Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 29 dolom, megoldottam; nekem, gondolom, sikerült egészen világlatba helyezni ezt a talán első tekintetre bonyolultnak látszó, de tiszta kérdést. (Ugy van! jobb felöl.) Komplikáltatott, össze bonyolittatott ez a vitában; én igyekeztem azokat az ágakat-bogokat feloldani, és odaállítani először azt, hogy én a törvényt ugy értelmezem, a mint az meg van hozva: betűje, szelleme szerint; másodszor, hogy én igy értelmeztem azt mindig, és nem csináltam ötletszerű és kétszínű politikát. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam ma bebizonyítani, és köszönöm a t. háznak, hogy szives volt engem türelemmel végighallgatni. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Azt hiszem, hogy az idő előre haladottságára való tekintettel, miután a felhatalmazási törvényjavaslathoz még többen vannak föiirva, ezt a vitát most félbeszakítjuk és áttérünk az interpelláeziók meghallgatására. Mielőtt azonban ezt tennők, a ház napirendjére nézve vagyok bátor javaslatot tenni, illetve nem uj javaslatot, a mennyiben már a ház megállapította a holnapi ülés napirendjét abban az értelemben, hogy annak napirendjére van tűzve Nessi Pál mentelmi ügyében a mentelmi bizottság jelentése. A mennyiben ennek letárgyalása után idő maradna, folytattatnék a ma félbeszakított indemnitási vita. (Helyeslés.) Következnek az interpellácziók, első sorban Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziója a magyar ipar, különösen a kisipar részeltetéséről a közös hadsereg és a honvédség szállításánál a honvédelmi miniszter úrhoz. Lengyel Zoltán : T. ház! Midőn a közös hadsereg és a honvédség szükségleteire vonatkozó szállítások ügyében kérdésemet a miniszter úrhoz intézem, két szempont vezet engem e kérdések mérlegelésénél. Az egyik a magyar gazdasági érdekek megóvása a hadsereg szállításainál, a másik szempont pedig e kereten belül a kisipar megfelelő támogatása. A mai helyzet az, hogy a közös hadsereg szállításainál bőr-, vászonés posztónemüekben Magyarország 30 százalékot szállít, ha jól tudom ebből a bőráruknál 25 százalékot a kisipar, 75 százalékot a nagyipar, egy három gyárból álló konzorczium. A honvédségnél a bőráruknál 50 százalékot szállít a tényleges szükségletből a kisipar, 50 százalékot pedig egy gyár, a melylyel a honvédség szerződött. Ez is csak a tényleges szükségletre értendő, mert a fejelést, szíjgyártó munkát, a rendkívüli szükségletet mind ez az egy gyár kapja meg. Aktualitást interpellácziómnak az ad, hogy ezek a szerződések a jövő év végén lejárnak és a szerződés értelmében egy évvel előbb felmondandók, különben automaticze meghosszabbítottnak tekintendők. Az országos ipar-egyesület felterjesztést intézett a miniszter úrhoz a kisipar érdekében, hivatkozott arra, hogy a kisipar 1891 óta, mióta a szállításokban része van, mindig pontosan, kifogástalanul teljesítette az ő megbízatását. Azóta a kisipar hátrament, a szövetkezeti eszme tért foglalt, tehát a honvédelmi kormánynak a mostani viszonyok között feltétlenül kötelessége arra az álláspontra helyezkedni, hogy a szállításoknál egyenlő ár, minőség és feltételek mellett a kisiparnak sokkal nagyobb mód nyujtassék arra nézve, hogy a szállításokban résztvehessen. (Igaz! Ugy van! a széls'ibaloldalon.) Azóta, t. képviselőház, megalakult az Országos Központi Hitelszövetkezet, a melynek támogatása mellett a kisipar mindig van abban a helyzetben, hogy szövetkezeti utón megfelelhessen a követelményeknek. A mit a magyar kisipar szempontjából követelünk, hogy t. i. az egész szükséglet lehetőleg annak adassék át, az olyan követelmény, a melynél a magyar királyi kincstár minden áldozat nélkül segíthet a sínylődő kisiparon. Hiszen az országnak nem czélja az, hogy monopóliumokat tartson fenn, hanem igenis elsőrendű kötelessége az, hogy az adózók filléreiből befolyó milliókat lehetőleg minél több kézbe adja vissza és minél többnek biztosítsa a megélhetést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.í A t. miniszterelnök ur érája alatt ez a követelmény annál inkább nem ütközik nehézségekbe, mivel egy küldöttség előtt ő maga kijelentette, hogy ezentúl a szállításoknál nem fogja mellőzni a nyilvános pályázatokat. Tehát a most lejárandó szerződéseknél mindenesetre erre az alapra helyezkedve, egész nyugodtan követelhetjük a szerződés felbontását és a nyilvános pályázat kiírását. De ha ez megtörténik, az erre vonatkozó nyilatkozatnak minél hamarabb nyilvánosságra kell jutnia, mert a késő jjályázat ennek az Ígéretnek és a kisiparosság érdekében tett többszöri Ígéretnek őszinteségét vonja kétségbe, mert hiszen a kisiparosságnak, mint szervezetlen egyedeknek, több időre van szüksége, hogy előkészületeit megtehesse, hogy közös raktárt állítson fel. A kisiparosság mindig minden alkalommal legalább is tiz annyira adott be pályázatot, mint a mennyi megillette. A mi már most a közös hadsereg szállításait illeti, itt még több okunk van arra, hogy felszólaljunk, és pedig azért, mert először is a szállított mennyiség nem felel meg a mostani quótaaránynak; (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) másodszor abból az arányból reánk eső résznél a kisipar csak 25 százalék erejéig részesedik, és ha azt az egyöntetűséget veszszük, a melyet a miniszter ur a közös hadsereg és a honvédség között fenn akar tartani, ezt az arányt meg kellene tartania itt is. A másik momentum az, t. ház, hogy az