Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-164
320 264. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. miniszterelnök ur, ha épen megkapni óhajtja, az 1899-ben meghozott végzést, a mely megsemmisítette a törvényhatóság határozatának azon kikötését, hogy csak az esetben lesz hajlandó a törvényhatóság ezt a budget-tételt a jövőre nézve is érvényben fentartani, megszavazni, ha az a bizonyos gimnázium, a mely nemzeti és pedig magyar nemzeti szempontból kifogás alá esik, jövőre nézve a magyar nemzeti eszméknek egészen odaadó, hű munkása lesz. Ezt az indokolást megsemmisitette a miniszterelnök, illetőleg a belügyminiszter ur. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az erre vonatkozó kiadványt pedig aláirta Pascho Moys Sándor. Az tehát, a mit a miniszterelnök ur azzal a czélzattal közölt informáezióképen a »Magyar Nemzet«-tel, hogy az az én igazmondásomat megtámadja és igy bizonyos immoralitást mutasson ki velem szemben, nem arra vonatkozik. Ennyit akartam erre vonatkozólag elmondani. Zmeskál Zoltán: Tökéletesen igaz, a mit a szászokról mondasz! De nem tudsz mindent! Sebess Dénes: A miniszterelnök urnak ezen eljárásáért bizalmatlanságot is szavaztak a törvényhatósági közgyűlésen a mézes hetekben. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megnézzük ! Gál Sándor : Hogy a felekezeti iskola különben magyar nemzeti szempontból milyen kulturmissziót teljesít ottan és mennyiben tűrhető meg a kormányzat által, erre vonatkozólag talán elég, hogy csak a szellemét illusztráljam, még egy további adatot felhozni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) A kultuszminiszter ur bizonyosan tudomással fog birni róla, hiszen az anteaktái megvannak a minisztériumban, hogy 1890-ben, vagy 1891-ben az iskola rendezett egy nyári mulatságot a gyerekek részére. Akadt tehát a gyerekek között olyan is, — hiszen Szászrégen város lakosságának 45—46° Va magyar — a ki, kiadva lévén a jelszó, hogy kis zászlókkal kell elmenni a mulatságra, elvitt egy magyar nemzeti zászlót. Ezért a gyereket kitiltotta a tanítónő a mulatságból, haza küldöttek azzal az indokolással, hogy a Landesconsistorium megtiltotta, hogy magyar lobogót ilyen mulatságokra valaki kivihessen. (Mozgás.) Korodi Lajos: Ez már nagyszerű! Ilyenekről egész najj lehet beszélni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Zmeskál Zoltán : Ilyenekért azonban a turócziakat elzárták. (Mozgás.) Barabás Béla: Még meg is meri hazudtolni ? Ez gyalázat! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Tessék Nagy-Szebenbe és Brassóba menni! Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Gál Sándor: Lindner Gusztáv képviselő urnak sem politikai tényeivel, sem személyével nem volt szándékom foglalkozni, és én csak mint egy sajnálatos, mint a politikai életnek egy kinövését emiitettem fel a múltkor azt a tényt, hogy ezelőtt néhány esztendővel még egyetemi tanár volt, és az egyik magyar egyetemen a magyar közjogot adta elő és ma nemzetiségi programmal ül itt a képviselőházban. Én megemliteítem akkor azt is, hogy hallgatója voltam, hogy ő a közjogot igen magas színvonalon és igen hazafias szellemben adta elő, és hogy ép ezért nem találom meg a pszihikai magyarázatot e két, egymással homlokegyenest ellenkező tény között. Megdicsérni azonban nem akartam Lindner Gusztáv tanár urat, hiszen az ő jelenlegi politikai viselkedése arra nem is érdemes, hogy pedig tanári működése a múltban rá nézve tényleg a politikai élet terén egy, még pedig letörölt multat képez, ezt nagyon sajnálom. Eelemlitettem tehát kizárólag ezért. De ne vegye a tanár ur ezt olyannak, mintha én b. Eötvös József kultuszminiszter úrral akarnék konkurrálni ebben a tekintetben, hiszen az az elismerés, a mely az ő személyét az egyetemi tanszékre való meghívás ténye által érte, mindenesetre és minden körülmények között nagyobb, mint a milyen az én akárminő dicséretem, akárminő elismerésein. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyet azonban ki kell, hogy jelentsek ebben a tekintetben is. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy Lindner Gusztáv képviselő ur abban az időben talán, a mikor b. Eötvös József kultuszminiszter ur őt az egyetemi tanszékre meghívta, nem ült ott. Lindner Gusztáv: A Deák-párton ültem. Gál Sándor: A Deák-párt pedig, azt hiszem, a nemzeti eszmék kultiválása tekintetében nem állott hátrább. (Tetszés szélsőbalfelöl és a jobboldalon.) Korodi Lajos: Megalkotta a nemzetiségi törvényt. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Gál Sándor: Bocsánatot kérek, a képviselő ur nem ismeri akkor a nemzetiségi törvény létrejöttének a hisztorikumát, hogy ha igy nyilatkozik. Deák Eerencz a nemzetiségi törvény ilyen módon való megalkotásának határozott ellensége volt és ama nagy küzdelemnek, a mely az akkori pártok között lefolyt, volt végeredménye az, hogy ő, mivel a belbékét, a politikai csendet óhajtotta visszaállítani, a legvégső esetben ugy egyezett bele a nemzetiségi törvénynek konstruálásába, ha megengedik és belegyeznek a pártok, hogy annak bevezető rendelkezéseit ő alkossa meg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Innen van az, hogy a nemzetiségi törvénynek különös rendelkezései homlokegyenest ellentétben állanak annak általános kijelentésével. (Ugy. van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lindner Gusztáv képviselő urnak különben még tartozom egy kijelentéssel. (Halljuk! Halljuk!) Készséggel jelentem ki itt a legmagasabb politikai testület előtt, hogy én közjogi ismereteimet, politikai felfogásomat, szóval azokat a becses, vagy kevésbbé becses tulajdonságaimat, a melyek felett e tekintetben rendelkezem,
