Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. 387 illető tudományos felolvasásnak megtartásához. (Mozgás.) Én készakarva hangsúlyoztam ezt a szót: »engedélyt«, mert nemcsak azt követeli a rendelet, hogy a felolvasást bejelentsék, hanem egyenesen azt mondja, hogy minden felolvasáshoz engedély szükséges. (Mozgás.) Ezen rendelet, t. képviselőház, általános megdöbbenést okozott. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Hiszen a mi alkotmányunk szerint és a mi törvényeink értelmében még a nyilvános jellegű gyűlésekhez vagy mondjuk népgyülésekhez sem engedély, hanem csak egyszerű bejelentés szükséges, mert a gyülekezési jog, mint egyik fontos kardinális alkotmánybiztositék minden államban és igy nálunk is respektálandó és abban nyer épen kidomborodó és szabadságintézményi vonást, hogy nem rendőri engedélyhez, hanen egyszerűen a netáni prevenczió és rendőri előintézkedések megtétele szempontjából csak bejelentéshez van kötve. Már most milyen álláspontot foglaljon el a társadalom és micsoda igazán erős kritika alá esik az olyan intézkedés, ha nálunk, a hol a gyülekezési jog, az egyesületi jog, a szabad véleménynyilvánítás és a gondolat szabadsága alkotmányjogilag van biztosítva, a rendőrség úgyszólván tilalmi rendeletet bocsát ki minden tudományos kutatással, elmélkedéssel és felolvasással szemben, kimondván, hogy tudományos felolvasásokat csak rendőri engedólylyel szabad megtartani. Annál megdöbbentőbb ez, mert épen az ujabb irány, a t. miniszterelnök ur iránya, a törvényesség és igazság jelszavával kMánt összekötve lenni és mert a miniszterelnök ur belügyminiszteri kormányzata az utóbbi időben igen erősen igyekezett közreműködni arra, hogy sok viszásság megszüntettessék, kMált azon a módon, hogy a belügyminisztérium az alsóbb hatóságoknak sok helytelen és igazságtalan döntését megváltoztatta és igy mintegy ujjmutatást adott arra, hogy miképen kezeljék a törvényeket a polgárok jogainak megvédése szempontjából. De a mi a legmeglepőbb, a rendőrfőkapitány ur, a mikor látta azt a felzúdulást és felháborodást, a melyet rendelete a sajtóban keltett, a t. miniszterelnök urnak egy 1901-ben kiadott 64.573. számú rendeletére hMatkozott és elmondta az ő mostani intézkedésének nagyon érdekes történetét. Elmondta azt, hogy az utóbbi időben, a mikor itt Budapesten a szocziáldemokrata párt, tagjai számára, ilyen felolvasási cziklusokból álló tudományos képzőtanfolyamokat szervezett, akkor megtörtént az, hogy a főkapitány ezeket a felolvasásokat rendőri felügyelet nlá akarta helyezni. Az illető munkások ezen rendőri beavatkozás ellen tiltakoztak, mire azután a t. főkapitány fölirt a t. miniszterelnök uihoz és megkérdezte, vájjon az 1901-dik évi rendelet vonatkozik-e a felolvasásokra; igen vagy nem? mert ez az 1901. évi rendelet magában foglalja azt, hogy hangversenyekhez, tánczvigalmakhoz, kintornás előadásokhoz rendőri engedély kell. Ennélfogva kérdést intézett Rudnay Béla főkapitány a miniszter úrhoz, vájjon szükséges-e már most ez az engedély a tudományos felolvasásokra, mert az ő rendőrei különben a kellő ellenőrzést nem gyakorolhatják. És akkor, — most már nem tudom azért-e, mert csak szocziálistákról volt szó, vagy más okból — egy válasz érkezett le a rendőrfőrkapitányhoz, a melyben azt mondja a belügyminisztérium, hogy igenis ezen munkásfelolvasásokhoz is ugyanazon engedély kell. a mi egyéb produkcziókhoz, a tánczvigalmakhoz, a kintornás előadásokhoz, stb.-hez. Azonban Rudnay Béla főkapitányban egy shakespeari gondolat fogamzott meg. {Halljuk! Halljuk! a szélsíibaloldalon.) O igy gondolkozott : íme Magyarországon megteremtették a jog, törvény és igazság állapotát; hogy ez az állapot uralkodhassak itt Magyarországon, annak alapfeltétele a jogegyenlőség. Már most hogy lehet jobban demonstrálni az egész mostani állapotnak tarthatatlanságát, mint ugy, ha általánossá teszi azt, a mit most ez egyszer kMételesen rendeltek el, s a mit, mint emiitettem, a múltban is kMételesen gyakoroltak a lefotografálási kényszernél, a gyülekezeti jog és az egyesületi jog lábbal tiprásánál. s a melylyel szemben nem ébredt kellő tudatra az általános nagy társadalom soha sem; nem érdeklődött, hogy mi történik, mert hiszen azokat az eszközöket csak kMételesen alkalmazták és pedig a munkásokkal szemben. Tehát ugy gondolkozott a főkapitány, hogy, ha már ilyen általános jogegyenlóségi irány van, ennek ő csak ugy adhat valósággal kifejezést, ha ő most már a t. belügyminiszter ur ezen leiratát, ezen rendeletét mindenkire, nemcsak a szocziálistákra alkalmazza. Ennélfogva Rudnay Béla főkapitány — és ezt csak dicsérőleg említem meg róla — megcselekedte azt, hogy mikor a belügyminiszter urnak az a válasza leérkezett, hogy tessék csak felügyelet alá venni a tudományos felolvasásokat, a főkapitány e tilalmat a munkásokkal szemben, azután pedig a szocziológiai egyesülettel, az összes fővárosi kaszinókkal, tudományos egyesületekkel szemben alkalmazta. Azt mondja a főkapitány, hogy az általános jogegyenlőség elve szerint ez neki kötelessége. A főkapitány nyilatkozata — a »Magyar Nemzed közlése szerint — igy szól (olvassa) : »Több lap megtámadta a főkapitányt azért, hogy a Társadalom-tudományi Egyesület által rendezett szocziális felolvasásoknál megkövetelte a rendőrségi engedélyt*. — Megjegyzem azonban, hogy ez csak másodsorban történt, mert először nem a Szocziológiai Társadalmi Egyesület, hanem először a szocziálista, vagyis a Munkásképző-tanfolyam kapta meg a rendeletet. — (Tovább olvassa): »Erre vonatkozólag a főkapitány ma délután a következő nvilatkozatot adta ki: 49*