Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-163

3M 163. országos ülés 1902 deczember í-én, csütörtökön. nak a parlamentnek, magának az országgyűlésnek a kötelessége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalvldalon.) Ilyen a mentelmi jog miránk magyarokra nézve és a magyar alkotmányra nézve is, ugy, hogy bátran elmondhatjuk, hogy ha a magyar nemzetnek legdrágább kincse, szabadságának biztositéka, élete a népképviseleti alapra fektetett alkotmányosság, akkor, t. ház, ennek az alkotmányosságnak legnagyobb garancziája, legerősebb biztositéka a nemzeti képviseletnek, vagyis a nemzet képviselőinek mentelmi joga. (Igazi ügy van! a széls'óbalóldalon.) A ki tehát ezt sérti, megtámadja, t. ház, az tulajdonképen magának a nemzetnek alkotmányát, szabadságát, életét támadja meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ez a támadás csakugyan megtörténik, ugyan kérdem, t. ház, vájjon kinek volna, vagy lehetne inkább és pedig elodázhatlan kötelessége, azt a megsértett alkotmányt, vagy annak a biztositékát minden jöhető támadások ellen megvédeni, ha nem a parlamentnek, illetve a nemzet kormányának, (TJgy van! TJgy van! a széls'öbaloldalon.) és a háta mögött ülő többségnek? (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hiszen ha nem is mennyben és a földön, de legalább itt a parlamentben, a szavazások idején, övék az erő és a hatalom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Veres József: És a dicsőség! Madarász Imre: No már az nem! De hát mit látunk és mit tapasztaltunk a közel múltban, t. ház? Azt, hogy, bár a nemzeti képviseletnek mentelmi joga, a törvényhozótestület függetlenségének biztositéka, a parlamentnek szuverenitása megtámadtatott, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kormány és a többség a helyett, hogy mint egy ember állott volna a harcztérre, inkább, mondhatni, akár gyengeségből, akár félelemből, akár bizonyos nyomás következtében, vagy talán pártszempontokból, maga engedte mintegy kijátszani, hogy ne mondjam eljátszani a képviselőtestület függetlenségének nagy garancziáját, a mentelmi jogot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérdem, t. ház, vájjon nem ezt mutatja-e a különben olyan nagyon beszédes miniszterelnök urnak nagyon nagy hallgatagsága az egész vitában? vagy nem ezt mutatja-e az igazságügyi miniszter urnak azon beszéde, melylyel a mentelmi jogot — talán fölséges szeretetből — jogi tekintélye karjaival csakhogy agyon nem szorította. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig, t. ház, nekünk a mentelmi jogot, a mely kétségtelenül igen nagy közjogi garancziát képez, nem összeszorítani, hanem sokkal inkább kitágítani, sokkal inkább fejleszteni kellene. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Nekünk, mint a magyar nemzet képviseletének, a mi szuverenitásunkból semmit, egy talpalatnyit sem kellene engednünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az kétségtelen, hogy mikor a képviselőház a maga szuverén jogait védi. oltalmazza, ugyanakkor és ezáltal a polgárságnak közérdekeit is hathatós védelemben részesiti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig nekünk, mint népképviselőknek, mint a nemzet képviseletének, ez is feltétlenül kötelességünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annyival inkább sajnálatos tehát, nagyon sajnálatos, hogy ez a parlament az előbb emiitettem esetben 105 szótöbbséggel hozott határozatában sem a maga jogát, sem az általa képviselt polgárság érdekeit megvédelmezni nem tudta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az egyik oka annak, hogy én e kormány iránt bizalmatlansággal viseltessem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem vagyok és nem is lehetek bizalommal e kormány iránt azért sem, mert e kormány azt a hatalmat, a melyet a korona és a nemzet képviselete többségének bizalmából nyert, kellően érvényesíteni, a magyar nemzeti állam nagy czéljainak megfelelőleg használni nem tudja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondták azt itt nem régen is, de különben is a Hármaskönyvben is benne van, hogy »minden hatalom a nemzettől származik!« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzettől, a magyar nemzettől származott hát itt Magyarországon is minden, és igy kétségen kivül a legigazibb, a legnagyobb hatalom is, t, i. a törvényhozás két faktora, úgymint az országgyűlés és koronás király. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeken kivül és ezekhez hasonló más ilyen hatalom ez országban nincs. Ezektől azonban ismét származik vagy származott, hogy ugy mondjam, egy harmadik hatalom, t. i. a korona ós az országgyűlés többségének bizalma folytán az ország vezetésére hivatottaknak, t. i. a kormánynak a hatalma, a melyről mondottam az imént, hogy e hatalmat kellőleg érvényesíteni nem tudja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem is képes. Nem czélom, t. ház, ez alkalommal, hogy a minden, de különösen politikai tekintetben roppant fontosságú kérdésről, a nemzetiségi kérdésről bővebben és részletesebben beszéljek, (Halljuk! Halljuk!) sem az, hogy azon nemzeti czimer- és nemzeti zászló-sértéseket soroljam itt fel, a melyek most már csaknem, fájdalom, naponkint panaszát képezik a nemzetnek. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Valamint azon gyakori tű-, vagy jobban mondva tőrszurásokra sem akarok itt hivatkozni, a melyeknek, fájdalom, a magyar nemzeti közérzület annyiszor, de annyiszor ki van téve, és a melyeket annyiszor viselnie kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem az azokra való utalással csakis annyit kívánok konstatálni, a mi különben köztudomású, hogy mindezekben sehol sem látjuk a kormánynak a vaskezét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sehol sem látjuk a kormányhatalom érvényesülését ép abból a czélból és azon irányban, a melyért és a melyből az a