Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

26 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. voltam, 1899-ben, a mikor a törvényt tárgyaltuk, azt azok a czitátumok bizonyítják, a melyeket a t. ház elé idézni volt szerencsém ; hogy ilyen felfogásban voltam én és a kormány mindig, 1899-ben is, bizonyítom most egy másik dologgal, egy okmánynyal, a mely a kezemben van. (Halljulc! Halljuk!) 1899-ben történt, bogy az Osztrák-Magyar Bankba] az egyezséget létesítettük, a mely azután itt be lett czikkelyezve. Akkor felmerült ott a kérdés, bogy mi lesz az Osztrák-Magyar Bankkal, hogyha az önálló vámterületet állítja fel Magyarország és megszünteti a közösséget .mától holnapra, megszünteti 1903-ban? Mi lesz akkor? Hát akkor kérem a következő nyilatkozatot olvasták ott fel, a melyre a magyar kormány autorizálta őket (Olvassa): »A császári királyi osztrák és a magyar királyi kormány a két állam gazdasági érdekeinek méltatásával egymással abban állapodtak meg, hogy a monarchia mindkét államának önálló rendelkezése utján a vámterület közössége a jelenlegi állapot keretében 1907. deczember 31-ig fentartassék. Igaz ugyan, hogy éppen azért, mivel ezen Intézkedések a két állam mindenike által önállóan és nem a két törvényhozás mindenike által jóváhagyott vám- és kereskedelmi szövetség alapján törtetitek, ezen itézkedésekbe oly batározmány veendő fel, a mely a két állam mindenikének biztosítékot nyújt arra az esetre, ha a másik állam nem létesítene azonos intézkedést, vagy ha attól egyoldalulag térne el.« Ez az úgynevezett viszonossági záradék jelentősége. Hogy mily komoly a szándék a vámterület közösségét mindenesetre az 1907. év végéig fentartani, meggyőzően azon pótegyezmény bizonyítja, mely az Osztrák-Magyar Bankkal arra az esetre kötendő, ha a monarchia két államának vámközössége az 1907. év végével megszűnnék. Ebben az esetben az 1910. év végéig adandó szabadalom már ezen korábbi időponttal szűnnék meg. Teljesen okszerűtlen volna ezen határozmányt csak az 1907. év végére hozni, ha az a szándék — tehát a lehetőség megvan — állana fenn. a vámközösséget már előbb megszüntetni. Épen azért, mivel a vámközösség fentartását jelenleg csak az utóbb nevezett év végéig lehetett meghatározni, a bankszabadalom tartania is ezen eshetőségre való tekintettel ezen időpontig volt korlátolandó. A mi már most a viszonossági záradék hatályát, illetőleg azokat a következményeket illeti, a melyek abból származnak, bogy az egyik, vagy a másik állammal a viszonosságot nem tartja fenn, ismét az ügyállás félreismerése lenne feltételezni azt, hogy a meg nem tartás esete a vámközösség feloszlását elkerülhetetlenül maga után vonja, mivel, ha a viszonosság netán megsértetik, ennek orvoslására más korrektivumok egész sora áll rendelkezésre. Mit bizonyít ez, t. ház ? (Halljuk! Halljuk!) Ez azt bizonyítja, hogy 1899-ben abban a nézetben volt a — kormány, mert most a bona fidesről, annak hiányáról, az ötletszerűségről van szó, — mondom, 1899-ben ugyan azon nézetben volt a kormány, hogy megszünhetik a közösség, ha a viszonosság oly flagráns sértése követtetnék el, mint a milyen a törvény feltételeinek szándékos megsértése lenne, a mi azonban nem látszott valószinünek, és hogy ezért beállhat a közösség megszűnése 1907-nél előbb, ezen esetet kivéve azonban mindig az 1907-et tartották szem előtt és nem az 1903-at, az bizonyos. De hát én még közelebb megyek a bizonyítássá], mert ez csak olyan közvetett bizonyíték. Mondhatná valaki, hogy ez nem világos kijelentése a miniszterelnöknek. Hát én hivatkozom most már, t. ház, egy tényre, a melyet talán a t. képviselő urak sem fognak kontrovertálni és ez az, hogy mikor ezt a tant, bogy tudniillik a tarifának nem a tárgyalás előtt kell elkészülnie, hanem az 1907. év végéig kell elkészülnie, mert ha élnem készül, a viszonosság meg van sértve és megszűnik a törvény hatálya és meg van szegve a paktum, először felállította az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egy memorandumban, mert az állitotta fel és attól hallottam először, akkor én, — tagja ennek a háznak az, a ki ezt az emlékiratot készítette, — azt a t. képviselőtársamat magamhoz kértem az napon, a mikor olvastam az emlékiratot, behívtam a miniszteri szobába és megmagyaráztam neki bent, hogy azt a tant tévesnek tartom, hogy abban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek nincsen igaza. Ekkor megmondtam ezt neki és bizonyíthatja az a képviselő ur, a ki itt van, bogy aznap magyaráztam neki ugy, mint a hogy magyarázom ma. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ő be is látta, hogy nekem van igazam. De hát hivatkozom egyébre, mert azt mondhatná valaki, hogy ez beszélgetés. Abban a perczben, a mikor ezt a tant meghallottam, a melyet az O. M. G. E. talált fel és a melyet közöltek a Neue Freie Presse-ben, a Neue Ereié Presse-ben azonnal dementiroztattam azon informácziót, hogy ime most így, meg amúgy — mert nem szép imputáczió voU — - akarja a miniszterelnök ezt magyarázni. És én akkor, mikor ez a kérdés először bejött a házba, itt a házban nyilatkoztam és pedig Visontai Soma képviselő úrral szemben, azt mondván, hogy a kéj)viselő ur a maga határozati javaslatában, vagy beszédében magáévá teszi azt, a mit az O. M. G. E. állit. A képviselő ur erre azt mondotta, hogy nem is olvasta azt. Erre én azt mondtam, bogy akkor ab origine állítja, a mit az O. M. G. E. in állit, hogy, ha 1903-ig nem létesül a vámtarifa, nem lehet fentartani a vámközösséget. Azt mondottam akkor: » Ez a törvény világos értelmének kicsavarása és elferdítése, annak teljes félreértése. Sem az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, sem a képviselő urnak nincsen igaza.