Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

108. országos ülés 190? deczember 11-én, csütörtökön. 421 fizetést kapjon, Hogy ne legyen annak a szegény népnek a nyúzására utalva. Mert pl. mennyit keli annak a szegény népnek ott egy temetésért fizetnie? Ott marad az a szegény özvegyasszony 5—6 gyermekkel, és marad egy tehene, meg egy borja; a tehenet az egyházfi veszi el, a bor jut pedig a pap, csak a hat gyerek marad meg ott az asszonynál. Belitska Béni: Nincs egészen igy! Uray Imre: Ez igy van! Belitskának min­den borzasztó. (Elénk derültség a bal- és a széls'óbaloldalon.) Én a magam részéről nem ugy tennék, t. miniszter ur, mint a hogy a kormány tesz ebben a kérdésben, hogy gr. Sehönbornnak épitteti ott a havasokon a majorokat, a melye­ket 30 esztendő múlva mind ingyen fog a gróf megkapni, hát persze szívesen veszi. Azután tarka marhákat osztanak ki a nép között. Hiszen már ott vagyunk ezzel, hogy nemsokára magam is beállok orosznak; (Derültség.) mert ezt mind ölben hordják, dédelgetik. Bereg vár­megye alsó részén szügyig érő sárban járnak a szekerek, mert nincsenek megfelelő utak; a Fel­vidéken r>edig száz és kétszázezreket fordítanak az országutak jó karban tartására, aztán azt az oroszt oda viszik, hogy az utat csinálja, hogy ezzel segítsék, míg Bátyú vidékére magyarok járnak fel követ törni és az orosz csak nézi, de nem dolgozik. Azután ellátják azt a népet liptóMal, meg szalámMal; (Nagy derültség a bal- és a szélső-baloldalon.) szövetkezeteket tartanak fenn a számára stb. De hiszen nem arra kell azt a népet szoktatni, hogy élősködni tanuljon meg, hanem arra, hogy meg tudjon élni a maga em­berségéből. (Élénk helyeslés a széls'óbaloldalon.) 5—6 esztendővel ezelőtt, a midőn még a minisz­térium ezen akcziójáról szó sem volt, négy-öt ezer orosz is elhaladt a kapum előtt aratásra menve; most, ha csak határban nem mennénk el utána, hogy lehozzuk, nem jönne, (Derült­ség.) de minek is jönne, hiszen akkor örülnek legjobban, ha éhínség támad közöttük, mert akkor extra-vonatokon hordják nekik az extra­vurstokat és más egyéb jókat. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) És méltóztassék elhinni, hogy annál rosszabb politika, mint a minőt most folytatnak, nincs, mert egy egész nemzetiséget, egy nemzetet ily­formán dajkaságba adni, hogy az önállóan a saját lábán ne tudjon járni, hogy azután egypár .ember, egypár svindler itt felültessen egy egész minisztériumot, és olyan dolgokat csináljanak, a melyek milliókba kerülnek ugyan, de nem fizetik ki magukat: ez a képzelhető legszerencsétlenebb politika. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen méltóztassék inkább azt a bért, a mit 30 esz­tendőn át gróf Sehönbornnak fizetnek, tőkésí­teni ; azt a tőkét felvenni, és azt mondani azok­nak az oroszoknak: » Miután eddig, igaz, jó testvérem voltál, most pedig nyomorult szegény vagy, mert a körülmények és vezetőid tettek azzá, ezt az összeget most arra áldozom, hogy azokat a földeket, a melyeket számodra bérlek, de a melyek nem a tieid, az állam ki fogja sajátítani, (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) és e földeket neked fogja adni, mert megérdem­led ; annál kevesebbet ez az ország sohasem tehet érted, mintha ennyit tesz. Az egész nem kerül többe, mint 20 pengőbe holdankint. Bír­jad békével!« De ugyanezt kell, hogy tegye az állam Ungvár vidékén, Máramarosban is, és az összes kincstári birtokokat adja oda nekik; ha tudnak fizetni, jő; ha nem tudnak, úgyis jó, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) de ezzel leg­alább kMeszszük őket abból a dajkaságból, a mely csak romlásukra szolgálhat. És méltóz­tassék odaállítani olyan embereket, a kik őket neveljék, és helyes munkára szoktassák; méltóz­tassék ott gyárakat állítani, a melyekben őket dolgozni tanítsák, de ne legyen ez az ország sem alumneum, sem konviktus. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És gon­doskodni kell arról, hogy a mi baja volt eddig annak a népnek, attól védelmezzék meg, gon­doskodni arról, hogy a határszéleken az az örökös invázió, a lengyel zsidók bevándorlása végre megszűnjék, s a ki nem tudja igazolni, hogy tíz esztendőt itt töltött, s nincs annyi vagyona, hogy itt meg tudjon maradni, az men­jen vissza oda, a honnan jött. (Helyeslés a nép­párton.) Szívesen látok minden elemet, a mely ennek az országnak az erősödését előmozdítja, de kMerek belőle minden elemet, a mely csak élősködik. Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény itt fekszik, a törvényt beadtam! Uray Imre: Most átmegyek a legszomorúbb tárczájára^a kormánynak, az u. n. honvédelmi tárczára. Én láttam már diákkoromban, hogy a legostobább madár a gimpli, mert ezt füty­tyel is meg lehet fogni, a többit nem, azokat már csak csalogatóval. (Derültség.) De azt mél­tóztassék elhinni nekem, hogy egy nemzetet jel­szavakkal, frázisokkal ugy tartani, mint a hogy itt ezt a magyar nemzetet 35 esztendő óta tartják, ilyet a napjártán nem lehet a világon sehol találni. Hiszen méltóztassanak csak fel­venni azt, hogy mikor Magyarországon a hon­védséget felállították, azt mondták, emlékszem rá, hogy ez fogja a magvát képezni a magyar hadseregnek. Nohát ez a mag ugyan sohasem kelt ki rendesen. Micsoda jel mutatja azt, hogy ennek csak hajlama is volna arra, hogy ez magyar hadsereg? Először is látom itt a hon­védelmi miniszter urat. Azt hittem, valami spanyol bikaviadalnok, a ki megölt legalább 30-at. Azután gondolkoztam, háthatalán azokat a csatákat, a miket Ausztria e században elvesz­tett, mind ő nyerte meg most, mert a milyen hangon itt beszél, Napóleon sem beszélt külön­ben. Itt megint abban a sajnos helyzetben va­gyok, hogy ad personam a gavalléria, a lova­giasság, a nobilisság mintaképének tartom, hanem már azután mint minisztert, bocsánatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom