Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

16ö. országos ülés Í902 deczember 9-én, kedden. 383 hogy nemsokára el fogja hagyni a sajtót egy szakember tollából származó közúti-politikai értekezés, a melyben sok évi gyakorlat utján szerzett tapasztalatok eredményét. rakta le a közjó érdekében annak jeles szerzője. Talán a közlekedésügyi miniszter ur költségvetésének tárgyalása alkalmával lesz szerencsém erre kitérni; de már most vagyok bátor arra figyelmeztetni a t. miniszter urat és esetleg megjelenése után talán rendelkezésére is bocsátani. Sok más tenni való volna még, de nem lehet, mert az évről-évre szaporodó pénzügyi kiadások mindent felemésztenek. Tervezte, sőt törvényjavaslatot adott be a honvédelmi miniszter ur a póttartalékosok szolgálati idejének három évre való meghosszabbításáról. Nem említem azt, hogy mennyire terhelő lett volna ezen javaslat, de hála ezen párt kMáló tagjainak, s a véderő-bizottságban kifejtett erélyes fellépésének, az egyetemi ifjúság erősebb magatartásának, valamint a székesfőváros törvényhatósága magatartásának, ezen törvényjavaslat elnapoltatott. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) De mi történt ? Rögtön beterjesztett a t. honvédelmi miniszter ur egy másik törvényjavaslatot, az ujonczjutalék létszámának felemeléséről, a mely ujabban annyi sok milliónyi terhet róna reánk, hogy igazán elszomorító. A monarchia nagyhatalmi állása és a béke fentartása követeli ezt, szokta mondani a honvédelmi miniszter ur. Az európai béke érdekében megköttetett a hármas-szövetség. Hadseregünk létszáma a népesség arányához képest, azt hiszem, van annyi, mint Németországé, vagy pedig Olaszországé. Ha nem. vagyunk képesek magunkat a meglevő hadsereggel és szövetségeseink segítségével megoltalmazni, hát akkor tegyünk le róla. Akár a fegyveres béke, akár a háború következményei és annak eredményei tegyenek bennünket gazdaságilag tönkre és döntsenek végveszedelembe, az eredmény tökéletesen egyenlő, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mit mondjunk mi a szövetségeseinkhez ? Egy jó szövetségnek az állana érdekében, hogy az ő szövetségese ne csak katonailag, de gazdaságilag is erős legyen. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloläalon.) És mi történik? Németország az ő vámjait folytonosan emeli, hogy bennünket gazdaságilag tönkre tegyen; Olaszország pedig görcsösen ragaszkodik az ő borvám-klauzulájához, s attól lehet félni, hogy ha nem is egészen ugy, a mint volt, de alig némi javítással ez meg fog maradni és ezentúl is tönkre fogja tenni a mi szőlősgazdáinkat. Az ily szövetségesek nem jó szövetségesek. (Igaz! Ugy van! u szélsöbaloläalon.) Azt látjuk tehát, hogy megtakarítások helyett még több haszontalan kiadásba akarja a kormány az országot belevinni, sőt Európának második leggazdagabb dinasztiája részéről az udvartartás költségeit két millióval akarják felemeltetni, sőt még visszamenőleg is, ennek az évnek az elejétől fogva." Madarász József: Le vele! Malatinszky György: Ezt a pénzt Bécs lakossága közt fogják megosztani, mert nálunk udvartartás nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az a néhány hét, a melyet az udvar esetleg nálunk tölt, alig számit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ily gazdálkodással az országot könnyen végveszélybe lehet vinni. A mi kormányunk a nemzetiségekkel szemben is, a mint több képviselőtársam számos példával beigazolta, gyenge, erélytelen és tehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolä.alon.) Ily kormány iránt bizalommal nem viseltethetem. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) A felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot nem fogadhatom el és pártolom Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon. A szónoJcot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. ház! A pár hét óta tartó vita, mely oly szomorúan világítja meg Magyarország keserves helyzetét, csakugyan élénk bizonyítéka annak, hogy 35 esztendő óta folytatott politikánk csődöt mondott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és hogy az 1867-iki kiegyezés valóságos abszurdum. Madarász József: Gonosz volt már 67-ben! Lukáts Gyula: Ez a kiegyezés ennek a mindenki által elhagyatott nemzetnek jövendőjét biztosítani sohasem lesz képes. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Önvallomást kell tennem, a mikor kijelentem, hogy politikai törekvéseimben még azt a pártot sem tudom mindenha követni, a melynek keretében elhelyezkedtem. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve arról, hogy ha a függetlenségi pártom aspirácziói a personál-unióra nézve valaha valósulnának, kevéssel volnánk előbbre, mint a hol most vagyunk. Madarász József: Igaz! Lukáts Gyula: Erre nézve nagy mesterem volt, a kinek hazafiságának nagyságát mi egyszerű epigonok alig tudjuk megérteni, a kinek bölcsesége, politikai előrelátósága magasan felette állott nemcsak a kormányférfiaknak, de az egész parlamentnek. Ez a mesterem Kossuth Lajos volt, a ki egy alkalommal az _ő állandó jóakaratával így szólott hozzám: »Onök a personálunio alapjára akarnak lépni, ezen az t alapon akarják az ország sorsát előbbre vinni. Ám próbálják meg, de csalódni fognak*, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »a mint csalódtam én, a mikor ezen az alapon reméltem az ország üdvét. Mert a mikor ez alapon miniszter lettem, miniszterségemnek első 24 órájában meggyőződtem arról, hogy az Ausztriával való szövetség természetellenes. A két nemzetnek érdekei oly ellentétesek«, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »hogy azokat a világ egyetlen bölcse sem tudja kiegyenlíteni. Miniszterségem első huszonnégy órájában előtérbe tolult az olasz kérdés. Nékünk magyaroknak érdekünkben állott, hogy Itália