Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. 25 ugyan elhiszem, hogy Polónyi képviselő ur igy gondolta, de hogy nekem az ő részéről ezt sohasem mondta, azt állítom. És ha a képviselő ur nem hiszi el, hát én hivatkozom igazán e tekintetben a koronatanura, magára Polónyi Géza képviselő úrra, természetesen itt a házban mondott szavaira. Polónyi Géza képviselő ur ugyanis egy alkalommal beszédében a következőket mondja. (Olvassa) -' »Én teljes őszinteséggel, még ha talán nem is tetszik másoknak, midőn az 1907-ig terjedő határidőt bírálom, nyíltan megmondom, a mit sohasem mondtam meg a miniszterelnök urnak, hogy én nem látok abban kitolást, hanem én abban az osztrák kormány fiaszkóját látom«. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Csak most értem, akkor nem is értettem első hallásra, mit jelentenek e szavak. Hátha ezt látta Polónyi képviselő ur... (Helyeslés és taps jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék tovább olvasni!) Tovább is? Én, kérem, mindig czitálom az egész konstrukcziót. A további a felmondásról szól, a mivel az előbb már végeztem . Pichler Győző: Ott mondja azután tovább, hogy 1902-ben nagy küzdelem lesz az arra kényszeritett féllel. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez mind igaz, de nem tartozik arra, a mit én bizonyítani akarok: »zt hogy én erről az ő felfogásáról nem tudtam akkor, mikor a paktum módosítását proponáltam, ezen beszédet megelőzőleg hetekkel. Mondom tehát, lehet, hogy Polónyi képviselő ur azt igy értette, de azt már, engedelmet kérek, a saját szavaiból bizonyítottam be, az ő általa itt a házban tett kijelentésekkel, hogy ő nekem ezt az értelmezést sohasem mondta, mikor vele tárgyaltamÉn tehát azt az egész felfogást, mert nem is mondta, a mint ő bizonyítja, nem ismertem, mikor vele tárgyaltam, pedig Pichler t. képviselő ur erre a tárgyalásra hivatkozott. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondja azután ugyanez a képviselő ur, hivatkozva most már ismét egy erkölcsi momentumra, — és ismét Polónyi ur, — hogy mennyire igaz az, hogy ennek az önálló vámterület autonóm vámtarifájának, tehát a magyar autonóm vámtarifának készen kellene lennie most 1902-ben, azt bizonyítja azzal, hogy a miniszterelnök, a mikor Polónyi erre vonatkozó határozati javaslatot nyújtott be, ennek a határozati javaslatnak a visszavonását kérte, mert azt mondta, hogy ő elkészíti az autonóm vámtarifát, igy tehát nincsen erre a határozati javaslatra szükség. Hát kérem, itt is egy kis különbség van, pedig ezekben a kérdésekben, qui bene distinguit, bene docet és bene csak az docet, a ki bene distinguit. Mert mit tesz az, a mit a miniszterelnök mondott és erre súlyt helyezek, mert a képviselő ur hozzáteszi, hogy ez a miniszterelnök szavahihetőségének erKÉPVII. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. kölcsi palládiuma alatt állott, — ezt tette hozzá, hát ebben bízott meg Polónyi képviselő ur, ebben bizott a ház. Hát ez azt teszi, hogy megígértem, hogy 1902-ben autonóm vámtarifa lesz. Hát nézzük meg, hogy mit mond a határozati javaslat; a határozati javaslat azt mondja, hogy előterjesztendő egy javaslat az autonóm vámtarifáról. Pichler Győző : Magyar vámtarifáról! Széll Kálmán miniszterelnök: Munkába veendő* és előterjesztendő annak idején. Mit tesz az, hogy annak idején ? Azt teszi,, hogy a mikor arra szükség lesz és én erre megmagyaráztam az álláspontomat és azt mondtam : Erre vonatkozólag kijelentem, hogy az ellen, hogy annak idején foglalkozzunk ezzel a kérdéssel,, semmi kifogásom sincs, mert hiszen az országnak az önálló vámterülethez való jogát én nemcsak elismertem, nemcsak kijelentettem, stb., de törvénybe is foglaltam ezt a jogot, a külön vámterületre azonban nem törekszem ma, én törekszem a vámközösségre, az ország gazdasági érdekeinek és a többi megóvása mellett. De nem is hiszem, hogy a viszonosság megsértessék. Azt gondolom, hogy a viszonosság megsértése esetében más intézkedésekkel is lehet visszatorolni e sértést,azonban, hogyha szükség lenne reá, — mert az is folyik a törvényből, — ennek következtében az folyik belőle, hogy miután ezen végső eset. bár remélem, hogy be nem következik és én nem intendálok arra, de abszolúte kizárva nincs, a magyar kormány az autonóm vámtarifa kérdésével annak idején komolyan fog foglalkozni. Mit tesz ez, t. képviselőház? Azt, hogy én megígértem, hogy 1902-ben az autonóm vámtarifa meglesz? Hogy

r én bizonyos határidőhöz kötöttem magamat ? Nem, t. képviselőház, nem teszi. ÜSTe méltóztassanak tehát engem ilyen állításokkal, — mert ez már a politikai megbízhatóságnak erkölcsi terrénumába megy bele - megvádolni! (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Még egygyel tartozom és mert ez a legerősebb, azért hagytam legvégül. (Halljuk!" Halljuk!) Még én a magam részéről meg tudnám azt érteni, hogy a képviselő urak abból a felfogásból indulván ki és ezt a konzekvencziát vonván le belőle, azt mondanák, hogy nem helyes az az interpretáczió, a mit te ennek a törvénynek adtál, mi interpretáljuk helyesen, erre az interpretáczióra állj reá, mert ez a helyes értelme és ennél megmaradnának. De a t. képviselő urak tovább mennek. A t. képviselő urak megvádolnak engem és itt van a szándéknak megvádolása és ennél nincsen sértőbb, ennél nincsen meggyalázőbb valami egy államférfiura — mint mikor azt mondják, hogy a miniszterelnöknek ez az interpretácziója ötletes, ezt most kényszerhelyzetben hozza elő, mert nem igy beszélt, most csinálta magának ezt az interpretácziót, most október 15-én. Hát, t. ház, hogy áll ez a kérdés ? (Halljuk! Halljuk!) Hogy én mindig ebben a nézetben 4