Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 Csatlakozom Barta Ödön határozati javaslatához. Nem fogadom el az indenmity-javaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző : Malatinszky György! Malatinszky György: T. képviselőház! Ha azon magas szárnyalású beszédek után, a melyek itt elhangzottak és a melyekben a nemzet bajai, sérelmei és aggodalmai kifejtettek, én is felszólalok, mint ezen pártnak egyik igénytelen tagja, a mely párthoz magyar szMem minden érzelmével, lelkem teljes erejével és meggyőződésével tartozni szerencsém van (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) és a melyhez ragaszkodom: teszem ezt azért, hogy ezen párttal való együttérzésemnek és iránta való ragaszkodásomnak kifejezést adjak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De teszem azért is, hogy azon nemes munkából, a melyet pártom az ezen javaslat elleni vita által a nemzet érdekében végez, egy csekélyke részt én is kMegyek. {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat t. előadója, a midőn a javaslatot elfogadásra ajánlotta, azt mondta, hogy ezen javaslat elfogadása nem képez bizalmi kérdést. Bármennyire tisztelem a t. előadó urat, Neményi t. képviselőtársamat, a legnagyobb sajnálatomra, ijnem lehetek vele egy véleményen, mert ezen javaslatnak elfogadása azonos egy költségvetés elfogadásával, mert arról van szó, hogy a folyó évi költségvetés keretében a jövő év négy első hónapjára megadassék a kormánynak a felhatalmazás, hogy a szükséges közterheket kiróhassa ós az állam kiadásait fedezhesse, teljesíthesse. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nemcsak a parlamenti gyakorlat, de az elhangzott beszédek is igazolják, hogy hasonló körülmények között és hasonló időben benyújtott felhatalmazások megszavazását még a 67-es alapon álló ellenzék is bizalmi kérdésnek tekintette. Bizonyították ezt t. képviselőtársaim, ezen parlament tekintélyes egyéneinek beszédjeire való hMatkozással. Felszólalok én is most azért, hogy ezen javaslattal szemben elfoglalt álláspontomat megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) A mint a magánember részéről bizalmi kérdés az, kire bizza vagyonát, pénzét, épen ugy a törvényhozás részéről is bizalmi kérdés az, hogy a kormányt felhatalmazza az állami kiadások teljesítésére, az állami vagyon kezelé-sére. Eltekintve azon ellentéttől, mely politikai tekintetben köztem, a párt és a túloldal közt Tan, megpróbálom birálni azt, lehetnék-e bizalommal máskülönben is e kormány iránt. (Halljuk! Halljuk!) Hát a t. pénzügyminiszter ur, •mikor beterjesztette a jövő év költségvetését, lefestette az ország szomorú gazdasági helyzetét. O kMáló szakember és ón készséggel hajlom meg az ő szaktudása előtt. Azt kellett gondolnom, hogy ezt a szomorú állapotot megismertette minisztertársaMal, ha ugyan erre deczember 9-én, kedden. 381 szükségük lett volna, és azt kellett következtetnem, hogy ők a tárczájuk körébe eső kiadásokat igyekezni fognak kisebbíteni, nehogy az országot a gazdasági tönk széléről a mélységbe taszítsák. Hogy ez nem igy történt, azt lesz szerencsém bebizonyítani. Az egyszer tény, hogy a gazdasági tönk szélén állunk, vagy attól legalább is nem meszsze vagyunk. Az elhangzott beszédekben több képviselőtársam előadta, mennyire megszaporodott az egyesek terhe. Ha a telekkönyvi betétek B) lapjait vizsgáljuk, ugy azokat meglehetősen összefirkálva találjuk, a mi pedig sohasem jelent jót. Azok t. i. nem tiszták. A gazda helyzete nyomasztó, küzdenie kell a megélhetéssel, a gabonaárak alacsonyak, azokon nem változtatott semmit az őrlési forgalom megszüntetése és valószínűleg nem fog változtatni a határidőüzlet eltörlése sem. Az időnkint, mint. pl. mostan is beállott csekély kis áremelkedést nem tőlünk függő körülmények idézik elő, s azok előnyeit nem élvezheti épen a gazdáknak legszegényebb része, mMel az kénytelen az adó, haszonbér és egyéb kiadásai, terhei fedezésére, egyéb szükségletei beszerzésére a termés levétele után gabonáját az akkori, olyan a milyen árakon eladni, elvesztegetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazda termelési költségeit sokszor nem nyeri vissza, a mint azt szerencsém volt kifejteni a folyó évi költségvetés általános tárgyalása alkalmával. Hogy a rossz árak mellett a gazda jövedelmét valamMel fokozza, kénytelen a termés hozamának emelésére törekedni, de ehhez pénzre, tőkebefektetésre van szüksége, hogy gazdaságát belterjesebbé tegye. Forgó tőkével a gazda nem igen rendelkezik, hitelhez pedig nem könnyen jut, mert nálunk a hitel szálai egy irántunk rosszindulattal viseltető, idegen részvényesekből álló bank kezébe futnak vissza, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely a hitel szálaiból akkor fon kötelet, és azt akkor csavarja a nyakunk köré, a mikor neki tetszik. Az ipar- és kereskedelem pang; iparosaink nem képesek versenyezni a jól berendezett, olcsó munkásokkal ellátott, gazdag osztrák gyárak által előállított, és sokszor rossz iparczikkekkel, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert tőkénk nincs, értékpapírjaink pedig idegenek kezében vannak elhelyezve, a melyeket akkor dobnak vissza, a mikor azt érdekeik ugy kívánják; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az osztrákok sokszor bosszúból teszik ezt, és mi azokat, olyankor nem lévén, vagy alig lévén képesek beváltani, ők ezzel a pénz megdrágulását idézik elő, és pénzpiaciunkat ölik meg. Mi Ausztria iparczikkeit a külföldi behozatal ellen magas vámokkal oltalmazzuk, (Mozgás. Elnök csenget.) és lehetetlenné teszszük a külföldi, sokszor jobb iparczikkek versenyét. Ennek ellenében Ausztria megfelelő ellenértéknek tekinti azt, hogy a behozatali gabonává-