Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

168. országos ülés 1902 dec. a latin nyelvet, s azután a 8-dik osztályban nincs három tanuló, a ki érti ezt a nyelvet. Nem kívánom, hogy beszéljen, de értse. Hát én akkor elcsapom azt a tanárt, mert egy gouvernant egy év alatt megtanít egy nyelvet, (Elénk derültség.) és mégis előállnak a 8-dik osztályban az érettségin, és megbuktatják a tanulókat. Azon a tanári karon kellene végigverni, a mely ugy nevelte azokat az ifjakat, (TJgy van!) nem pedig azon az apán, meg a gyereken, a kit nem tanítottak ugy, a hogy kellett volna, és azután a szegény apával megfizettetik újból az évet, vagy Isten tudja mit csinál vele, a mikor a nyolczadik osztályban megbukott. Bocsánatot kérek, a 4-dik osztályig állítsanak barriére-t, a milyet akarnak. Magyarországnak nem tuczat-emberekre, nem közönséges emberekre van szüksége; a ki nem tanul, menjen vasúti bakternek, vagy csizmadiának, arra van szükség. (Helyeslés.) De minek eresztik fel nekem a 8-dik osztályig azt az ifjút, a mikor a miniszter urnak ott van egy paragrafusa — ép a múltkor néztem meg, — hogy ha valaki a 8-dik osztályban egy tárgyból megbukik, pl. a latinból, akkor javíthat, de ha a másik tantárgyból is megbukik, akkor már elvesztette az esztendőt. Miért? Mondja ki a miniszter ur vagy azt, hogy a ki egyből megbukik, az egyáltalában sohasem lehet ember: vagy pedig, ha egyből javíthat, letörik talán itt a lipótvárosi bazilika abba,, ha kettőből is javíthat? (Elénk derültség.) És mégis egy esztendeig meg kell repetáim azt az osztályt. Hiszen nem a gyereket büntetjük meg ezzel, a ki nem tanult, mert az apa szegény kiizzadta azért a tandijat és az évi költséget, hanem vagy a tanár, vagy a gyermek a hibás és azt nem büntetjük. És ha én egyszer a 8-dik osztályba felengedtem azt a gyermeket és tanár vagyok, sohasem vinne rá a lelkiismeretem, hogy megbuktassam. Bocsánatot kérek, a 4-dik osztályig tessék buktatni, tessék büntetni, a hogy akarják. (Igaz! Ugy van.

1 Általános helyeslés.) Mert egyet mondok, t. ház, nagy különbség van nevelés és nevelés között. Például nekem magamnak van egy fiam. Én ma családi tradicziómnál, társadalmi állásomnál fogva kénytelen vagyok azt a gyereket neveltetni, még akkor is, hogy ha nem valami lángész, mert azt tartom magam előtt, hogy a ki a malomba jár, ha nem őröl is, de egy kis liszt mégis ragad reája, szóval az iskolában is csak tanul valamit, de kénytelen vagyok tanitatni, ha gazda lesz is, hogy ragadjon reá valami. (Derültség a jobboldalon.) De azért nem azt akarom, hogy beleüljön valamelyik minisztériumba körmölni (Derültség.) vagy annak idején valami vidéket boldogítson a maga szamárságával. (Élénk derültség.) Nem azt mondom én ezzel, t. ház, hogy a miniszter úrban nincsen meg a legjobb akarat, a legjobb érzés, talán többet is tenne, mint a mennyit tesz, hogyha az anyagi eszközei nem •zember 11-én, csütörtökön. 419 hiányoznának ugy, a mint azok tényleg hiányoznak. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez is igaz ! Uray Imre: Mert azt tudjuk, hogy Magyarországnak kulturális fejlesztésére és beruházására az 550 millióból csak a perczent marad meg, a többit megeszi az igen t. katonaság és az adósságok kamatja. Hanem csak figyelmeztetni akarom, hogy intézkedjék arra nézve, hogy egy olyan fiatal ember, a ki már a 18. esztendőt elérte, az általam emiitett dolognak kitéve ne legyen. Mit csináljon azzal a gyerekkel a szülő! Az olyan fél munka, mint egy fél csizma, melynek se talpa nincsen, se felhúzni, se használni nem lehet. (Derültség. Altalános helyeslés.) Ezzel se tud az apja mit csinálni, ha megbukott két tantárgyból, s azt az évet megrepetálja is, újra megbukik. Méltóztassék intézkedni, hogy ha már oda fejlesztették azt a gyereket, hogy a 8-ik osztályba kerül, akkor annak a tanárnak és kormánybiztosnak legyen annyi józan esze és szMe, hogy ne tegyen tönkre egy jövő életet és ne keserítsen el egy embert, a ki a saját szájából húzza ki a falatot, hogy annak a gyermeknek a jövőjét biztositsa. (Helyeslés.) Ez az ország kMálólag gazdasággal foglalkozó állam lévén és magam is foglalkozván azzal, nagyon természetes, hogy engem a t. földmMelésügyi miniszter urnak a működése is érdekel. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. miniszter ur nincsen itten, mert megkérdezném tőle, hogy mMel érdemelte meg Magyarország gazdaközönsége azt, hogy kMált az idén ezek a gazdasági tudósitók olyan jelentéseket küldtek be neki, a melyek a természetben és a valóságban meg nem állnak. (TJgy van! TJgy van! a bal- és aszélsobaloldalon.)Hiszen kérem, nem elég az nekem, hogy itt vannak a gazdasági tudósitók, de még a börze és a kereskedelem is tartanak maguknak tudósítót ós májustól kezdve én, a ki gazda vagyok, arrogálom magamnak azt, hogy én is csak meglátom, a mit nézni lehet; de nincsen az Istennek az a hóhenheimi szakértője, s nincsen Broskótól kezdve Magyar-Ovárig tanár, a ki nekem májas elseje után addig, a mig a cséplőgépből az a búza ki nem kerül, meg tudja Ítélni azt, hogy itt 5 vagy tiz mm. búza van, mert az mind csak feltevés. Hiszen megtörténhetik, hogy gyönyörű szép huzat lát az ember és azt mondja rá, hogy 12 métermázsa lesz belőle; nem kell annak semmi a világon, csak egy eső és utána süssön ki a nap, lemegy az három métermázsára és tűbe lehet búzni, olyan vékonyszemü búza terem. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.! Erre gazdasági szempontból egyáltalában nincs szükség, Mert azt mondják, hogy 50 millió métermázsa lesz a termés; de Magyarországon nemcsak az a baj, hogy az állam éhes 53*