Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

163. országos ülés 1902 deczember k-én, csütörtökön. 313 a mely a következő szavakkal kezdődik : »mondja ki a ház, hogy a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetik és ennek a kormánynak nem ad indemnityt.« 1898. október 25-iki ülésben Barabás Béla azzal kezdi az indemnity feletti beszédét, hogy: »Legelső sorban én is hangsúlyozom, miként az előttem szólók hangsúlyozták, hogy ez alkalommal is a kormány iránti bizalmatlanságunk kifejezésének van helye, ideje és alkalma.« A. november 25-iki ülésen pedig Thaly Ferencz, a ki szintén a párt nevében és a párt megbízásából beszélt, a bizalmi kérdésben a következőleg nyilatkozott: »A mi nézetünk, a függetlenségi pártiaké az volt eddig is, hogy felhatalmazást a kormánynak arra, hogy az ország ügyeit az eddigi irányban vezethesse és arra az anyagi eszközöket megkapja, csakis a rendszer és a kormány iránti feltétlen bizalomból lehetne megszavazni.« De nyilatkoztak abban az időben még többen más pártbeliek is. így gr. Apponyi Albert, a ki a többek között ezeket mondja: »Annak a kérdésnek taglalásába, vájjon a dolog természete szerint bizalmi kérdés-e az indemnitásnak megszavazása vagy nem, és hogy helyesen tette azzá a magyar ellenzéknek az esetek túlnyomó részében követett prakszisa vagy sem, abba különösen a Hodossy Imre t. barátom által elmondottak után bocsátkozni nem fogok.« Nem is bocsátkozott, hanem aztán alább általánosságban mégis azt mondja, hogy: »Erről a kérdésről legalább is ingadozók még azoknak a t. képviselő uraknak a véleményei is, a kik ma egy bizonyos doktrinális biztossággal akarják« — szórói-szóra akarom idézni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) — »akarják fejtegetni és bizonyítgatni azt, hogy ázsiai állapot az indemnításból bizalmi kérdést csinálni.« Tehát még Apponyi is elitéli azokat, a kik ezt akarják bizonyítani. Nem ment tehát bele gróf Apponyi Albert részletesebb ós mélyebb fejtegetésébe a kérdésnek, de különösen nem ment bele azért, mert — a mint monda, — Hodossy Imre t. képviselő ur e tárgyban ő előtte már nyilatkozott volt. Lássuk tehát, hogy miképen nyilatkozott. (Halljuk! Halljuk.

1 a szélsöbaloldalon.) Hodossy Imre az 1898. november 25-iki ülésben következőleg szólott (olvassa): »Mint minden appropriáczió, ugy ez a felhatalmazás is a törvényhozás részéről csak olyan kormánynak adható meg, a mely garancziákat nyújt arra nézve, hogy a kormányzatot az ország érdekeinek megfelelőleg fogja folytatni, Ily garancziákat azonban az ország, ily garancziákat ezen képviselőház a kormányban, eddig viselt dolgai következtében egyáltalában nem találhat, és igy én a magam részéről nem járulhatok ahhoz, hogy ezen javaslat elfogadtassák, és a kért felhatalmazás a kormánynak megadassák.« Tehát itt ugyan nincsen használva a bizalom vagy bizalmatlanság szó, de nyilván ki van mondva, KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. , hogy az indemnitás milyen kormánynak adható l meg csak. És ha ezen példákban talán kifogásolná valaki a volt nemzeti pártiakat és azt mondaná, hogy hiszen ezek még akkor nem kormánypártiak, hanem tulajdonképen ellenzékiek voltak, szabadjon még csak egyetlenegy, de aztán olyan példára hivatkoznom, a mely, azt hiszem, mindenki előtt e tekintetben is kifogástalan példa lesz; nevezetesen szabadjon egy volt miniszterre hivatkoznom, a ki nem más, mint Hegedüs Sándor t. képviselő ur. O ugyanis az 1898. október havában tárgyait indemnitásnak akkor előadója volt, és mint ilyen, előadói beszédében nyíltan bevallja, hogy a felhatalmazás megadásánál vagy meg nem adásánál csakis bizalmi kérdésről van szó, vagyis saját szavai szerint: »A motívumokat illetőleg, — úgymond — az egész dolog, ezt elismerem, a politikai bizalom kérdésére redukálódik.« Mindezek a felhozott példák, azt hiszem, eléggé bizonyítják, t. ház, hogy itt, ebben a parlamentben elejétől fogva mindig bizalmi kérdésnek tekintették az indemnitásnak meg- vagy meg nem adását. (Igaz I Ugy van. szélsí baloldalon.) így tekintette azt különösen a közjogi ellenzék, a függetlenségi és 48-as párt. így tekintette ezt az, a párt ezelőtt, igy tekinti ezt a párt most is. És épen azért azt gondolom, t. ház, hogyha a mostani tárgyalás alkalmával talán erősebben, talán hosszasabban is vitázik, mint eddig tenni szokta, csakis önmagával következetes, csakis elveihez hű, és ezen elveinek megfelelőleg cselekszik eljárásában. (Igaz! Ugy vart! a szélsöbaloldilon.) T. képviselőház ! Hogyha már a felhatalmazási törvényjavaslatnak meg- vagy meg nem adása, meg- vagy meg nem szavazása csakugyan a kormány iránti bizalomnak a kérdése, és én ezt a javaslatot megszavazni nem akarom, ebből következik, hogy megindokoljam a magam részéről a kormány iránti bizalmatlanságomnak az okait is, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Miután pedig, a mennyiben csak lehetséges lesz, ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék — annak a kijelentése mellett, hogy én a kormány iránti bizalmatlanságnak minden ezen oldalról elhangzott indokait helyeslem és a magamévá teszem — az eddigiektől eltérő utón, és közelebbről keresem, s hiszem is megtalálni a kormány iránti bizalmatlanságomnak okait. (Halljuk! Halljuk!) Remélem, hogy megtalálom ezt nagyon közelről, a legközelebbi napok eseményeiben, illetőleg a néhány nappal ezelőtt, a képviselői immunitás kérdésében megejtett szavazás eredményében. (Halljuk! Halljuk ! Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A mentelmi jog a valódi akotmányosságnak igazán sine qua non-ja, vagyis olyan nélkülözhetetlen biztositéka, a melyet megóvni, megőrizni, mindenféle, bárhonnan jövő támadással szemben megoltalmazni legelső sorban magá40