Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

24 í r ol. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. Kösség lekötésével.« Tehát mindenütt a közösség lekötésével; felveszem a régi javaslatok tartal­mát, de azzal a módosítással, hogy a terminust kitolom 1907-ig azon ellenértékekkel szemben, a melyeket kaptam. Kitoltam tehát a közösséget. 1907-ig azon feltételekkel, melyeknek a viszo­nosság szankcziójával biró értékét imént vázol­tam, és a mely feltételek mindegyikét betartot­tam. Mindenütt az van mondva: »kötöttem a közösség három évi meghosszabbítását azon, meg azon feltételekhez«. Ebből világos, hogy én egy eltérést java­soltam, a régi tartalomnak módosítását, s a kö­zösség kitolását 1907-ig és ellenértékül a 3 feltételt: a 4-ik §-t és ebben a tarifára vonatkozó, az 1897-iki megegyezést módo­sító passzust. Bejelentettem a háznak és nyil­vánosan kértem rá a szankcziót és ezt megkaptam, mert felálltak a pártok vezé­rei és megadták, elfogadták teljesen. Kossuth Fe­rencz azt mondta (olvassa:) »Az a párt, a melyhez tartozom, nem fogadta el a pártközi egyezménynek azt a részét, a mely a vám- és bank­ügyeknek rendezését ezélozta s ez a párt nem fogja elfogadni azokat a módosításokat sem, a melyeket a t. miniszterelnök ur előadott; mert a mi el­vünk tűrhetetlenül az, hogy önálló vámterület és az önálló nemzeti bank föltétlenül felállí­tandó. De örömmel teszünk tanúságot a mellett, hogy a t. miniszterelnök ur teljesen korrektül járt el velünk szemben. És, mérlegelve a mi­niszterelnök előterjesztésében mutatkozó előnyö­ket és hátrányokat, pártom nevében kinyilatkoz­tatom, hogy a benyújtott törvényjavaslatot olyan­nak tekintjük, mint a mely a pártközi egyez­ményt nem sérti. (Általános helyeslés.)* Rakovszky képviselő, — a ki pedig nekem éles politikai ellenfelem — múlt beszédében igazságérzetének bizonyítékát adta, midőn ezen kérdésben nekem ad igazat és tanú a mellett, hogy a jiaktumot megtartottam. Hasonlólag igy nyilatkozott és elfogadta Ugron Gábor kép­viselő ur is. Aztán a végén azt mondom, hogy 1907­ben megszűnvén a vámközösség, a bankra vonatkozólag is, a melynek privilégiuma 1910-ig van megkötve, beáll az az állapot, hogy akkor megszüntetheti privilégiumát és intézkedni kell e felett. Mindenütt az az uralkodó szellem, hogy a közösség tart 1907-ig, a mennyiben a viszonosság feltételei meg vannak tartva; azt pedig bizonyítottam, hogy a viszonosság az által, hogy a tarifa nem készült el 1902-ig, semmi­kép sértve nincs. Van itt még három vagy négy beszédem, a melyet azon esztendőben tartottam és mond­hatom, ha ankétszerü vizsgálatot tartanak a képviselő urak ezekben a beszédekben, látni fogják, hogy mindenütt azt mondottam, hogy a lekötöttség, a vámközösség tart 1907-ig és sohasem beszéltem máskép. Ha én akkor azt tartottam volna, hogy 1903-ban, ha addig el nem készül a vámtarifa, megszűnik a közösség ... Pichler Győző: A szabad forgalom fen­tartása! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig a kö­zösség és a lekötöttség . . . Pichler Győző: A szabad forgalom fen­tartása! Széll Kálmán miniszterelnök: ... akkor valahol, beszédeim valamelyikében talán csak elszóltam volna magamat, talán csak megtör­tént volna rajtam, hogy kicsúszik az a szó, hogy annak azonban 1902. végére meg kell lennie, mert különben 1903-ban előáll a törvény ha­tályának megszűnése, a közösség megszűnése és előáll az önálló vámterület. Ezt azonban sehol sem mondom; itt van a napló, nem akarom ezeket a beszédeket tovább olvasni, de vala­mennyi beszéd, a melyet tartottam, mind ezt bizonyítja. Es miután Pichler t. képviselő ur épen e közbeszólása által figyelmemet felkeltette, hát meg­engedi a ház, hogy két dolgot, a melyet ő fel­hozott és a mely némely vonatkozásban van ezzel — most már pedig el akartam hagyni — elmondjak. Az egyik az, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy ugy értette mindenki... Pichler Győző: Ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: ...és ugy ér­tette Polónyi képviselő ur is, a ki — a mint mondja — velem akkor sürün tárgyalt a pártközi egyezség létrejöttekor és ugy kellett, hogy én is értsem, mert Polónyi képviselő ur igy ér­tette, (Derültség a szélsobaloldalon.) és az bi­zonyítja ... Pichler Győző: Hallatlan ! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Ez jó ! (Zaj jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mi a hallat­lan ? nem értem. Mi a jó ? Jó lesz az, a mit felolva­sok, de nekem lesz jó. (Derültség a jobboldalon.) Hiába örült a képviselő ur előre, mert meg­találtam. Azt mondja a t. képviselő ur, hivat­kozván Polónyi Géza képviselő úrra, hogy kellett a miniszterelnöknek tudni, hogy igy érti Polónyi képviselő ur is. Hát én előrebocsátom, hogy semmiképen sem vonom kétségbe azt, hogy Polónyi Géza ur igy gondolta, hogy Polónyi Géza kép­viselő ur, vagy bárki is azt ugy értette, meg is mondtam, az imént magyaráztam, hogy az elmékben feküdt az 1903. évi terminus, de ugy feküdt, hogy majd az egész világon általá­nos felmondások lesznek. Ez tehát igy is van, de ebből nem következik, hogy mert nem ké­szült el a tarifa 1902-re, most már hatályát veszti a törvény, hogy most már előállott az önálló vámterület állapota, mért a viszo­nosság meg van sértve, ha 1902-ig nem jött létre a vámtarifa. Ezt alaposan nem érthették a törvény világos szavaiból és az eléjük terjesztett 1 módosításból. Ezt előrebocsátva állítom, hogy én

Next

/
Oldalképek
Tartalom