Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-164
i6'4. országos üléi; 1902 deczember 5-én, pénteken. 319 nyével inkább segélyezze a saját fajtáját, semhogy segélyezze azon zsarnokokat, a kik különben is elnyomják őket. A negyedik parancsolat, hogy ne menjen a zsidóhoz vásárolni, mert a zsidó épen olyan ellensége neki, mint a magyar, mert azok együtt borozik ki őt, együtt zsákmányolják ki az ő nemzetiségüket, együtt törekszenek annak elnyomására, stb. stb. De nem folytatom tovább t. képviselőház. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Halljuk az 5. §-t! Elnök csenget.) Ez azt mondja, hogy minden idegen nemzetiségű cseléd, tanoncz és munkás, a ki szászok szolgálatában áll, mint egy felkiáltójel azzal az értelemmel, hogy ime itt lakik egy szász, a ki nemzeti kötelességeit nem ismeri, vagy azokat betartani képtelen. Felhívja aztán, hogy elszánt küzdelmet folytassanak, mert igen makacs és arczátlan ellenféllel van dolguk, (Mozgás jobbfelöl.) a melyet csak SZÍVÓS kitartással és olyan eszközökkel lehet legyőzni, a melyek épen az illető állampolgár rendelkezése alatt állanak, tehát késsel, baltával, fegyverrel, kaszával, a szerint, a mint lehet, a főczél csak legyen az, hogy kiirtsák a magyart minden tekintetben. (Mozgás.) Ez tehát az a szellem, a melyet a »Kronstädter Zeitung« a mi állami és nemzeti életünk terén követ. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nessi Pál: Ezzel azonosítja magát Korodi ur. (Nagy zaj.) Gál Sándor: Ama bizonyos peticziót, a melyet a Korodi ur által említett szász nők ezrei irtak alá, ámbár nem voltak ők ezrek, hanem talán csak százak, tessék csak előmutatni. Annak sem alakját, sem tartalmát még eddig senki sem ismeri. Magam sem ismerem, csupán csak arról a tényről birok tudomással, hogy Korodi Lutz ur megbízottai, valamint ő maga, a tanári kar kötelékében, az aláírásokat gyűjtötték és Szász-Régenben az intelligens és hazafias irányú szász családok az aláírást kikunyoráló egyéneknek ajtót mutattak. Korodi Lajos: Nem igaz! (Nagy zaj és felkiáltások a, szélsiibaloläalon: Akkor még szomorúbb!) Csak a polgármester neje tagadta meg, más senki sem. Gál Sándor: Schobel József is kiutasította! Korodi Lajos: Csak nők irták alá! Pap Zoltán: Korodi Lutznak fáj, hogy nem utasították ki. (Nagy zaj. Egy hang : Néppárti!) Zmeskál Zoltán: Ne nézzétek néppártinak, habár itt ül is. (Tetszés.) Korodi Lajos: Én protestáns vagyok! Gál Sándor: Ez a peticzió arra irányult, mert erre az időpont is épen alkalmas volt, hogy a Felség a törvényhozás által már megmeghozott, a helységnevekre vonatkozó törvénytől a szentesítést tagadja meg. Különben a t. háznak igen sok tagja visszaemlékezhetik még erre, mert Bánffy idejében volt, a mikor a lapok reprodukálták is. Hogy a peticzió direkt az osztrák császárhoz volt intézve, arra nézve bizonyság lehet talán az, hogy a ki a magyar királyhoz akar járulni, bármi kérelemmel, az nem Bécsbe megy a magyar kormány kikerülésével, mert ilyen tényekben, ilyen politikai tényekben nem lehet a magyar kormányt megkerülni. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Korodi Lajos: Azt hiszem, Bécsben is van magyar miniszter! Gál Sándor: Ha valaki a magyar királynál kihallgatást kíván, akkor arról a magyar kormánynak okvetlenül tudomása kell, hogy legyen. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ok elmentek az osztrák császárhoz . . . Korodi Lajos: Nem, hanem a magyar miniszterhez Bécsbe! Nem mehetnek Gödöllőre, ha a király Bécsben van ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gál Sándor: A kormány Budapesten van! Korodi Lajos: Van magyar miniszter Bécsben is . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! A képviselő urat figyelmeztettem már, hogy méltóztassék majd későbben személyes kérdésben nyilatkozni és nem mindig közbeszólni. Gál Sándor: A nemzeti jelvények letördelésének tény ére vonatkozólag én körülbelül ténytanu vagyok. Egyéb bizonyítékot felhozni természetes dolog, hogy nem tudok, hisz erre Korodi Lutz ur nagyon helyesen számított is, mert nekem azok az eszközk nem állanak rendelkezésemre, a melyeknek igénybevételével és segélyével a bizonyítékokat elő tudnám állítani. Az is tény, hogy azt a zászló letördelését és sárbataposását igenis szász tanítók követték el Szászrégenben. (Mozgás a szélsöbaloläalon.) ü. gimnázium segélyének ügyében Korodi Lutz ur, a ki közvetlenül érdekelt egyén, a ki hőse és szereplő személye volt ezen egész kérdésnek, a kinek viselkedése, politikai felfogása s e politikai felfogásának megnyilvánitása okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a város képviselőtestülete vita tárgyává tegye az azelőtt évről-évre megszavazott segélynek további folyósítását, az én előadásomat igazolta a miniszterelnök úrral szemben. Tehát nekem ezzel az ujságczikkel szemben elég volna csupán csak erre támaszkodnom. De én nem állok meg e kérdésben ilyen módon, mert rendkívül ironikus stílusban hoz a »Magyar Nemzet* egy czikkecskót, melyet bevezet oiyképen, hogy annak ezt adja czimiil: »Igazmondás«. Ez a czikk engem erkölcsileg pellengérre akar állítani, mert ugy tünteti fel a dolgot, hogy én itt igaztalan dolgokat mondottam és hoztam fel vádképen a miniszterelnök úrral szemben. Erre vonatkozólag, igen t. miniszterelnök ur, ünnepélyesen kijelentem, hogy nekem igazam volt és igazam van, ezen ujságczikknek pedig nincs igaza, (Halljuk! a szélsöbaloläalon.) mert én egész határozottan formuláztam itt beszédemben, hogy miféle aktusát említettem fel ezen segély ügynek. Ez volt 1898-ban, és a minisztériumban megkaphatja a
