Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-164
336 Í64. országos ülés 1902 hogy oktasson. Hiszen hasztalan áldozta fel magát ez a nemzet a dinasztiáért annyiszor, a hagyományos szellem azért megvan. Hogy mit tett ez a nemzet a múltban: azt én akkor sem sorolnám fel most, ha több időm lenne rá, mert hiszen felesleges. De azért mégsem érte el a nemzet azt, hogy a dinasztia kellőképen méltányolja az ő roppant áldozatkészségét. Még azt sem ismeri el nyíltan, hogy a Habsburgok birtokának Magyarország adja-e meg a hatalmi állást. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Pedig ez, t. képviselőház, nyilvánvaló, e felett vitatkozni nem lehet, és ez az, a mit önök nagyon jól tudnak,' és erre van egy igen klaszszikus tanú, a megboldogult Erzsébet királyné, a kit minden magyar ember kegyelettel és mélységes hálával emleget. Mikor az olasz-osztrák háború idején találkozott Andrássyval, azt mondta neki: Ha a császár dolgai Olaszországban rosszul mennek, az nekem fáj, de ha a császár dolgai itt Magyarországon mennek roszszul, az engem megöl. (Elénk tetszés a szélsöbahldalon.) Az a csodás, jóságos teremtés, ki érzékkel és fogékonysággal birt nemzetünk üdvössége iránt, ki meg tudott bennünket becsülni, felismerte a helyzetet. 0 tudta azt. hogy a Habsburgok állása attól függ, hogy Magyarország az övék-e; mindent elveszthetnek, de fenmaradnak addig, a mig Magyarország az övéké. De ha ily jól tudják ezt, t. képviselőház, akkor miért nem dolgoznak azon, hogy az érzelmek arany szálaMal fűzzék össze a nemzetet a dinasztiával és a dinasztiának minden törekvéseMel? (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Nagy Sándor: Háromnegyed kettő, máinem kell tovább beszélni! Szatmári Mór: Sohasem kérdeztem Nagy Sándor urat, mikor beszél, nem voltam erre kMáncsi sohasem; de megkövetelem magamnak Nagy Sándor képviselő úrtól, hogy tisztelje szólásszabadságomat, ne gyanusitson engem azzal, hogy a mikor nekem mondanMalóm van, akkor én csak a szót cséplem és az időt fecsérelem. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Addig beszélek, a mig van mondanMalóm. (Zajos tetszés a szélsöbahldalon.) Nagy Sándor: Visszautasítok minden leczkéztetést; nem ön az_ elnök, hogy leczkéztessen, Semmi gyanúsítás! Ön ne adjon leczkét, ön nem elnök. i Molnár Jenő: Azért küldték, hogy beszéljenek és még hallgatni sem akarnak. Szatmári Mór: Mi értelme van a folytonos deczember 5-én, pénteken. önfeláldozásnak, a mely erényszámba megy azok előtt, a kik a dinasztiáért való önfeláldozást egyik legnagyobb erénynek tartják. Az már nem áldozat, az egyenes ostobaság, ha a nemzet tönkreteszi magát akár a nagybatalmiságért, akár Ausztriáért, akár a monarchikus elvért, akár a dinasztiáért. Hisz azt már nem követelheti sem a monarchikus elv, sem a dinasztia, hogy tönkre tegye magát, ha pedig követeli, akkor csakugyan nem érdemli meg, hogy a nemzet magát tönkretegye. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalon.) Elégszer kimutatta ez a nemzet az önfeláldozását. Hát hol a jutalom ? Ott van a spanyol etikett hidegségében és a velünk gyakran éreztetett neheztelésben. Mert hiszen ugy hozzászoktattuk már a dinasztiát ahhoz, hogy mi mindig a vérünket ontsuk ós minden szabadságunkat, jogunkat, érdekeinket odaadjuk, hogy, ha csak egyszer egy cseppet ellenállunk, már következik a hidegség, a neheztelés. Lukáts Gyula: Nem jön Budára! Szatmári Mór: T. ház ! Miklós czár a krimi háború után, mikor egy orosz múzeumban látogatást tett és ott látta a magyar honvédektől elvett honvédzászlókat, akkor azt mondta: »Két bolondról tud a történelem. Az egyik Szobieszky lengyel király, a másik, — a másik, az én vagyok. — Mi ketten követtük el azt a bolondságot, hogy megmentettük a Habsburgokat.« Miklós czár elfeledkezett mi rólunk, mert hiszen mi is ott voltunk egynéhányszor. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Jó lesz, ha meggondoljuk a dolgot, s ezután legalább nagyon könnyelműen nem szaporítjuk a történelem bolondjainak a számát. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) Nem fogadom_el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Barta Ödön határozati javaslatához. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbahldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Nagy Sándor: Mégis háromnegyed 2-ig beszélt! Nekem volt igazam. Endrey Gyula: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! Tekintettel az idő előhaladott voltára, kérem, hogy holnap mondhassam el beszédemet. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur kérése folytán a vitát holnapra halasztjuk és a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülésnek napirendjére a mai napirendet tűzzük ki. Elfogadja a ház ? (Helyeslés.) Ezt, mint határozatot kimondom és ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 perczkor.)
