Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

:-S82 166. országos ülés 1902 mok által megvédelmezze, a mi hat, néha nyolcz, kMételesen, nagyon jó termés esetén 10 millió métermázsányi buzafeleslegünket, a melyet esetleg kMihetnénk, vagy pedig Ausztria vásárolja meg azt. Hiszen statisztika nélkül is nagyon könnyen kiszámítható, hogy ezen csekély gabonamennyiség értékét Ausztria hozzánk bevándorló iparczikkeinek értéke nagyon, de nagyon sokszorosan, igen sok millióval túlhaladja, (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) S ezzel szemben Ausztria eleget vél tenni irányunkban azzal, hogy már a nyerstermékek behozatali vámját leszállítani kívánja, hogy ezzel nyersterményemknek, a melyeket ő gyáraiban felhasználhat, versenyt csináljon, s azokat olcsóbban megvásárolhassa. Továbbá a határon az állat-kMitelre vonatkozólag egy vegyes bizottságot akar Ausztria felállítani, hogy ezzel állatkMitelünket boszantásai által majdnem lehetetlenné tegye. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Erre enged következtetni az is, hogy évekkel ezelőtt egy Bécsben rendezett hizó-állatkiállitáson, midőn azt a Felség megtekintette, a kiállítás elnöke ő Felségéhez intézett beszédében ezen kijelentést tette: »Majestät wir können das ungarische Vmh ganz entbehren.« Tehát, ugy látszik, nincs is rá szüksége. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Ezen gazdasági bajainkon csak az önálló vámterület felállitá-a segíthet. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Ezen véleményen vannak a szakkörök, az ipar és kereskedelem emberei ; ezen véleményen van a nemzet többsége, s sokan a túloldalon ülő t. képviselőtársaim közül is, a kik ezt bevették választási programmjukba, és én hiszem, remélem, hogy mint komoly férfiak, czéljukat elérvén, ezen meggyőződésüket nem fogják megváltoztatni. (Mozgás.) S a midőn az önálló vámterület felállítása minden küzdelem, minden nehézség nélkül, hogy ugy mondjam, az ölünkbe hullana, a miniszterelnök ur az 1899. évi XXX. törvényczikket megalkotta, mely azt nekünk bíztositotta, megengedte egyezkedés tárgyává tenni és a mint azt Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, Barta Ödön és Tóth János t. barátaim és képviselőtársaim fényesen kifejtették, még a pártközi egyezség megállapodásait is félremagyarázta és ezzel az önálló vámterület tényleges állapotát elodázta, .a mely szerintünk egyedül lett volna képes bennünket sanyarú gazdasági helyzetünkből kirántani. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) De most kudarczot fog Tallani a miniszterelnök ur magyarázata a megváltozott helyzettel szemben, mert Németország néhány nap alatt elkészül vámtarifájával és a kereskedelmi szerződést Ausztria-Magyarországgal fel fogja mondani. Hogy a mi magyar vámtarifánk nincs készen, azt — sajnos — majdnem biztosan mondhatom ; hogy a közös vámtarifa készen van-e, nem tudom, de a kiegyezés nincs meg és a vámszerződés Ausztriával tárgyalható nem lesz, mert az osztrák parlament nincsen olyan helydeczembe.r 9-én, kedden. 2ethen. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) De ezen kérdés fejtegetését hagyom azon t. barátaimra, a kik azzal többet foglalkoztak ős azt jobban ismerik. (Halljuk! Halljuk!) Gazdasági sanyarú helyzetünk bírálatát folytatva, ugy találom, hogy midőn a katonatisztek fizetése felemeltetett, a mi természetszerűen maga után vonta a honvédség és a csendőrség tisztikarának fizetése felemelését is, ez meglehetősen kimerítette az ország gazdasági erejét, pedig még nagyon sok teendő volna hátra. Az állami tisztviselők fizetésének rendezése küszöbön áll, a megvalósulás stádiumában van és azt méltányosnak is tartom, ez iránt épen a legutóbbi napokban pártunk részéről határozati javaslat is adatott be. El kell ismerni, talán nem is kellene, felemlítenünk, hogy a megyei tisztviselők fizetése mily nyomorúságos, hogy annak javítása, rendezése igazán elodázhatatlan. Az állami dotáczió nem elégséges, mert az alig javit valamit az ő helyzetükön. Itt van a tanítói kar fizetés-rendezésének kérdése. Ok vannak hMatva arra, hogy gyermekeink nevelését intézzék, hogy a hazafias érzést gyermekeinkbe becsepegtessék, a haza iránti lelkesedést és a hazaszeretetet beléjük öntsék annyira, hogy midőn felnőtt korukban a sárgafekete zászló alá kerülnek, a rossz katonai szellem ne legyen képes azt belőlük kiirtani, de azt az érzelmet még csak meggyengíteni sem. (Helyeslés a. szelsöbaloldalon.) De hogy ezt nyugodtan végezhessék és hMatásuknak élhessenek, meg kell őket szabaditanunk a megélhetés gondjaitól. (Helyeslés a szelsöbaloldalon.) Ennek ellenében nem azt látjuk, hogy a, kormány az elkerülhető kiadásokat apasztani kívánná, pedig állami iskolánk is kevés van, a nemzetiségi vidékeken pedig különösen szükség volna arra, hogy magyar nyelven jó irályu magyar tankönyvekből hazafias érzelmű és gondolkodású tanítók által taníttassanak, mert akkor talán nem történnék meg az, a mi pár hónap előtt velem történt egyszer, midőn Brassóban járva, az iskolából kijövő fiukat megkérdeztem, hogy miféle nemzetbeliek, azt felelték: szászok vagyunk. Legfeljebb akkor talán azt mondanák, hogy szász vagy német anyanyelvű magyar honpolgárok vagyunk, a mint én őket tényleg kiigazítottam, midőn feleletükön elszomorodtam. Hátra vannak még a jelentékeny beruházások, a miket vasutainknál meg kellene tenni; hátra van az állami úthálózatnak kiterjesztéseés egy helyes közúti politika tervének megállapítása. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) A jelenlegi nem helyes és a közérdeket nem elégíti ki. Több jelenlegi töévényhatósági utat az állami utak hálózatába kellene felvenni; mert azok közül némelyik stratégiai ut volna tulajdonképen. Azután a községi utak tervezetét átalakíthatjuk; ez pedig megtehető a nélkül,, hogy egyesekre, talán még az államra is, valami I nagyobb teiket rónánk. Véletlenül értesültem,