Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. 75 közjogi állást tölt be, és ez állásában közhatóságot képvisel, és képviseli általános véderejét a nemzetnek a saját személyéig terjedő részben; hogy akkor, a midőn ezen állásról való, megbecstelenítő módon történő lefokozásáról van szó, ez nem tartozik a mentelmi jog körébe: ezt józanul felfogni nem lehet, (ügy van! ügy van! a szélsőbal oldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Fegyelem nélkül katonaság nem ekzisztálhat! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: Ezt elismerem! Kubik Béla: Tessék a katonáknál fegyelmet csinálni, a képviselőket pedig ne kivánja befolyásolni ! (ügy van ! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem akarok én befolyásolni senkit sem! Visontai Soma: Hanem már most, t. képviselőház, tartozom én még valamit bebizonyítani. (Halljuk! Sálijuk! a szélsőbaloldalon.) Törvényekből akarom bebizonyítani, hogy a t. igazságügyminiszter ur milyen roppant tévedésben volt, ha azt hitte, hogy ez a degradáczió csak olyan czirógatás, a mely csak társadalmi hatással birkát és hogy önmagában nem viseli magán a becstelenités jellegét. Hogy mennyire nem volt igaza a t. igazságügyminiszter urnak ebben, azt megint bebizonyítja a Reglement egész világosan. Mert mit mond, t. képviselőház, a honvédségi szabályzat? (Halijai! Halljuk!) Majd meg méltóztatnak látni, hogy milyen kifejezéseket használt a szabályzat. A t. honvédelmi miniszter ur bizonyosan ismeri ezen szakaszokat. Ezekből kitűnik, hogy nem kell itt a társadalom közbelépése a capitis demínutio megállapítására, mert itt van a 3-dik §., a mely azt mondja: ilyen lefokozásnak, szóval becsületügyi eljárásnak és büntetés kimondásának van helye (olvassa:) »oly

T megelőző büntető bírósági vizsgálat után, a mely a vádlottnak tisztségétől való megfosztását, vagy tiszti rendfokozatából való elbocsátását kimondó Ítélettel nem végződött; a becsületügyi eljárásnak a 2. §-ban felsorolt személyek ellen csak akkor van helye, ha, bár a vizsgálat megszüntetve lett, a vagy a vádlott az ítéletben nem bűnösnek mondatott ki, de ellene mégis oly gyanuokok mondattak ki, a melyek katonai állásával össze nem egyeztethető szennyfoltot képeznek . ..« (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Szennyfoltról van itt szó, t. képviselőház, tehát nem kell a társadalomnak segítségül jönni, hogy megtudjuk, hogy ez becstelenséget megállapító dolog. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem minden esetben! Sok esetben az lehet! Kubik Béla: Majd a honvédelmi miniszter ur megmagyarázza! Visontai Soma: Továbbá azt mondja a szabályzat (olvassa:) ». .. hogyha becsületellenes tett miatt ítéltetett el, de ugyanakkor az ő rangfosztása nem mondatott ki.« (Mozgás a szélsó'baloldalon.) De, t. képviselőház, nemcsak ezen szakasz, hanem az első szakasz is tartalmaz ide vonatkozó rendelkezéseket és pedig a becsületügyi eljárás megindítására nézve. (Halljuk! Halljuk!) Az első szakasz azt mondja (olvassa): »A becsületügyi eljárás czélja ugy a tiszti állás közös, mint az egyesek becsületének megóvása és épségben tartása.« Tehát azt mondani, hogy a lefokozás, a rangvesztés, a mely azon eljárás folyamán következik be, mely a becsületügyi eljárás végczélját képezi, nem sérti az egyéni becsületet: a szabályok helyes ismerete mellett nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Világos ezekből, t. képviselőház, hogy a bizottság többségének állásfoglalása abban a tekintetben is teljesen téves, a mikor abban a büntetésben nem lát olyat, a mi zaklatásra, megfélemlítésre vezet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ha az egyetemes mentelmi jogot látjuk bárhol, ugy azt veszszük észre, hogy még erősebb katonai államokban is, mint Magyarország, mindenütt tisztán áll az a kérdés, hogy ha a katonai fegyelmi bíróságnak vagy a katonai büntető bíróságnak vagy, mondjuk, a becsületügyi bizottságnak dolga van egy képviselővel, akkor ő a parlament elbírálása alá bocsátja azt, hogy hivatásában járt-e el az illető vagy nem. Ezt legjobban bizonyítja, t. ház, mondjuk, pl. a német jog. Azt mondja ugyan a t. miniszter ur, hogy ne csatangoljunk el mi más jogok mezejére, de bocsánatot kérek, ugy a Böszörményi-eset szövegezése, valamint a delegáczióra vonatkozó törvény, mindkettő már az európai mentelmi jognak, és leginkább a belga és franczia jognak nyomában keletkezett. Különben is, ha ez ügyet vizsgáljuk, akkor nem követhetünk strucz-politikát, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy teljesen elzárkózzunk a czivilizált Európával szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha ugyanaz a t. miniszter ur, a ki egyéb jogi alkotásaiban soha sem zárkózik el szűkkeblűén az elől, hogy a czivilizált világ egyéb vívmányait hozzánk is átplántálja, most így nyilatkozik: akkor, ugy látszik, ő is már bizonyos megfélemlítés hatása alatt jár el ilyképen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van tehát a német jog. A német »Verfassungsgesetz«-ben két paragrafus van, a melyek a mentelmi jogot megállapítják: a 30. §., a melyet Krasznay Ferencz t. képviselőtársam czitált, és a 31. §. Azonban a 30. §. csak az abszolút jogra vonatkozik, és az tényleg ugy szól, a mint Krasznay Ferencz t. képviselőtársam felolvasta, hogy (olvassa): »Kein Mitglied des Eeichstages darf zu irgend einer Zeit wegen seiner Abstimmung oder wegen, der in Ausübung seines Berufes gethanen Ausserungen gerichtlich oder disciplinarisch verfolgt, oder 10*