Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-151
151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 27 Hiszen a törvény első szakaszában megmondja, hogy a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre nem jön, ez az állapot fen marad 1907-ig. Mire való ezt mondani a törvényben, mire való a törvény maga, ha nem lehet azt 1907-ig fentartani? A törvény világos értelme, hogy, ha nem sikerül Ausztria és Magyarország között a kiegyezést megcsinálni vámszövetség alakjában 1903-ig, akkor fenn kell tartani az állapotot ugy, a mint azt az 1899 : XXX. törvény czikk a viszonosság alapján rendezte.« Ezt akkor mondtam, február 27-én. Itt voltam a házban, fölkelhetett bárki, felszólalhatott bárki, de nem hallottam az iránt észrevételt, csupán csak október 1 B-ike óta. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De tovább megyek. Nemcsak futólag emiitettem meg ezt a dolgot, hanem egész határozott formában is. Valahányszor ez a kérdés fel lett említve, én mindannyiszor siettem, felkeltem és kijelentettem, hogy a törvény igazi értelme nem az, a mit adnak neki, hanem az, a mit én adok neki. 1902. márczius 22-én történt, a mikor azt mondtam : »A harmadik, a mit mondani akarok, az, hogy ennek a határozati javaslatnak egészen téves az a tétele, — a t. képviselő ur nem tudom, hogy hogyan is juthatott arra, hogy abba a javaslatba felvette, pedig már az általános vitánál én tisztáztam a kérdést. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egy bizonyos memorandumba ezt felvette, de Kossuth Ferencz képviselő úrral való polémiámban, a ki be is ismerte velem szemben, hogy ebben egészen igazam van, bebizonyítottam, hogy a Gazdasági Egyesületnek állítása teljesen téves.« Tartozom Kossuth Ferencz képviselő urnak azzal a kijelentéssel, hogy én azt, a mit mondottam, egy talán félreértett közbeszólásból vettem. Kossuth Ferencz: Egészen félreértett közbeszólásból ! Széll Kálmán miniszterelnök: Elismerem, én lojális vagyok. De mit bizonyít ez? Azt, hogy releváltam a kérdést és beszéltem róla. (Tovább olvas) : »Most a t. képviselő ur felvette ezt a tételt a határozati javaslatba, a melyben azt mondja, — és ezt tisztába kell hoznom különféle félreértések elkerülése végett, a melyek jövőre komplikálhatnák a dolgot és zavarnák a kérdés megértését és a törvény tiszta értelmét — azt mondja, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. értelmében, ha nem jön létre az autonóm vámtarifára vonatkozólag az egyetértés Ausztria és Magyarország között, akkor az 1902. év végén előáll ténylegesen az önálló vámterület.« Ez teljességgel nem áll; azt, hogy ez benne van a törvényben, azzal akarja kimagyarázni, hogy szerinte a törvény azt mondja, hogy 1903-ban a külföldi szerződések lejárnak és mivel a törvény azt rendeli, hogy az uj szerződések tárgyalása előtt uj, általános tarifát kell készíteni, ha tehát létre nem jönnek a tarifák, nem jönnek létre az uj szerződések és akkor az önálló vámterület is előállhat. Ez a kérdésnek teljes összebonyolitása és teljesen téves alapra helyezése, mert az 1899 : XXX. t.-czikknek egészen más a világos értelme. Ez azt a feltételtállitja oda, mondom, odaállítja az ország érdekében, hogy uj külföldi szerződéseket pedig addig tárgyalni nem szabad, a mig az autonóm vámtarifa másikkal fel nem cseréltetik, a melyben Magyarország mezőgazdasági és Ausztria ipari érdekei egyaránt védve lesznek. Azért rendelte ezt a törvény, hogy meglegyenek a garancziák arra nézve, hogy jó alapon fognak az uj nemzetközi tarifa szerződések tárgyaltatni. Ez a feltétel, de az nem feltétel, hogy ha nem jönnek létre a szerződések, vagy a vámtarifánál az egyezség, előállana: az önálló vámterület. Ez épen nem áll, hiszen a törvény 1907-ig tartja fenn a viszonosság alapján a mai közös gazdasági állapotot, ha tehát 1907-ig nem jön létre az uj vámtarifa, akkor nem az önálló vámterület áll elő, eo ipso ujabb más törvényhozási intézkedések, vagy elhatározás nélkül, hanem csak az következik be, hogy akkor uj külföldi tarifaszerződéseket nem lehet kötni. Ez áll elő. Most a t. képviselő ur azt mondja: Igen, de a külföldi szerződéseket fel kell mondani. Hát ebben sincsen igazsága, külföldi szerződéseket fel lehet mondani, még pedig az 1899: XXX. t.-czikk szerint — és ez az egyik vívmánya annak a törvénynek — Magyarországnak egyoldalú kívánságára is fel lehet mondani ugy a lejárattal biró, mint lejárattal nem biró szerződéseket, de nem kell szükségképen felmondani. így áll a kérdés. Ha tehát felmondatnak a szerződések és az uj vámtarifa nem létesül, akkor nem lehet uj tarifaszerződéseket tárgyalni, ez áll, legfeljebb a maiakat lehet meghosszabbítani rövid időre, hanem az nem áll, a mit a t. képviselő ur következtet a törvényből, ez semmiképen sem áll: nem áll a hermeneutika semmiféle szabályai szerint. Sem nem szava a törvénynek, sem nem értelme, hogy ha az autonóm vámtarifára vonatkozólag nem jön létre az egyetértés, arra az esetre 1902. végén előáll az önálló vámterület s ennek felállítása ez esetre a törvényben előre ki volna mondva; ez nem áll, hanem áll az, a mit én mondtam, hogy feltételesen 1907-ig fenn van tartva a mai állapot, még pedig a viszonosság alapján; vámszövetséget kell alkotnunk, ha tudunk, ha nem tudunk, marad a mai állapot a törvény által kijelölt időig, 1907-ig, a mennyiben a viszonosság megtartatik, és a mig nem revideáljuk a vámtarifát, nem köthetünk uj tarifa-szerződéseket.« »Ez ennek a törvénynek világos értelme, a melyre vonatkozólag annak idején kijelentettem egész világosan álláspontomat, hogy ezt megtartani szándékozom minden tekintetben, de nem ugy, a mint Krasznay Ferencz képviselő ur értelmezi, hanem a szerint, a mi a törvénynek á t:
