Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-166
166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. :*63 sági bizottsághoz; a czukoradóról szóló 1899: XVIII. t,-cz. határozmányainak módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat pedig a pénzügyi bizottsághoz utasittatik előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Következik a napirend szerint az 1903. első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189.191) tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy a vita ilyen,talán nagyon is előrehaladt állapotában mégis kénytelen vagyok szavamat felemelni és kérni a t. háznak nagyrabecsült türelmét, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) a miért előre is bocsánatot kérek, teszem ezt, t. képviselőház, nem obstruálási szándékból, hanem azért, mert én a felhatalmazás meg, vagy meg nem adását határozottan nagyon is bizalmi kérdésnek tekintem. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Már pedig a bizalomnak és a bizalmatlanságnak kifejezése a t. kormánynyal szemben egyáltalában nem gyermekjáték, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) hanem nagyon is fontos és nagyon is komoly politikai nyilatkozat. Miután pedig szerintem Szent István birodalmának kormányát, alakulják az bármelyik pártból, kell, hogy megillesse bizonyos tisztelet és tekintély és miután szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) fájdalom, a külföld nem igen ismeri az ő széleskörű tevékenységét és tekintélyét, legalább mi itthon ne tekintsük azt oly semminek, a mMel, vagy a kMel talán még szóba sem lehet állani, hanem adjuk meg neki a kellő tiszteletet és dekórumot. E tiszteletből és dekórumból kifolyólag, midőn én sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni bizalmatlanságomat, ezt nem teszem vagy nem tehetem csak egy egyszerű odavetett szavazattal, hanem azt képviselői kötelességemhez hMen iparkodni fogok szerény tehetségemhez képest lehetőleg röviden indokolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy ugyanezt tették a közjogi ellenzéknek előttem felszólalt t. tagjai is. Ugyanezt tette Barta Ödön t. képviselőtársam is és hogy ő neki ezen bizalmatlansági nyilatkozatának indokolására közel négy órai beszéd kellett, a mit a túloldalon ülő másik t. képviselőtársam, Rubinek Gyula oly annyira nehezményezett, ennek oka abban rejlett, hogy az ő széles tudása, az ő alapos ismerete oly nagy horderejű kérdéseket ölelt fel, a melyeknek megvitatását, tárgyalását talán dióhéjba szorítani és egy rövid beszéd keretében előadni, talán maguknak azoknak a nagy kérdéseknek érdekében sem lett volna helyes és talán nem is lett volna lehetséges. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is emlitve a Horvátországgal való viszony nagy horderejű kérdését, a melyet oly széles alapossággal, oly mély tudással tárgyalt, hogy bizony az a t. ház bármely oldalán ülő t. képviselőtársunknak is díszére vált volna, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) egy másik nagyfontosságú és nagy horderejű kérdést is ölel fel beszédében. Ez az 1867 : XV. t.-cz.-ben foglalt és az osztrák államadósságok után elvállalt évi járadék nagy kérdése. Én ezt oly fontos és oly nagy kérdésnek tartom, hogy annak nemcsak közjogi vonatkozását, hanem még a pénzügyi oldalát ii tekintve érdemesnek találom a beható tárgyalásra. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Teljesen osztom Barta Ödön t. képviselőtársamnak azon álláspontját, hogy ez a kérdés közjogi szempontból bizony nagyon is a tributum jellegét viseli magán. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Már pedig, engedelmet kérek, tributuin fizetésének, vagy ilyen kötelezettségnek létjogosultsága csakis egy fegyverrel meghódított országban lehet, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) hogy pedig mi azok volnánk, azt hiszem, még a túloldalon ülő t. képviselő urak sem vették fel eddigelé politikai hitvallásukba. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) De ha azon álláspontra helyezkedünk is, a melyet az igen t. miniszterelnök ur volt kegyes kifejezni, a midőn azt mondotta, hogy ez tisztán pénzügyi kérdés, akkor meg épen előáll az a helyes és egyedül helyes pénzügyi politika, hogy mi az államot terhelő ezen óriási adósságon — ha azt a pénzügyi helyzet megengedi, ha az lehetséges, — ezen a helyzeten legalább is javítsunk. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen, ha már teljesen meg nem szüntethetjük, miután a nemzet annak idején ezt nagylelkűen elfogadta és azt ma már a nemzeti becsület megsértése nélkül egyszerre teljesen megszüntetni talán nem is lehet, miért ne lehetne hozzányúlni ahhoz az eszközhöz, a mely lehetővé teszi, hogy ezen a terhén segítsünk? (Ugy/oan! a szélsobaloldalon.) Igazsága van Barta Ödön t. képviselőtársamnak, a midőn azt mondja, hogy ha ezen kölcsönt az 5 százalékos adósságról konverzió folytán át tudjuk konvertálni 4 százalékos adósságra és ha ezzel az államnak, az országnak körülbelül 9 millió korona évi nyereséget biztosithatunk, akkor megnyerjük először a közjogi szempontot és nem leszünk Ausztriának tributáriusai, hanem egy idegen valakinek magánadósává válunk, másfelől pedig ez az országnak nagy könnyebbségére lesz. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Első rendű kötelessége tehát a kormánynak, hogy megtegye a szüséges intézkedéseket, hogy ezen pénzügyi művelet minél előbb keresztülvitessék. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Most pedig tökéletesen igazat adok a túloldalról felszólalt t. képviselőtársamnak, Eubinek Gyula urnak, midőn azt mondotta, — gondolom szó szerint idézhetem szavait — hogy: »sokkal könnyebb az én feladatom, a midőn az én bizalmamat óhajtom megindokolni*. Ez, t. ház, nagyon természetszerű dolog, hiszen a műveltebb vallások között is a legré4G*
