Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-164

318 164. országos ülés 1902 deczember 5-én, pénteken. nem folyamatba tették rajta kivül még Orendi Gyula, Lisz Ferencz és még egy negyedik sze­mély ellen. Ama bünvizsgálat folyamán Korodi Lutz ur vallomása szerint is a tényállás akkép ala­kul, hogy a »Tribuná«-nak az a lázító czikke nem az ő szerzeménye — ezt én sem mondot­tam, — hanem azt átvették; de saját beisme­rése és vallomása szerint is annak a czikknek azt a részét, a mely kommentárul hozzá volt fűzve és a kommentárnak azt a részét, a mely a kéziraton czeruzával van irva, Korodi Lntz irta. Korodi Lajos: Ez nem áll! Kubik Béla: Hisz el is ismerte! Gál Sándor: Ennek a valóságáról bárki meggyó'zó'dhetik, mert a bünvizsgálati iratok nyilvánosak, azt bárki bármikor a vizsgálat mai stádiumában megtekintheti. De tegyük fel azt, hogy ő csakugyan ebben a kérdésben ártatlan volna. Endrey Gyula: Dehogy teszszük fel! Gál Sándor: Tegyük fel és fogadjuk el igaznak ezt a nyilatkozatát, habár ez a nyilat­kozata meg van czáfolva a bűnügyi akták ál­tal, — irt ő azonban egy másik czikket is, a melyben keserű szemrehányást tesz a rossz "po­zsonyiaknak azért, hogy a magyar nyelvet en­gedik betolakodni a német helység hivatalos helyiségeibe. Eddig künn szemtelenkedett az utczán, most már be akar a hivatalos helyisé­gekbe is szemtelenkedni, — ezt Korodi Lutz irta, mert a bűnügyi vizsgálat erre vonatkozó­lag saját nyilatkozatát is tartalmazza. Korodi Lajos: Nem én irtam, hanem a kő­nyomatos tudósítója irta; én átvettem és gúny tárgyává tettem. Talán nem tetszett érteni? Gál Sándor: Rögtön kifejtem, hogy miké­pen vette át a czikket; itt van a bűnöző cse­lekménynek a legsúlyosabb mozzanata. Korodi Lajos: Ennek a tudósításnak jelen­tése hazugság! (Mozgás és zaj a szélsöbalol­dalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztas­sék majd a szónok előadására reflektálni és nem állandóan közbeszólni. Gál Sándor: Ebben a czikkében, t. ház, Korodi Lutz a »Tribuna« kifakadását, mely oda irányul, hogy vannak még rozsdás balták és rozsdás kaszák a románok részére az erdők­ben eldugva — szintén átveszi a czikkből oly­kép, hogy ő azt a »Münchener Neueste Nach­richten* czimü német lapból vette át. Ámde hogy állunk ezzel a lapkérdéssel, t. ház! Nagyon jól tudja azt mindenki, hogy & szász nép sokkal hazafiasabb szellemű, maga a nép sokkalta munkásabb, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) sokkal tisztességtudóbb. (Igaz ! Ugy van! a szélsiibaloldalov.) semhogy az ő buj­togatásuk és izgatásuk, hacsak valami különös pszihologiai mozzanatot bele nem vegyítenek a kérdésbe, kellő talajra találna a szász nép köré­ben. (Igaz! Ugy van ! a széhóbaloldalmi.) Arra pedig, hogy ők a szász népet a saját maguk előnyére megfordítani tudják és hogy népet megnyerjék a saját álláspontjuknak, egé­szen más módot és eszközt vesznek igénybe. (Halljuk! Halljuk !i És mi ez az eszköz ? Azok a német sajtóban megjelenő magyarellenes czik­kek, a melyek nap-nap után napvilágot látnak, nem Németországban születnek. Németország­nak a mi viszonyainkhoz, a mi belügyeinkhez kevés a hozzászólása. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Nem is szól hozzá, nincsen is joga hozzászólani, mert neki bizonyos kérdésekben a nemzeti és állami imperializmus hatalmát még nagyobb mértékben kell igénybe venni, mint a mennyire mi azt igénybe kellene, hogy vegyük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hogyan kerülik meg ők a kérdést ? Megcsinálják a czik­keket ők maguk, Korodi ur maga is szintén állandó tudósítója ennek a lapnak . . . Korodi Lajos: Nem igaz! Gál Sándor: Ezek a czikkek megjelennek a német lapokban és akkor átveszi ezt az ő lap­jába s azt mondja, hogy ni, mit mondanak a németek rólunk? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: A kis hamis róka! (De­rültség.) Gál Sándor: Visszatérve most arra, hogy én igaztalant nem mondottam, alaptalanul vá­dakat fel nem hoztam, hivatkozom a szintén bünvizsgálat tárgyává tett egyik czikkére a »Kronstädter Zeitung«-nak, a mely a szász tíz­parancsolatot írja le. Mi foglaltatik ebben a tizparancsolatban ? (Halljuk ! Halljuk!) Az első parancsolat ezt mondja (olvassa): Nemzetiségi és felekezeti vegyes házasságok elég gyakran fordulnak elő. Korodi Lajos: Nem én irtam! Gál Sándor: A bűnügyi vizsgálat iratai megmondják, hogy ki irta e czikket, de az előbb kifejtett indokokból ennek erkölcsi és büntető­jogi felelősége mind a képviselő urat terheli. Megadja azután a »Kronstädter Zeitung« az oktatást arra nézve, és azt mondja, hogy nem szabad más nemzetiségekkel házasságot kötni, mert gondolja meg az a szász nő, ha egy ma­gyarhoz megy férjhez, hogy ha esetleg egy gyermeknek ad léteit, hogy ő maga neveli el­lenségeinek és elnyomóinak a számát. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Egy kis vérfelfrissités pedig nem ártana a szászoknak! Gál Sándor: A második parancsolat az, hogy nem szabad idegen, t. i. magy r ar újságot járatni, mert ez a tiszta germán felfogást meg­mételyezi. Nem szabad magyar társaságokban megfordulni, nem szabad magyar társadalmi egyesületekbe belépni. (Mozgás a szélsöbalol­dalon.) A harmadik parancsolat, hogy ne tartson senki idegen, t. i. magyar nemzetifégü cselédet, mert azt mondja, munkájának véres keresmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom