Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

28 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. világos értelme; ezért kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék a javaslatot elfogadni.« (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Ne olyan gyorsan!) Elolvashatja mindenki! Az van ebben a beszédben, hogy az téves, a mit önök állítanak. (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Ez a törvénynek igazi értelme, ezt félremagyarázni nem lehet. (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget) Itt van a bekötött napló, a melyet nem lehet meghamisitani. Alütom tehát, hogy (Zaj a szélsobaloldalon : Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) azt a magyarázatot — nem is magyarázat — hanem a törvény igazi értelmének, a törvény szavainak a visszaadása, a törvény értelme, a törvény valóságos czélja szerinti •értelmének a helyreállítása. A mit én október 15-én tettem, azt én nem ötletszerüleg találtam ki, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) nem ugy találtam ki szükségből, nem azért, mert nem készültem el, hanem ugyanazokat mondtam 1902. februárban, mint a miket mondtam 1902. márczius 22 én. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mondhatja tehát valaki, hogy nem volt igaza a miniszterelnöknek sem 1902. február ban, sem 1902. októberben, de azt már ezután csak még sem mondhatja, hogy én 1902. októberben találtam fel ötletszerűen, mert nem készültem el a vámtarifával, mert 1902. februárban és márcziusban ép ugy és azokat mondtam, a mit ma mondok. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Sőt előre megmondtam, nehogy zavar, téves felfogás, félreértés származzon abból a téves magyarázatból, a mit az ellenzék tesz: a törvényt igazi értelmében állítottam helyre. Hát igy áll a kérdés és azért Komjáthy Béla t. képviselő ur, a ki azt mondta, hogy hétfőn is ugy gondolkozik, mint szombaton, (Elénk derültség.) legyen szives nekem konczedálni, hogy én októberben is ugy gondolkodtam és ma is ugy beszélek, mint a hogy _ gondolkodtam márcziusban és februárban. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) Ezzel végzem beszédemet. (Halljuk!) Én ma nem terjeszkedem ki azokra a kérdésekre mind, (Nagy zaj a szélscbaloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a miket még nagyon érdekesen lehetne talán és a miket fogok is tárgyalni; csak mert ígéretről van szó és szótartásról, még csak egyet. Nagyon fenhangon mondta nekem valaki, talán többen is, talán Pichler képviselő ur is, talán Bátkay képviselő ur is, mondták, hogy énnékem már azért is el kellene innen menni, mert nem tartottam meg a borvám-klauzula dolgában mindent. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon) Hát nem ugy van! Tessék megint a naplót elolvasni, azt a beszédet, a mit mondtam. Én azt mondtam júniusban, mikor felszólaltam Szederkényi Nándor képviselő ur interpellácziójára, hogy (olvassa): »a borvám-klauzula oly funesztus, oly végzetes lett a magyar bortermelésre és a magyar szőlőgazdászatra, hogy ennek a magyar borvám-klauzulának fentartását, mint azt én már egypár küldöttségnek kijelentettem, lehetetlen dolognak tartom. És a magyar bortermelés szempontjából a kormány el van határozva a nemzetközi szerződések tárgyalása alkalmával ezen borvám-klauzulát megszüntetni. Mondom ezt annál is inkább, mert a kérdésnek másik, igen figyelemreméltó oldala is van, igen kényes és igen nevezetes része, t. i. az, hogy a mennyiben a borvám-klauzula fentartatnék és az uj kereskedelmi szerződésekbe belekerülne« , .. akkor ez lenne, az lenne, stb., szóval: nem fog belekerülni. Ezt mondtam és ezt meg is tartom minden körülmények között. Papp Elek : De a szerződést nem mondja fel! Széll Kálmán miniszterelnök: De itt nincs terminusról szó. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Hát kérem, az uj szerződésbe bele nem jön, akárhogy méltóztatik csodálkozni a felett. Ha nekem valaki azt mondja, hogy nem tartottam meg azt, a mit mondtam, akkor azt kell felolvasnom, a mit mondtam. Már most valaki mondhatja: Menj tovább, miniszterelnök; ne állj meg ott, hogy az uj szerződésben meg lesz szüntetve. Szüntesd meg azonnal 1903. január elsejéig vagy 1904. január elsejéig. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez jogosult. Ezt meg lehet mondani. Erről lehet beszélni. De ideje, hogy a kérdéssel a maga egész nagyságában és a helyzet összes következményeivel kimerítően foglalkozzunk és igenis én kijelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar kormány el van határozva a magyar bortermelők érdekeit az egész vonalon megvédeni. (Elénk helyeslés a. jobboldalon) De előleges kijelentéseket, mikor internaczionális viszonyról van szó. továbbmenőleg tenni, mint itt tettem, nem. lehet. Lengyel Zoltán: Elígérték az olaszoknak! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezeket tettem és ezekből nem lehet szememre hányni azt, hogy én nem tartottam meg. amit mondtam; és ha valamelyik közbeszóló képviselő ur azt mondja, hogy tettek Ígéretet az olaszoknak: engedelmet kérek, nem tudom, hogy honnan szedi az illető képviselő ur informáczíóit, de én erről semmit sem tudok. (Derültség jobbfelöl.) Molnár Ákos képviselő ur tegnap emiitette, — hiszen ő már az én közbeszólásom folytán rektitikálta is a szavait — hogy az olasz lapokban jelennek meg hírek arról, hogy a magyar kormány ezt meg azt irta és Ígérte az olaszoknak. Hát kijelentem, hogy semmiféle ígéretet nem tettünk; semmit sem irtunk és nem leveleztünk, mert ez már a tárgyalás megkezdése lenne, a mit azonban a törvény nekünk meg nem enged. Ezzel, t. képviselőház, elvégeztem beszédemet, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás a szélsobaloldalon) a mit feladatomul tűztem, gon-