Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-166
380 166. országos ülés 1902 A t. kultuszminiszter ur, a helyett, hogy a nemzeti eszme szolgálatában, a magyar nemzeti állam megteremtése érdekében működve kisdedóvókat, népiskolákat épitene és a magyarságot igy erősítené meg: a helyett a túlságos központosítás miatt itt a fővárosban folyton a felső oktatásra szolgáló luxus-palotákat épit. És, t. képviselőház, Nessi t. képviselőtársam emiitette épen a héten, hogy milyen — nem akarom mondani: visszaélés, — hanem milyen méltánytalanság követtetik el egyes minisztériumok részéről, hogy egyes emberek prMilégiumot élveznek az állami építkezések terén. A terveket sem a szerint készítik el, a mint annak az épületnek lennie kellene, a mint az az épület praktikus volna, hanem ugy készítik el, hogy az a legluxuriózusabb és a legköltségesebb legyen, ugy, hogy a költségekhez kell a terveknek alkalmazkodniuk és nem a tervekhez a költségeknek. Miért van ez, t. képviselőház? Azért van, mert mint a kultuszminiszter ur a múltkor meg is említette, azok, a kik az építkezéseket tervezik, a tervezési összegből bizonyos perczentet kapnak. Már most, hogyha valaki 300.000 forintra tervez egy épületet, akkor l'5°/ 0 fejében 4500 forintot kap, de ha 600.000 forintra tervez egy építkezést, akkor már 9000 forintot kap. Nagyon természetes tehát, hogy nem egy kisebb összegű, hanem egy nagyobb összegű épületet fog erre a czélra tervezni. Hát, t. képviselőház, mondom, nemcsak pozitMe, nemcsak mindig az adósróf emelése által igyekezzünk ennek az országnak szükségleteit fedezni, hanem takarékosság által is. Ez a két elv az, t. képviselőház, a mely, hogyha hetartatik, az állam pénzügyi viszonyai konszolidálva lesznek. Nagyon természetes, hogy mindaddig, a mig egy állam önállóan a saját sorsát nem intézheti, hiába beszélünk ily dolgokról; mert a mit megtakarítunk a réven, azt elviszik a vámon, a mit megtakarítunk p. o. a kultúrintézményeken, hogy t. i. nem építkezünk, jön majd a katonaság és elviszi. Mindig ujabb és ujabb terhekkel állnak elő. Hiszen jól tudjuk, hogy a múltkor a pénzügyi bizottságban p. o. kitűnt az, hogy meg nem szavazott kölcsönöket költöttek el. Az ágyukra megszavazott pénzt elköltötték, a nélkül, hogy az ágyuk meglennének. Mert az is kitűnt, t. képviselőház, hogy azok az ágyuk, a melyekre milliók költettek el, mind alkalmatlanok; hátulról sültek el, mint minden osztrák intézmény hátulról sül el, a helyett, hogy elölről sültek volna el. Az ágyuk is hátulról sültek el, ugy, hogy most uj tipusról kell gondoskodni, uj milliókat kell előszerezni, hogy ujabb kísérleteket tehessünk ágyukkal. Már az ujonezokat is meg akarják szavaztatni, t. képviselőház, de hol vannak azok az ágyuk, hol vannak azok a bizonyos taraczkok? Azokat még senki sem látta. Igaz, hogy a múltkor a a delegátusok elmentek egypáran, hogy megnézzék, de hogy mit tapasztaltak, azt nem deczember 9-én, kedden. tudja senki; a közvéleménybe azonban kiszMárgott, hogy abszolúte nem sikerültek azok a kísérletek. T. képviselőház! Mondom, mindaddig, a mig egy állam sorsa egy másik olyan államhoz fűződik, a melynek földrajzi fekvése, élete, aspirácziói mások, mint a mieink és nekünk kell annak a másik államnak hiányait pótolni,mindaddig, t. képviselőház, egészséges viszonyokról Magyarországon szó nem lehet. Hiszen látjuk, t. képviselőház, hogy Taaffe-tól kezdve, — mert ő kezdte meg azt a politikát, hogy a nemzetiségekkel paktált, — darabokra hullott Ausztria, és most azt akarják, hogy mi ehhez a darabokra hullott Ausztriához kössük a mi jövendőnket. Hiszen elérkezett már annak az ideje, t. képviselőház, hogy arról a fogalomról: Ausztria, beszélni sem fog lehetni; és még most is azt kívánják, hogy ily beláthataúan időig, mondjuk, 1907-ig oda kössük sorsunkat egy oly államhoz, a mely már akkor nem fog létezni; mert hogy 1-907-ig Ausztria létezni fog-e, bizony ez nagy kérdés. Igaz, hogy a nemzetek életében egy-két esztendő nem játszik szerepet, de a »birodalomnak» — a mint mondani szokták — »másik fele« oly állapotban van már, hogy annak a sorsa egy-két esztendő alatt alighanem eldől. T. képviselőház! Nem akarom szMes türelmüket tovább igénybe venni; (Halljuk!) felszólalásommal csak azt akartam dokumentálni, hogy nem igaz az, mintha csak a függetlenségi és Kossuth-párt venne részt ebben a vitában, és más ellenzék nem akarna ebben részt venni, mintha talán külön politikai czéljaink volnának, Nem, t. képviselőház, semmi néven nevezendő külön politikai czéljaink nincsenek; mi is épen ugy függetlenségieknek tekintjük magunkat, mint a függetlenségi párt. (Tetszés és éljenzés a s'zélsöbaloldalon.) Ezért nyugodtan rábízzuk e párt vezetőségére, ugy látják-e, hogy itt kimerítő ellenőrzés szükséges a kormány működésével szemben ? Ha ők ugy látják, akkor bizonyára ez áll az ország érdekében; ha pedig azt látjuk pl., hogy elegendő mérvben hozattak fel a kifogások, hogy nem szükséges, hogy mi latba vessük szavunkat, e szerint irányítjuk magunktartását. Én legalább a magam részérői feltétlenül megbízom ennek a pártnak a hazafiságában ; én nem adok arra a mendemondára semmit, mintha Széll Kálmánnak érdekében történnék ez. Látom, hogy beszélnek; látom, hogy az ország érdekében ' beszélnek; mert mindazok a sérelmek, a melyek felhozattak, nem csak hogy valók, hanem százszor annyi való, és nemcsak azt érdemli meg a t. többség és a kormány, hogy ilyen harezot folytassunk ellene, hanem jogunk volna folytatni minden oly harezot, a mely oda vezetne, hogy megszabadítsuk ezt az országot önöktől, megszabadítsuk attól a kormánytól, a mely netalán ezentúl fogna, de ugyanazon az alapon kormányozni. (Helyeslés a szélsibaloldalon.)
