Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-168

168. ORSZÁGOS ÜLÉS 1902 deczember 11-én, csütörtökön, gróf Apponyi Albert, utóbb Tallián Béla elnöklete alatt. Tárgyai : A jegyzőkönyv hitelesitése. — Elnöki előterjesztések. — Az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Láng Lajos, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 percekor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti gróf Teleki Sándor, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Nyegre László, a javaslatok ellen felszólalókat Major Ferencz jegyző ur. Mindenekelőtt méltóztassanak a tegnapi ülés jegyzőkönyvét meghallgatni. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a képviselőház 1902. évi deczember hó 10-dikén tartott ülésének jegyzökönyvét). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom G-ömör- Kis-Hont és Mármaros vármegye közönségének feliratait a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868: XLM. t.-ez. módosítása iránt; az ó-tordai állami iskola gondnokságának Vertán Endre, a beszterczei, tiszolczi és hatvani állami iskolák gondnokságainak Szőts Pál képviselő által benyújtott kérvényeit a tanítók fizetésének rendezése tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek egyéb előterjeszteni valója nincsen. Következik a napirend, az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189,191) általános tárgyalásának folytatása. Major Ferencz jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Tegnapelőttőí kezdve igen nagy csalódáson mentem keresztül, a menynyiben itt az indemnitási vita alkalmával a szokásos négy óra helyett az igen t. miniszterelnök ur megszavaztatta az öt órai üléseket. Gondolkoztam magamban, hogy mi szükség van ezekre az öt órás ülésekre (Halljuk! Halljuk! és arra a megoldásra jutottam, hogy mMel a négy órát rendesen itt ezeken a padokon az ellenzék húzza ki, a miniszterelnök ur megsokallta azt a nagy hallgatást, a melyet méltóztattak az egész vita alatt kifejteni és az ötödik órát majd az önök részére fogják fordítani. (Derültség.) De, fájdalom, sem tegnap, sem ma nem látok egy embert sem felírva. Thaly Kálmán: De Vészi fog majd beszélni! Uray Imre: Denique, elég az hozzá, hogy én, a ki, a mint méltóztatnak is tudni, nem annyira a magam emberségéből élek, mint az önökéből, (Derültség.) azt hittem, majd hoznak a piaezra valamit és én ebből aztán majd beszélhetek. (Élénk derültség.) De eszembe kell, hogy jusson itt egy nóta, a melyik azt tartja: »hogy szokása a kis lánynak a csalfaság«. Igen, szokása a kormánynak a csalfaság, önöknek meg a hallgatás. ((Elénk derültség.) Tehát uraim, más nekem önök közül nem maradt, mint Bubinek t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) És ha csodálkozik azon, hogy mi itt ezen az oldalon, nagyon sokan közülünk, a miniszterelnök ur személye, képességei és tehetsége iránt a legnagyobb elismeréssel vagyunk és ő ezekből, a miket mi mondunk, összeállít egy csokrot a miniszterelnök ur számára, hát én ennek a csokornak a kötésétől felmentem, vagy hogyha akarja, én is adok hozzá egy kaméliát. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem, hogy a t. miniszterelnök ur iránt, mielőtt még itt ezen a padon ült volna, mindig a legnagyobb rokonszenvvel, tisztelettel és ragaszkodással viseltettem és én voltam ki csodálkoztam azon, hogy egy olyan férfiú azt a nagy képességet, azt a nagy tehetséget, és azt az önérzetet, a melyet ő a bosnyák kaland alkalmával az ország előtt tanúsított, hogyan hozhatta ide