Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

378 166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. sem kapnak. (Mozgás a jobboldalon.) Azért tehát az a politika, a melyet önök követnek, nem magyar politika. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az előbb azt mondtam, hogy ennek az országnak a fő jövedelmi forrása az a kalászos növény, a mely itt megterem és a mely, a mint előbb szerencsém volt említeni, 1460 millió koronát tesz ki. Ennyi a nyerstermény. Ha ebből levonjuk az előállítási költségeket, még annyink sem marad, a miből az állam a maga háztartását fedezheti. A föld terhei folyton és folyton nőnek, mert a miből az ország megél, azt valahonnan csak elő kell teremteni. Ha a föld nem termi meg azt, a mi a földnek és a rajta élőknek fentartásához szükséges, azt valahonnan elő kell teremteni. Méltóztassék meggondolni, hogyha nem szaporítjuk jövedelmi forrásainkat, ha a földnek termőképességét nem fokozzuk, miből fog ez az ország megélni ? Hiszen jól tudjuk, öt hold föld mindig csak öt hold marad, az adó pedig mindig szaporodik. (Igaz! Ugy van! a szésöbaloldalon.) Ma a szegény földmMes ember, bár a küszöbéig szántja fel a földjét, még sem tud megélni. Azelőtt felét, harmadát ugarra hagyta, és mégis boldogult, Ez oly tiszta dolog, hogy csak azok nem akarják megérteni, a kiknek •erre nincs szükségük, mert úgyis megélnek, ha «ezekkel a dolgokkal nem is foglalkoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szaporítani kell erőforrásainkat, a létező adóalanyokat nem szabad megölni, hanem teremteni kell ujakat. Ez volna helyes földmMelési, kereskedelmi és pénzügyi politikája a magyar kormánynak. De a helyett mMel állnak elő folytonosan? Mindig ujabb megterhelésekről van szó. Ma ujonczjutalék alakjában akarják az ország életerejét sorvasztani, majd a czMillista felemelésével, de arról nincs szó, hogy néhány milliót fordítsanak hasznos beruházásokra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meghoztuk a csatorna-törvényt, végrehajtják-e? Itt van az állami beruházásokra szolgáló kölcsön. Hozzányultak-e már? A mig azok a kölcsönök a szegény munkásnak jutnak, az éhenhal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a munkát nem tartják sürgősnek, de a czMillista felemelése, az sürgős. Pedig honnan veszszük a milliókat az udvartartás költségeire, ha a népet nem teszszük erőssé, ha nem szaporítjuk az erőforrásokat, nem erősbitjük a nép létalapját ? Pedig, a mint már említeni szerencsém volt, magából a földbői az ország már nem tud megélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért mondtam az előbb, hogy ez nem magyar politika, mert azt tapasztalom, hogy nem akarják a magyar embert az ekétől elvonni. Azt akarják, hogy mindig az ekét húzza. Azért fogják rá az országra, hogy agrár-ország, mert azt akarják, hogy a nép véres verejtékkel keresse kenyerét, az ipari, a kereskedelmi foglalkozásra, a könnyebb foglalkozásra pedig azt mondják, nem e népnek való. Ez nem magyar nemzeti politika, a mint nem nemzeti politika az sem, a mit önök a nemzetiségekkel szemben köretnek,- mert hogy erre is rátérjek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) igaz, hogy mikor a t. miniszterelnök ur kormányra került, az akkori választások alkalmával 25 nemzetiségi képviselő került be, de azóta elenyésztek. A miniszterelnök ur miniszterelnöksége alatt azonban ismét itt vannak a nemzetiségi képviselők, a mi azt jelenti, hogy az a nemzetiségi pulitika, melyet a t. miniszterelnök ur visz, nem jó politika. Itt most már más húrokat kell pengetni. Nem azt kell mondani, hogy erőszakos politikát kövessünk, hogy bebörtönözzük, vagy megkorbácsoljuk őket, de ott van a szerb nemzeti egyházi vagyon, az elnevezésben magában benne van a csirája annak az agitácziónak, ott van a szász nemzeti vagyon, a maczedón, oláh nemzeti vagyon, ezeknek az alapoknak a nemzetiségi jellegét kell megszüntetni. Nem akarjuk mi a pénzüket elkobozni, ők tartsák fenn ezen alapból papjaikat, iskoláikat, de nem szabad azon alapokat nekünk nemzeti alapoknak tekinteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekben rejlik a csirája azon agitácziőknak, melyek a nemzetiségek részéről ezen országot fenyegetik. Ha most, mikor még elég erősek vagyunk a hegemóniát megtartani, nem tudjuk ezen nemzetiségeket visszaszorítani az őket megillető szférába, akkor, ha majd a külpolitikai viszonyok akként találnak alakulni, hogy egyik-másik nemzetben szövetségest találnak, majd mi is csak nemzetiségek leszünk ezen a földön. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az állami élet megnyilatkozásának egy terén sem látom én a kormánynak azt a politikáját, mely oda vezetne, hogy ez az ország anyagilag és szellemileg megerősödjék. Hogy a közélet milyen, azt az előbb lefestette Hellebronth t. képviselőtársam, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) önök pedig állítanak maguknak egy bálványt, azt imádják, reá fognak mindenféle kitűnő szellemi tulajdonságot csak azért, hogy önöknek ne kelljen dolgozni és beszélni, hanem hogy azt mondhassák, ott van a miniszterelnök ur, elvégzi ő helyettünk, elég okos, elég erős ember. így politikát vinni nagyon könnyű. Ellenben minket, a kik kötelességünket teljesítjük, minden úton-módon, hírlapok utján a közvélemény félrevezetése utján dehonesztálni akarnak, a mi becsületes munkánkat kisebbíteni akarják és azt mondják, hogy mikor mi itt dikcziózunk, az ország sérelmeit elősoroljuk, akkor az ország idejét raboljuk és megakasztjuk az államélet rendes működését. Hozzanak ide önök olyan törvényeket, milyeneket én előbb említettem, a melyekben csak sejtjük is, hogy az országnak anyagi és szellemi érdeke van, rögtön megszakítjuk az indemnitást; de mikor önök olya-