Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
162. országos ülés 1902 Gál Sándor: Engedje meg a t. ház, hogy annak az irányzatnak, a melyet a »Kronstädter Zeitung« egyáltalában az erdélyi nemzetiségi életben képvisel, még egyik-másik példájával szolgálhassak. (Halljuk! Halljuk!) Szintén a miniszterelnök ur kormányelnöksége idejében jelentek meg ezek a czikkek. Halljuk ismételten a »Kronstädter Zeitung«-nak a helységnevekre vonatkozó törvény feletti birálatát. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Botrányos dolog ! Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem azt, hogy ezen »Kronstädter Zeitung«-nak tényleges szerkesztője — mint a vizsgálat során kitűnt — Korodi Lutz ur, ámbár a lapon nem ő van kitüntetve. (Folkiáltások a szélsöbaloldalon: Szép játék! Gyönyörű dolog!) Ttt van pl. a helységnevekre vonatkozólag egy czikk. Megjelent a »Kronstädter Zeitung« 1901. Julius 9-iki számában. Azt mondja (olvassa) : »A cseheknek és magyaroknak az Ausztria-Magyarországban előforduló német helységneveknek szláv és magyar elnevezését czélzó tervszerű törekvése meggátlására a német szövetség hivatalos kútforrása révén mindazon helységnevek jegyzékét összeállította, melyeket eddig a nemzeti fanatizmus átforditási rögeszméje megtámadott. A jegyzék az idegen nyelvű elnevezés mellett a régi német elnevezést is tartalmazza s czélja, hogy ez által az iparosoknak, s szóval mindazoknak, a kik ezen helységek némelyikével levélbeli összeköttetésben állanak, a német elnevezés megtalálását megkönnyítse. A német szövetség, s mindenki, a ki németül érezni tud, elvárja a német kereskedő világtól, hogy nem az idegen elnevezést fogja használni, hanem rendszeresen a német elnevezést. Ugy a cseh, mint a magyar postatisztek kötelesek a német elnevezéssel jelzett küldeményeket zavartalanul továbbítani. Ha netalán csak egy is ebbeli kötelezettségét elmulasztaná, elegendő a német birodalmi postahivatalhoz panaszszal fordulni. Azt hiszszük, hogy az osztrák-magyar póstahivatalnokok által elkövetendő mulasztások, melyek különben is csak igen ritkán fognak előállani, a német érzelmű iparosainkat nem indíthatjuk arra, hogy magunkat a cseh és magyar urak ily sértő követeléseivel szemben megalázzák.« Ez az egyik czikk. A másik czikk, a mely hasonló tartalmú, — a ház engedelmével szintén felolvasom, — megjelent abban az időben, midőn a fővárosi tanács jogi osztálya az Ofenpest ügyében egy határozatot hozott volt. Ez azt mondja: »A magyar sovinizmus örökké zöld és termékeny fája, a melyet a miniszterelnöktől lefelé az utolsó iskolás tacskóig mindenki ápol és óv, uj virágot hajtott. Minden egyes gyümölcs fölülmúlja a a későbben termőt, hogy kíméletesek legyünk, éretlenség tekintetében. Bizonyosra vehetjük, folytatja a czikk, hogy azon esetben, ha ezen korlátolt eszüségtől duzzadó indítvány kötelező határozattá válik, nem fog akadni német ember, a ki ezen vakon dühöngő magyar sovinizmus eczember 3-án, szerdán. 291 előtt annyira lealacsonyítsa magát, hogy német czimzésnél a magyar helynevet használja, már csak azért sem, mert ezt neki a gyermekes módon felfuvalkodott magyar sovinizmus parancsolja.* (Nagy zaj a szäsöbahldalon.) Lengyel Zoltán: Ez a szentesitett törvények elleni izgatás. És itt mer ülni a parlamentben! Gál Sándor: Csak most következik az erősebb rész. (Folytatólag olvassa): »Ezen indítvány elfogadása és miniszteri megerősítése a német nép vakmerő arczulütése, német önérzet arczátlan megsértése, a mit Luther, Goethe és Bismarck néjjének soha és semmikor sem kell eltűrnie. Bármiképen határoz is a kereskedelmi miniszter, minden becsületes németnek a magyar fő- és székváros neve volt és lesz Ofenpest.« Rátkay Lászlő : (Korodi felé.) Osztja ezeket ? Lengyel Zoltán: Meghozott törvények ellen izgat és itt ül a parlamentben! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Korodi Lajos: Mikor volt ez ? Mondják meg! Gál Sándor: 1900. Julius 12-én jelent meg a »Kronstädter Zeitung« 158. számában. Különben azt Korodi ur nagyon jól kell, hogy tudja, mert ő javította át a czikket. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nagyvárad törvényhatósági közgyűlésének e kérdésben elfoglalt álláspontjáról a képviselő ur újsága szintén czikket ir. Czime: A felháborodott magyarság. (Olvassa): »A magyar bizonyos dologban különös alak. Ha valamely politikai ostobaságot követett el, attól nem tagit, mig ezen ostobaságot minden irányban be nem fejezte és a maga soha el nem érhető nevetséges voltában nem áll előttünk stb. stb.« Ilyen hangokon tárgyalja a Magyarország szuverén testülete által megalkotott törvényeket,^ ilyen módon izgat, ilyen módon bujtogat. És az ellen, a ki az állam elleni bűncselekmények minden fázisán keresztülment, a ki minden elkövethető deliktumot elkövetett, az igazságügyminiszter rendelkezése folytán beszüntetik az eljárást ! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Hogy Korodi urnak politikai viselkedésére visszatérjek, kijelentem, hogy e kérdésnek teljes világításba helyezésére rendelkezésemre áll egy másik czikk is, a melynek szerzője ő volt, a melyért felettes hatósága kérdőre is vonta, de sikerült az ügyet elsimítania. A kérdésnek az az előzménye, hogy Szászrégenben van egy társadalmi egyesület, melynek neve: a szegény tanulók önsegélyző egylete. Ez az egylet évenkint mulatságot rendez azért, hogy az ilyen módon beszerzett összegből bizonyos szegény tanulók részére szükséges ruhadarabokat beszerezzen ós ezeket vallási és nemzetiségi különbség nélkül az év végén, karácsony estéjén, jutalmul kiosztja. Ez az egyesület ilyen mulatságot rendezett, a mely alkalomból természetes dolog, a társadalom összes tényezőit igénybe vette. Mit mond Korodi Lutz ur ezen humánus intézményre, s 37*
