Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. ;/;) közben vagy hivatásán kivül történt-e a cselekmény vagy szó? Már most mit bizonyít a magyar gyakorlat? A mit itt a házban mondanak, a mi itt a házban történik, azért azon kivül, a mivel a ház az ő fegyelmi jogát gyakorolja, senkit felelőségre nem vonnak. Azért, mert hivatáson belül történt. Önök azt mondják, hogy a becsületügyi eljárás nem hatósági, azt méltóztatik mondani a másik miniszter urnak, az igazságügyminiszter urnak, hogy az a lefokozás tulajdonkép nem képez joghátrányt, az csak egy privát elintézés, s a bizottság többsége azt mondja, hogy a hadsereg egy külön szer rezet, a tisztikar egy külön kar és a ki oda belép, az annak az autonóm tisztikarnak mint magántestületnek szabványait fogadja el, azt mondják, hogy ez egy magántestület, mely maga gyakorolja fegyelemszerüen az ő jogát ép ugy, mint egy kaszinó, vagy egy privát testület. Most felvetek két kérdést a t. miniszter ur előtt. Előfordult-e az ujabb alkot mányos korszak óta, hogy akár a hadsereg, akár a honvédség azért, a mit itt a házban mondott vagy tett, egy képviselőt felelőségre mert volna vonni, igen vagy nem ? Tessék csak megmondani! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem. Visontai Soma: Ugy-e nem volt rá eset! Felelőségre merte volna-e vonni a becsületügyi biróság Nessi Pál t. barátomat azért, ha azt, a mit most szerinte nem hivatásában tett, hivatásában itt a házban tette volna ? Ugy-e nem ? Már most mit bizonyít ez? Azt, hogy a hadsereg és a honvédség is ezen az állásponton van, melyet mi képviselünk, vagyis, mikor ő azt hiszi, hogy az illető hivatásában jár el, akkor nem vonja felelőségre, mert nem magántestület, s mert ha felelősségre merné vonni, akkor a parlament az ő hatalmát vele éreztetné a miniszter ur utján, a miniszter ur felelőségre vonása, vagy egyéb törvények, alkotmányos eszközök utján. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Törvények utján! Visontai Soma: De a parlament változtatna az ő szervezetén és hatalmát vele éreztethetné. Es miért nem vonták felelőségre? Azért, mert mindezen esetekben a parlament és a hadsereg felfogásában a tekintetben, hogy hivatásban történt-e vagy nem, különbség nem volt. Miről van most szó? Arról, hogy a jelen esetben a parlament sem akar egyebet, mint azt a törvények és törvényes gyakorlat által megadott jogot, a mit megad a parlamentnek, hogy a parlament határozza meg, mikor tekinti a képviselőt hivatásában levőnek vagy nem? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi köztünk és a hadsereg között tehát ebben a kérdésben nincs olyan nagy különbség, mint aminő van, fájdalom, köztünk meg a többség és a miniszter meg a bizottság többsége között; mert mit akarunk mi ? Kossuth Ferencz t. barátomnak mélyreható határozati javaslata bebizonyítja, hogy a parlament szuverenitása szempontjából nem akarunk egyebet, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. mint azt, hogy a hadsereg a házhoz forduljon a jelen esetben is, hogy a ház birálja el, hogy hivatásában járt-e el a képviselő vagy nem? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék törvényt alkotni, akkor igen. A törvény előtt feltétlenül meghajlunk. Visontai Soma: Ez nem oly egyszerű kérdés, hogy másra hivatkozhatunk arra nézve, hogy hivatásában járt-e el a képviselő ? így doctrinair módon fel lehet állítani, hogy hivatásában járt-e el vagy nem, azonban az életben nem. Pl. ma is vitás még, hogy hivatásában járt-e el a képviselő vagy nem, ha az képezi a kérdés tárgyát, hogy a megválasztás napjától számittatik-e az immunitás, vagy a ház megalakulásától? Szederkényi Nándor: Az nem vitás! Visontai Soma: Vitás pl. akkor, midőn arról van szó, hogy az immunitás az igazolástól számittatik-e vagy az igazoláson kivül? Vita tárgyává tehetik pl. azok, a kik zaklatnak, hogy az illető hivatásában járt-e el vagy nem, a mikor a parlamenti szünet alatt követett el valamit és nem a házban, hanem azon kivül, vagy pl. a háznak megbizásából-e vagy nem a megbízásából? Hogy mennyire vita tárgya lehet az, hogy hivatásában jár-e el a képviselő, vagy aem, bebizonyítja az az eset, a mely Németországban történt és közismeretes. Az elnök ugyanis egy ünnepélyes alkalommal háromszoros »hoch«-ot mondott a német császárra és akkor az egész ház felállt, de a képviselők némelyike akkor ülve maradt. (Felkiáltások . a szélsobaloldalon : A szocziáldemolcraták maradtai- ülve!) Igen, azok maradtak ülve és akkor az államügyész azon a czimen, hogy az immunitás ilyen messzire nem terjedhet, — mert erre az esetre nem mondható, hogy azok a képviselők hivatásukban jártak el, a mikor ülve maradtak, — formaszerüen megindult Németországban a harcz és a támadás ebben a kérdésben és megindították ezen egyének ellen felségsértés miatt az eljárást, mert azt mondták, hogy nem hivatásukban jártak el. Ezért van az, hogy a parlament mindig magának tartja fenn a fontos jogot, hogy meghatározza, hogy a képviselő hivatásában jár-e el vagy nem és ennélfogva kiadható-e vagy nem, vagyis, hogy megállapítsa azt, hogy zaklatás forog-e fenn vagy nem ? Ha ezt veszszük alapul, akkor világosan áll a dolog, hogy a t. bizottság többségének véleménye a legnagyobb tévedésben van, a midőn azt mondja, hogy nem képez mentelmi jogot a Nessi-eset, mert ez nem hatósági, hanem magántestülettől indult ki, és mert a becsületügyi eljárás eddig is nem egy esetben indíttatott meg és fejeztetett be némely tartalékos tisztek ellen ; hogy tehát nem tartozik a ház elé hozni, noha előbb megindokolja azzal, hogy ez magántestület. Teljesen téves felfogásban van a bizottság akkor is, a mikor arra konkludál, hogy azért sem látja a mentelmi jog megsértését, mert 10