Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. 379 nokat hoznak ide, a melyek ezen országnak gyengítésére irányulnak, a melyek a katonai terhek növelésére és más haszontalan kiadásokra vonatkoznak, akkor ne kívánják, hogy époly lelkesedéssel, a milyennel önök sincsenek, ragadjuk meg az alkalmat és szavazzuk meg azokat. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Kérek öt perez szünetet, mert folytatni szeretném beszédemet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Jenő képviselő ur folytatja beszédét. Molnár Jenő: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur pártunk egyik szónokának, Holló Lajosnak felszólalása következtében a parlamenti reformot bejelentette. Én a parlamenti reformot olyannak tartom, a melynek behozatalától várom Magyarország közéletének megtisztulását. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert változó minden; változnak az életviszonyok, változnak a körülmények; nem lehet tehát, hogy egy törvény, a mely ezelőtt 35 esztendővel megfelelő volt az ország viszonyainak, ma szintén megfelelő legyen. A törvényeket a viszonyokhoz képest kell változtatni. Ha a fogyasztási adókat és egyéb közvetett adókat rárójja az állam arra a munkásnépre és megkMánja attól, hogy az állam fentartásához hozzájáruljon, akkor méltányos és igazságos, hogy ellenszolgáltatást is adjon annak a munkásnak, hogy adjon neki politikai jogokat és ne kívánjon tőle áldozatot ellenszolgáltatás nélkül. Már most, hogy ezen politikai jogok milyenek legyenek, erre a kérdésre válaszunk az, hogy mindenesetre legyenek nagyobb számban, mint most vannak, mert, azt hiszem, hogy nem igazságos és nem méltányos az, hogy az ország milliói ki legyenek rekesztve a polgári jogokból, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) valamint nem lehet fentartani, t. képviselőház, azon állapotot sem, hogy a választókerületek ugy legyenek beosztva, a hogy mostan vannak; oly igazságtalanul, hogy például egy magyaroklakta vidék, ott, a hol öt-hatezer választópolgár van. szintén egy kerületet alkosson, épen ugy, mint Abrudbánya, vagy mint Vizakna.. .' Ugron Gábor: Vagy mint Bereczk! Molnár Jenő: . . . vagy mint Bereczk, a hol 130—140 hMatalnokválasztó van feljogosítva arra, hogy egy népképviselőt küldjön. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A parlamenti reformhoz tartozik továbbá az is, hogy ne terheljük sem azt a polgárt, ki politikai jogát gyakorolni óhajtja, sem azt a képviselőjelöltet, a ki fellépni óhajt, azzal, hogy időt kelljen mulasztaniuk akkor, a mikor legszentebb kötelességüket: választói jogukat gyakorolják; mert bizony ma időt kell tölteniök azzal, hogy a választókerületnek 20—30 kilo- ' méternyire, vagy talán még távolabb is fekvő székhelyére mennek és ott adják le szavazatukat. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Nem akadályoz meg bennünket abban semmi, t. képviselőház, hogy mi választókerületeinket ugy rendezzük be, hogy a községenkinti szavazás valósuljon meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi akadályoz meg ebben bennünket? Nagyon szeretném tudni, mi hátránya volna ebből az országnak, mi hátrány származnék ebből a lakosságra? Ha pedig a t. miniszterelnök urnak komoly szándéka a közigazgatás javítása — a mint hiszem is, hogy szándéka — akkor a közigazgatás megjavításának legelső feltétele, hogy azzal koordinálva rendezzük az ország egyéb közjogi viszonyát: a választókerületek beosztását, s a községenkinti szavazást, (Helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbáloldalon.) mert, t. képviselőház, mindaddig, míg ezt az állapotot fentartjuk, — a mint előbb is említeni szerencsém volt — nem várhatjuk a közállapotok megjavítását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur szavaMal nem állanak arányban a tények. Nem mondom, hogy pl, a központban azon ügyek, a melyek felebbezés utján vagy közvetlen panasz utján a belügyminisztériumnál vannak, gyorsabb elintézést nem nyernek. De ezrekre és ezrekre megy még ma is azon ügyeknek száma, a melyek lent, első vagy második fokon megakadnak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) E bajon is feltétlenül segíteni keik Nem elég az, hogy a miniszterelnök ur itt a központban, az ország fővárosában hangoztatja azon elveket; sokkal többet érne, ha azon elvek át is mennének a gyakorlatba és ott megvalósulnának ; az egyes néprétegek, valamint társadalmi osztályok pedig látnák azon elveket a gyakorlatban megvalósulni, s élveznék azoknak hasznát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalo n.) T. képviselőház! Ugy látom, hogy ezen országnak pénzügyeit a mi adózási viszonyaink el nem birják, azaz, hogy adózási képességünk már annyira fokozva van, hogy adó czimen ez ország lakossága többet szolgáltatni nem tud. (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Mi következik ebből, t. képviselőház? Az, hogy előbb-utóbb előáll annak szüksége, — a mint ezt itt már sokszor hangoztattam — hogy kölcsönök utján lesz kénytelen az állam szükségleteit fedezni. Gondoskodni kell tehát arról is, t. képviselőház, hogy ne mindig adók utján szerezzük be az ezen állam szükségleteinek kielégítésére szolgáló javakat, hanem uj erőforrások utján, s viszont negatMe is, takarékoskodjunk minden téren, és addig terjeszkedjünk, — mint a mondás tartja — a meddig a takaró ér. Mire valók azok a lukszus-építkezések, a melyek minden miniszteri tárczánál előfordulnak? (Ugy van! Ugy I van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) 4s*