Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

406 167. országos ülés 1902 äeczemhér 10-én, szerdán. Kell tehát, hogy feltörekvésünket képezze, hogy legalább közgazdászati szempontból emanczipáljuk magunkat Ausztriától. Nem állítom, hogy ha külön vámterületet fogunk képezni, — és én hiszem és remélem, hogy oda fogunk jutni, — hogy akkor sem lesz a dolog - sok nehézséggel egybekötve, de mégis legalább kilátás van arra, hogy könnyebben boldogulhatunk. Én csak a német példát hozom fel. Ausztriától ne várjuk, hogy az osztrákok a mi szép szemeinkért oda törekedjenek, hogy a németeket engedékenységre birják a tekintetben, hogy nyersterményeinkre alacsony tarifákat engedélyezzenek. Ezt nem fogják tenni, mert ez az ő saját érdekük ellen van. Ellenkezőleg, ha mi az osztrák érdekeket tekintjük, az osztrákoknak az áll érdekükben, hogy a mi exportunk Németországba szűnjék meg, akkor ők diktálhatják az árakat, ők lesznek az urak. így áll a dolog az egyik oldalról. A másik az, hogy Németországgal szemben Ausztria-Magyarország — már bocsánatot kérek, én most a közös vámterületet értem — csak akkor tehetne konczessziókat, hogy ha viszont engedményeket tenne a német produktumoknak és a német gyártmányoknak. Ámde ez árt az osztrák iparnak és az osztrák gyárosoknak; természetes tehát, hogy ezt Ausztria nem fogja megtenni, mert a miként már az előbb is mondottam, az osztrákoknak az áll az érdekükben, hogy olcsó gabonájuk legyen és hogy a német iparczikkeket, gyártmányokat kiszoritsák Ausztriából. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mert, t. ház, az kétséget nem szenved, ha a német ipart összehasonlítjuk az osztrák iparral, körülbelül ugy viszonylik az osztrák a német iparhoz, a mint viszonylik a magyar ipar az osztrákhoz. A német ipar sokkal fejlettebb az osztráknál, (Helyeslés a szélsobalóldalon.) és így a mint mi nem versenyezhetünk a közös vámterület alapján az osztrák iparral, ép ugy nem versenyezhetnek az osztrákok a németekkel, hogyha t. i. a német ipar Ausztria-Magyarországot iparczikkeMel ugy elözönlené, mint a hogy elözönöl bennünket az osztrák ipar. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Azt tehát ne várjuk az osztrákoktól, hogy ők a mi kedvünkért a német iparnak adandó engedmények árán arra birják a németeket, hogy ők viszont a mi nyersterményeinknek alacsony tarifákat szabjanak. Sőt ellenkezőleg, az osztrákoknak érdekükben áll inkább vámháboruban lenni a németekkel, mert ők ezzel nemcsak nem veszítenének semmit, de ellenkezőleg igen sokat nyernének ez által, hogyha, a mint mondottam, kiszoríthatnák a német gyártmányokat. Másodszor pedig, hogyha magyar nyersterményeinket kiszorítják Németországból, akkor ők lesznek a magyar nyersterményeknek egyedüli és kizárólagos vevői. Ezt tehát mi Ausztriától ne várjuk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) De ha Magyarország, mint külön vámterülettel bíró állam, a mely országnak jogában áll vámszerződéseket kötni a külállamokkal, ilyen állam volna, meg vagyok arról is győződve, hogy ez, habár Németországgal szemben igen sok és igen nagy nehézséggel járna, tekintetbe véve a német agráriusoknak a német Reichsrathban való felülkerekedését. De, t. ház, én mégis lehetségesnek tartom azt, hogy Magyarország, mint önálló vámterülettel bíró ország, a mely fel van jogosítva a külállamokkal külön szerződéseket kötni, hogy mi Németországgal meg tudnánk egyezni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mert, t. ház, a német iparra nézve egy olyan nagy piacz, mint a minő Magyarország, közömbös nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert vegyük azt, hogy Németországban, a mi a német gyárakat és a német ipart illeti, Németországban ezen a téren máris, nagy túlprodukezió van, a mely az ottani gyárakat és ipart is sújtja, ha nem is olyan mértékben, mint a hogy nálunk azok sújtva vannak, ugy, hogy a német ipar már a tengerentúli nagy kMitelre van szorulva, hogy magát íentarthassa. Ha tehát Magyarország Németországgal szerződhetnék, nem tartom egyáltalában lehetetlennek, sőt meg vagyok róla győződve, hogy lehetséges is volna a németekkel közös és kölcsönös méltányossági alapon megegyezni, mert a mint azt már az imént is mondottam, egy ilyen nagy piacz a németekre nézve közömbös nem lehet. Ez az egyik. A második pedig az, hogy Németország tálnépes és igy rengeteg sokat fogyaszt; ha tehát a németek utóbb agyonvámolják a nyersterinényeket. akkor ezt a német gyárosok és munkások fogják megshryleni. (Tjgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erősen meg vagyok tehát győződve arról, hogy ha bajjal is bár, de mégis sikerülne a németeket elfogadható vámszerződés megkötésére birni kölcsönös engedménynek alapján, mi t. i. méltányos vámokat szabnánk az ő iparczikkcikre, ők pedig méltányossággal viseltetnének a mi nyerstermény-exportunk iránt. Nagyon jól emlékszem, hisz magam is gazdaember vagyok, hogy még mielőtt ezeket az ujabb szerződéseket megkötöttük volna Németországgal és mikor még Németország nem hozta volt be ezeket a nagy agrárvámokat, körülbelül & 80-as évek derekáig milyen jő áraink voltak. Én csak a tiszta búzáról emlékszem meg; a mikor a tiszta búza ára csak 10 frt volt métermázsánkint, gazdáink panaszkodtak, hogy milyen rossz ára van a búzának, mert bizony a búza ára felment 12. sőt 15 frtig is. Mi volt ennek az oka? Az, hogy Németországba akkor nagy búzaexportunk volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csak a mióta Németországba megszűnt az exportunk, azóta hanyatlottak az árak. És ha Ausztriával továbbra is közösségben maradunk, Németország pedig ugy, a mint minden bizonynyal megteszi, életbe lépteti az uj agrárvámokat, akkor a mi nyersterményeink onnan