Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

388 167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. A napilapokban a főkapitány által a Mun­kásképző tanfolyam stb. intézőségéhez inté­zett felhívás tárgyában, hogy felolvasások tartá­sához rendőrhatósági engedélyt szerezzenek, meg­jelent közleményekre vonatkozólag a rendőrség kijelenti, hogy egy előfordult esetből kifolyólag, a mikor ilynemű felolvasáshoz az érdeklődő rendőrtisztviselőt be nem bocsátották.. . .« — ez t. i. a munkásoknál történt, — »a főkapitány felterjesztésében kérdést intézett a belügymi­niszterhez, hogy e nemű felolvasásokra is vonat­koztatandó-e az 1901. évi 64.573. V. o. számú belügyminiszteri rendelkezés, mely szerint hang­versenyek, tánczvigalmak, szavalatok, felolvasá­sok rendezéséhez rendőrhatósági engedély szük­séges. Az Írásbeli válasz igenlő volt, s igy a főkapitány a szóvá tett felhívással csak a tör­vényes követelményeknek tett eleget, és miután a törvény előtt mindenki egyenlő, kMételt nem tehetett az ily felolvasásokat rendező egyesüle­tekre és társulatokra nézve sem.« Már most, t. képviselőház, azt hiszem, hogy felesleges itt bővebben kifejtenem, hogy egy nemzet szabadságával és alkotmányának bizto­sítékaMal össze nem egyeztethető az, hogy ilyen felolvasásokat rendőri engedélyhez lehessen kötni, és az nem involvál egyebet, mint a mi összes alkotmányos szabadságunknak lábbal tiprását. Igazságérzetemnél fogva nem zárkózhatom «1 azonban annak a kijelentése elől, hogy ha én azt látom, hogy a t. miniszterelnök urnak egy rendeletére hMatkoznak, a melyben arról van szó, — a mint azt a rendeletnek rövid kMona­tából látjuk, — hogy hangversenyek, tánczvigal­mak, szavalatok, felolvasások rendezéséhez ilyen •engedély szükséges: ez valószínűleg nem lehet, máskép és nem is tételezem fel, hogy máskép lehet, — mert csak nem hihetem azt, hogy valaki intézményképen akarja Magyarországon meghonosítani azt, hogy tudományos felolvasá­sok rendőri engedélyhez legyenek kötve, — mon­dom, ezt nem képzelhetem másnak és nem is tartom ezt a rendeletet másra alkalmazhatónak, mint az u. n. Schaustellungokra. Vagyis csak •oly esetekre állhat, ha nyilvánosan, egyesületi szervezeten kívül beléptidij mellett felolvasáso­kat rendez valaki, pl. egy nyilvános teremben, a hova minden ember kaphat belépést; vagy ha pl. ilyen hasonló szervezetben matinét ren­dez valaki, egészen eltérőleg az egyesületi szer­vezettől, olyant, a mely már a színjáték vagy más ilyen előadásnak a kategóriájába esik. Az természetes, ha ilyenre nézve van valamely rendőri ingerenczia, a mely azonban nem ugyanazon természetű ingerenczia, a milyen a gyülekezési vagy egyesületi joggal van kapcsolatban, hanem attól egészen eltérő ingerenczia, a mely köz­rendészeti és nem alkotmányjogi szempontból esik bírálat alá. Ezt a belügyminiszteri rende­letet én tehát csak ugy tudom értelmezni, hogy csak ily természetű dolgokra vonatkozhatik. De, hogy a főkapitány ezen rendelet alapján és egy, állítólag a t. miniszterelnök ur által kibocsá­tott pótintézkedés alajrján jogot formál magá­nak a fővárosban arra, hogy ő most már ren­dőri engedélyhez köt minden egyesület által tartott akármilyen felolvasást, ez nem egyéb, mint egy rendőri spiczli-korszaknak a megterem­tése. Mert hiszen ugyanezzel a rendelettel és az igy kikutatott törvényes bázissal most már akármilyen diskussziót, melyet az előadás jelle­gével akar valaki felruházni és a melyen vala­mely társadalmi témáról beszélnek, rendőri fel­ügyelet alá lehet helyezni. Ez a legsötétebb és a legszomorúbb rendőri világot terjesztené Ma­gyarországra, a mi ellen, azt hiszem, első sor­ban a törvényhozásnak kell a leghatározottab­ban állást foglalnia. Igen lekötelezne a t. minisz­terelnök ur, minthogy épen jelen van és mint­hogy épen az ő rendelkezéséről van szó, ha — a mennyiben kellőleg tájékozva van és tekin­tetbe véve, hogy a sajtóban is milyen felháboro­dást szült ez az ügy — kegyes lesz ez iránt a házat megnyugtatni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Én nem voltam elkészülve ezen napirend előtti felszólalásra, nem tudtam róla semmit, és igy nem vagyok tájékozva annak a rendeletnek tartalmáról, a melyre a t. képviselő ur hMatko­zott. Nincs előttem sem a Rudnay Béla fő­kapitány által kibocsátott rendelet szövege, nincs előttem az az 1901-ből származó bel­ügyminiszteri rendelet sem, a melyre hMatkozás történt a t. képviselő ur előadá­sában és állítólag annak a főkapitányi ren­deletnek tartalmában is. Ezért a dolog ér­demére és ezen főkapitányi rendelet hatályára, tartalmára vonatkozólag, hogy tudniillik miké­pen van az értve, most természetesen nem nyi­latkozhatott]. Utána fogok nézni a dolognak. Ha a t. képviselő ur szMes lett volna engem előre figyelmeztetni, vagy pedig egy interpelláczió tárgyává tenni a dolgot, alkalmam lett volna e kérdést aktaszerüen és érdemileg taglalni itten és a magam álláspontját erre vonatkozólag ismertetni. Általában nekem eszem ágában sem volt abban a rendeletben, — most már nem is emlékszem arra a rendeletre, mert hiszen két vagy másfél évvel ezelőtt keletkezett, — hogy tudományos felolvasásokat, szervezett és alap­szabályokkal biró egyleteknek vagy társulatoknak tudományos felolvasásait bármiféle rendőri be­avatkozás tárgyává tegyem. Erről szó sem lehet. Talán nem is erről van szó a főkapitányi ren­deletben, hanem talán nem szervezett egyesü­letek körében tartott, csak esetleges, nyilvános­ság természetével biró felolvasásokról van szó. Mondom, csak talán; mert a rendelet előttem nincs. Hogy az ilyen felolvasásokat bizo­nyos rendőri ingerenczia tárgyává kell tenni, azt talán a t. képviselő ur is elismeri, mert hi­szen felelős a rendőrség és a közigazgatási ható­ság a társadalom törvényes rendjének fentar­tásáért ebben az irányban is. Hiszen az ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom