Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

Í6'4. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. 335 képviselő ur, de különben nem is arrogálom magamnak, hogy reám figyeljen. Egy erős középosztály hiánya folytán fekszik és fekhetik rá a közszellemre bizonyos osztályoknak illiberális áramlata. És az illiberális áramlat meglátszik a magyar társadalomnak egy igen előkelő rétegén, azon a rétegen is, a mely a szabadelvű pártban is benn van ; mert hiszen a t. szabadelvű pártba is belejutott, sőt ott erősen tért hódit az az irányzat, mely, hogy igen enyhe szóval éljek, legalább is nagyon •ellenkezik a régi intranzigens szabadelvüséggel. Nekem van egy iezinyke-piczinyke jussom ahhoz, hogy a t. szabadelvű párttól számon kérjem a szabadelvüséget. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem azt a szabadelvüséget, a mMel önök most dicsekszenek ott a túloldalon, nem azt az álezázott szabadelvüséget, a melyet mutogatnak akkor, midőn arról van szó, hogy szabadelvűek-e vagy sem; hanem azt a szabadelvüséget, a mely nem tranzigált, nem alkudott, nem kompromittált sem áramlatokkal, sem törekvésekkel, hanem megállott a maga helyén; azt a szabadelvüséget, a mely annak a pártnak a legszebb, a legnagyobb dicsőségeket szerezte, mióta az a párt fennáll. Hogy honnét derMálom én az én piczike jussomat? Onnan, hogy mikor ez az intranzigens szabadelvüség kMívta az ő nagy, nemes és fenséges harczait, akkor én ás ott állottam az én gyönge erőmmel, de minden tehetségemmel és képességemmel, lelkesedésig menő buzgalommal, és segítettem önöknek az intranzigens szabadelvüség diadalának keresztülvitelében. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) És önök t. uraim, mikor megalkották ezt, azokat a bizonyos reformokat, akkor azután lehanyatlottak. Bevégezték kis játékukat; elkönyvelték azokat a dicsőségeket, a miket szereztek, •és a mikor elkönyvelték, ugy gondolkoztak, hogy •önöknek tovább az intranzigens szabadelvüség terén kötelességtik nincsen. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A mi Széll Kálmán miniszterelnök urat illeti, tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy •ő ma is, mint mindig, olyan erősen, olyan feltétlenül szabadelvű ember, mint a milyen volt. Én meg vagyok győződve arról is, hogy ő olyan "feltétlenül és hamisítatlanul szabadelvű férfiú marad a jövőben, mint a milyen volt. Hiszen lehetetlen is, hogy egy államférfiunak, a ki oly tradicziókon nevelkedett, a ki oly iskolába járt, mint ő, a kinek összes államférfiúi tevékenysége szervesen összefüződött és összefüggött mindig azzal az erős, hatalmas, hamisítatlan szabadelvüséggel, mely azt a pártot jellemezte valamikor : lehetetlen, hogy húsába és vérébe ne menjen át a szabadelvű gondolkozás. Széll Kálmán miniszterelnök: Át is ment! Benne is van! Szatmári Mór: Benne van a húsában és vérében és szentül meg vagyok róla győződve, liogy Széll Kálmán képes volna ezért a szabadelvüségért magát fel is áldozni. De van valami, a mit ő nem vesz észre, vagy talán nem akar észrevenni. Nem veszi észre azt, hogy mögötte, ott a szabadelvű pártban, melyet egykor csakugyan az az erős és hamisítatlan szabadelvüség vezetett és a hol nem is emelkedhetett felül más szabadelvüségnek a doktrínája, mint az, melyet ő és elődei képviseltek, hogy ott, abban a szabadelvű pártban mögötte igen csodálatos és különös proczesszus megy végbe. Egy proczesszus, a melyben az elemek ugy amalgámizálódnak, hogy az erősebhik felfalja a gyengébbet. És hogy ez a gyengébb az a tiszta szabadelvüség, az bizonyossá vált ebben az indemnitási vitában is. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ah ! Áh! jobb felölj ' Hát miért nem állnak fel odaát az urak és miért nem szónokolnak arról a szabadelvüségről, hogyha engem le-aháznak ? Eddig nem hallottam onnan a túloldalról a szabadelvű pártból csak két férfiút. Az egyik volt Nagy Ferencz t. képviselőtársam, a ki felállított egy uj doktrínát a szabadelvüségről, azt a doktrínát, a mely alkuszik, kompromittál az agráriusokkal és klerikálisokkal, ha szükséges és az opportunitást követeli. A másikat pedig hangoztatta Bujanovics t. képviselő ur. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Rabineh!) Rubinek nem is beszélt a szabadelvüségről; hanem Bujanovics képviselő ur beszélt. De hogy az ő szabadelvüsege milyen, annak megítélését én reábízom Széll Kálmán miniszterelnök úrra, arra a férfiúra, a kiről azt mondom, hogy a tiszta, hamisítatlan, feltétlen szabadelvüség az ő húsává és vérévé vált. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is engedem meghamisítani! Szatmári Mór: Más beszédet a szabadelvű párt részéről a szabadelvüségről nem hallottam. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert odajutott a t. szabadelvű párt a maga otthonában, hogy a kényes kérdések sorozata megszaporodott, .Régebben még csak a dinasztikus kérdés, a nemzet és a korona közti viszony volt a kényes kérdés, ma már a kényes kérdések sorozatába tartozik a szabadelvű párt liberalizmusa is, Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy ! (Felkiáltások a jobboldalon : Ohó!) Nessi Pál: Ugy van! Ugy van ! Molnár Jenő: A Bristoi-beli vacsorák mutatják ! Szatmári Mór: Én sokkal erősebb hMe és nagyobb barátja vagyok a liberalizmusnak, mint ellensége önöknek, és a szavahihető ember igaz meggyőződésével mondom, hogy rendkívül örülnék, ha önök megezáfolnának engem; de nem állításokkal, hanem tényekkel. Szivák Imre: Nincs szükség czáfolatra! Szatmári Mór: Rémséges az a sok áldozat, a melyet mi hozunk a nagyhatalmiságnak, a monarchikus elvnek és a dinasztiának. A nemzet tanuljon a múltból, a mely elvégre arra való,