Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-164
334 Í6*. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. eeiben: ma ugy, a minő volt, és ugy a mint lennie kellene, nincs. (Ugy van! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Nem birta meg az uj idők rohanó szellemének sodrát, a melyben vagy megerősödik valaki, vagy pedig elpusztul. A mi középosztályunk nem erősödött meg benne, hanem anyagilag enerválódott, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azután menekülést keresett. Hol ? Ott, a hol talált: a hMatalokban. Ezzel azután elvesztette anyagi függetlenségét; elvesztette azt az erejét, a melylyel a társadalomra, a közszellemre hatnia lehetett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Förster Ottó: Nem vesztette el egészen! Szatmári Mór: Én is konczedálom, hogy nem vesztette el egészen, sőt azt is konczedálom és követelem is, hogy az a középosztály, a menynyiben megmaradt, magva legyen az uj középosztálynak is; (Helyeslés a szélsobaloldalon.)hogy jegeczesedési pontja legyen azon elemeknek, a melyek köréje fognak alakulni és igy alakuljon meg azután a jövendő Magyarországnak egy uj középosztálya. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A központi hatalomtól való kisebb-nagyobb függésbe azonban okveílenül jutott, mert hiszen az is egy nyavalyája a mi közállapotainknak, hogy minden hMatal, akár állami, akár nem, valami összefüggésben, valami függésben van a központi hatalomtól. És, t. ház, a mikor a középosztály igy elvesztette a közszellemre való hatását, akkor a közszellem is elvesztette irányzóját, a közszellem is vezető nélkül maradt. Megvan ugyan az a jegeczesedési pont, a mely köré az uj középosztálynak alakulnia kell, de ennek a fejlődési proczesszusnak, hogy egészséges legyen, nem szabad rohamosnak lennie. A régi magyar középosztálynak csak maradványai vannak meg; ezek körül kell képződnie az újnak, az erősnek, a lateiner osztályból és főkép az iparos és kereskedelmi világból. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a jövendő Magyarország középosztálya és ennek erős, demokratikus alapokon kell fejlődnie. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A régi magyar középosztály demokratizmusa a népi élekből fakadt, de az még nem volt és nem lehetett az a demokrataság, a melyet az ujabb idők előretörő szelleme teremt és követel; az a demokrataság, a mely nélkül élhet ugyan, de nem fejlődhetik, nem virágozbatik egy nemzet akkor, a midőn a nemzetek belső és külső életében az anyagi fejlődés, a gazdasági politika kérdései egyre nagyobb erővel lépnek a régiek helyébe. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kereskedők és iparosok azok, t. ház, a kiknek osztályára nekünk számitanunk kell; ez a két osztály äZj EL melyet fejlesztenünk kell, hogy azután Magyarországon a jövendő középosztály erős és tartalmas legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De hát, hogyan képzelhető ilyen kereskedő és iparososztály önálló vámterület nélkül? Hiszen a mostani állapotok bizonyítják azt, hogy közös vámterület mellett ez a két osztály nemcsak hogy nem erősödik,, nemcsak hogy nem izmosodik, hanem tönkre megy. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen napról-napra látjuk, hogy exisztencziák pusztulnak el, a kelyett, hogy az exisztencziák megélnének és ujak támadnának. Széll Kálmán miniszterelnök: De nem a közös vámterület miatt! (Mozgás és éllenmondásolc a szélsobaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Azért, mert kiszipolyozzák ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azért sem! Szatmári Mór: Abból, hogy magyar középosztály nincs, következik az, hogy erős magyar társadalom sincs, mert hiszen nem is lehet erős középosztály nélkül erős társadalom. Az erős társadalom feltételezi azt, hogy legyenek fizikailag erős, anyagilag is kialakult gazdag társadalmi tényezők. Ezek nálunk nincsenek. És itt, a mikor a magyar társadalomnak e gyengeségéről szólok, eszembe jut az, hogy mit mondott a minap a miniszterelnök ur a nemzetiségi politikáról szólván és arról, hogy gróf Apponyi Albert Nagy-Szombatban a magyar társadalmat szólította fel, hogy jöjjön segítségül a magyar nemzetiségi politika fejlesztésében. A t. miniszterelnök ur a maga nemzetiségi politikájának védelmezésére azt mondotta — reflektálván Komjáthy Bélának ama szavaira, hogy nemzetiségi intézetek nemzetiségi politikát csinálnak (olvassa): »Ezek az intézetek régebben keletkeztek. És igenis egyetértünk abban, hogy tenni kell . . . Most nem tartozik a kérdésnek részletes fejtegetése ide; de kellene azt tenni a magyar társadalomnak is, s a magyar gazdasági faktoroknak, mert hiszen azokat ők önnönmaguk hozták létre« — már t. i. a nemzetiségek. És tovább menvén, gróf Apponyi Albert beszédévei kapcsolatosan azt mondja (olvassa): »A társadalomnak kell közrehatnia és közreműködnie, mert ha a nemzeti államot és a nemzeti államnak minden posztulátumát érvényesíteni akarjuk, ugy, a mint azok mindnyájunknak ideáljaiként állanak és a mint ezekért mindnyájunk szMe dobog,. nem szabad mindent az államra hagyni, hanem a társadalomnak is meg kell mozdulnia.* A t. miniszterelnök urnak ebben tökéletesen igaza van. De ennek a feltétele az, hogy erős legyen a társadalom, a mely azokat a nagy mulasztásokat, a melyeket a kormány a nemzetiségi politika terén elkövetett, pótolni tudja. Necsak akarja, hanem tudja r is. (Ugy van! Ugy vem f a szélsobaloldalon.) És azután a magyar társadalomnak, a magyar elemnek ezen gyengeségével együtt jár az is, . . . Domahidy Elemér: Mi az oka a gyengeségnek ? Szatmári Mór: A gyengeségnek mi az oka ? Hiszen épen arról beszéltem. (Felhiáltásoh a szélsőbaloldalon: Azt átaludta a képviselő ur I) Végtelenül sajnálom, hogy nem figyelt ide &
