Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-166
364 166 országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. gibb a tüz- és nap-imádás. Az első eredményezi azt, hogy azok a tüziniádók szeretnek minél közelebb lenni ahhoz a tűzhöz, mert ennek közelsége olyan kellemes, olyan kedves meleget áraszt az illetőre, A mi pedig a napimádó helyzetét illeti, ez még könnyebb, hiszen, hogy csokrokat kössön a nap tiszteletére, arra nem szükséges t. képviselőtársam, Kossuth Ferencznek és az itt ülő t. képviselőtársaimnak beszédeit idézni, kutatni és keresni, mert ennél sokkal szebb virágokat találhat a Kelet költészetében, a japáni, kinai vagy perzsa költészetben, Ezeknek a virágaiból megfonhat és megköthet sokkal szebb, sokkal gazdagabb csokrokat Magyarország fényes napja: Magyarország igen t. miniszterelnöke részére. És e tekintetben még egy forrást vagyok bátor nem ugyan ajánlani, hanem csak felemliteni. Pentacer, a régi egyiptomi költőkirály, már ezelőtt négy ezer évvel, az ő virágainak, vagyis költészetének remekeiből, bizony sokkal szebb és sokkal remekebb csokrokat kötött az ő fényes napjának, az ő Faraójának, II. Ramsesnek. Felszólalásomnak oka tulajdonképen abban rejlik, hogy én sokszor hallottam a közjogi ellenzéknek azt a vádat a szemébe vágni, hogy mi aránytalanul hosszura nyújtjuk a tárgyalásokat és e miatt nem marad a háznak ideje hasznos tevékenységre. És ezzel látszott minket megvádolni Rubinek Gyula t. képviselőtársam, a midőn beszédében csendes obstrukczióval vádolt meg bennünket. Legyen azonban nyugodt a t. képviselő ur, mi egyáltalában nem obstruálunk. Én tőlem legalább olyan távol van az obstruk«zió vágya, mmt Makó Jeruzsálemtől. Hanem miután még maga az igen t. pénzügyminiszter •ur is volt kegyes egy alkalommal ilyesféle nyilatkozatot tenni, a midőn t. i. azt kérdezték tőle, hogy miért nem terjeszti be az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot, akkor azt méltóztatott arra válaszolni, hogy hiszen minek terjesztettem volna be, a ház ugy sem tárgyalta volna ez is utalás arra, hogy a mi semmittevésünk és akadékoskodásunk az oka annak, hogy a háznak hasznos tevékenységre ideje nem marad: hát kérem én, mint a függetlenségi elvnek egyik szerény^ de tántorithatlan hMe, kötelességemnek tartom, hogy ezt a vádat erről a pártról határozottan visszautasítsam, sőt még tovább megyek, bátor vagyok ezt a vádat határozottan magára a t. kormányelnök úrra és az azt támogató többségre visszahárítani. Ezt, a túloldalról talán kissé merésznek látszó állitásomat a t. ház kegyes engedelmével leszek bátor röviden indokolni is. (Halljuk! Halljuk!) A kormánypárti sajtó még a nyár folyamán már a múlt ülésszakra vonatkozólag is ezzel vádolt meg bennünket. Mi talán egy kissé hosszasabban tárgyaltuk a feliratot és a költségvetést a múlt ülésszak alatt, de nem volt obstruálási szándékunk, hanem tettük ezt azért, mert a felirat ad nekünk alkalmat aira, hogy öt esztendőben egyszer nyiltan és őszintén kifejthessük a koronás király előtt százados sérelmeinket a házban és hogy ezt nekünk, fájdalom, még most is folyton tennünk kell, hogy százszor, ezerszer és százezerszer kell elmondanunk : ennek nem ez az oldal az oka, hanem oka az, hogy azon t. kormányok, a melyek Magyarország ügyeinek vezetésére hMatvák voltak 1867 óta, ebben a tekintetben sohasem csináltak semmit sem. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát az ellenzéknek ez a kötelezettsége mai napig is fennáll. A mi pedig a költségvetést illeti, hiszen abban majdnem mindnyájan megegyezünk, hogy ez államháztartásunknak fundamentuma, tehát ez az államra nézve egy igen fontos kérdés. Az tehát, hogy az ellenzék alaposan és részletesen tárgyalja a költségvetést, azt hiszem, nekünk nem bűnünk, nem vétkünk, hanem ellenkezőleg, képviselői kötelességünk. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) De, kérdem én a t. kormányelnök urat és a t. túloldalt, hogy ha ezen viták nem tartottak volna a múlt ülésszak alatt annyi ideig: hát ugyan micsoda világra szóló, századokra kiterjedő hatású javaslatokkal állott elő a t. kormányelnök ur a múlt ülésszak alatt? Előállott egynéhány viczinális törvényjavaslattal, előállott a Csorba-tó megvételéről szóló törvényjavaslattal, előállott a Sándor község áthelyezéséről szóló törvényjavaslattal. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A mi nagyfontosságú törvényjavaslatot beadtak, annak tárgyalását mi nem akadályoztuk; (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) elmondottuk véleményünket róla, de törvényerőre emelkedését egyáltalában nem volt szándékunk megakadályozni, és nem is tettük azt: értem a konverziónális törvényjavaslatot. Hogy pedig a másik nagyfontosságú törvényjavaslat általunk, illetve a t. ház által le nem tárgyaltatott, t. i. a perrendtartás, hát annak ismét nem ez az oldal az oka; (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) nem mi vagyunk okai, hanem ha valaki az oka, akkor bizonyára az a t. igazságügyi bizottság az, a melynek tagjai — ugy tudom — túlnyomólag a t. túloldalról kerülnek ki. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy azok nem látták czélszerünek letárgyalni, előkészíteni azt az ügyet, azt hiszem, ennek sem mi vagyunk az okai. De kérdem a t. kormány r elnök nrat, mire volt jó, mire volt szükséges a múlt évben az a túlhosszu karácsonyi szünet, az a túlságosan hosszú húsvéti szünet, májusi és júniusi szünetek, és mire volt jó az a majdnem négy hónapig tartó nagy szünet ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem mi akartuk. Mire volt jó ez, t. kormányelnök ur? Azért volt szükséges, s arra volt jó, mert a t. kormányelnök ur nem volt semmMel sem készen, mert a t. kormányelnök ur az időt eltöltötte Körber miniszter-
