Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-162

292 162. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. ennek működésére vonatkozólag ? (Halljuk ! Halljuk/ a szélsőbaloldalon.) Korodi Lajos: Hát ez is politika? Pozsgay Miklós: Jó ezt mind előhozni ? (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Gál Sándor: 1898. június 15-ikén azt mondja a »Kronstädter Zeitung« 135. száma (olvassa): » Tegnap tehát megtörtént az a magyar mulatság, a melyen a mi szász nőinknek is közre kellett volna működniük, hogy annál mulatságosabbá váljék a dolog. Azoknak tetemes részéhez nagy hirtelen az a szeretetreméltó meghívás érkezett, hogy a bazárnál stb.-nél működjenek közre, és a falragaszok — természetesen csak magyar nyelven — már hirdették is, hogy »azok« a szász-régeni nők rendezik ezt a szép mulatságot. Megelégedéssel konstatálhatom, hogy a csábítás azoknak nagy többségén nem fogott, (Derültség a szélsőbaloldalon.) Valószínűleg emlékezetükben volt még, hogy néhány hét előtt a mi szomszéd városunkban, a hajdan német Kolozsvárott szóba hozatott, mily botrányos módon sérttettek meg a szász lányok a magyarok részéről; megfordulhatott az eszükben, hogy a mi helység- és családneveink barátaink kapzsi kezétől nincsenek többé biztonságban, és igy nagyon kevés azoknak száma, a kik a magyarok szerelmi vallomására hallgattak. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Négy lány azonban, illetőleg azok családjai (Halljuk! Halljuk!) ugy vélték mégis, hogy diplomácziai kötelességeiknek kell megfelelniük, noha már eleve félreérthetetlen módon tudomásukra hozatott volt. mikép az ily gyengeség nyilvános bélyegzése nem fog elmaradni. Tehát ugy legyen.« (Mozgás és zaj a

n szélsöbaloldalon.) O tehát megbélyegzi azokat a lányokat, mert elmentek arra a kulturális mulatságra. (hagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: A gavallér! A kutturgavallér! Olvassa): »Ez a négy leány illőnek tartotta, hogy a mig a »Bistritzer Zeitung«-nak, a mely a szász leányok meggyalázott becsülete érdekében lépett volt sorompóba, a tulajdonosa Kolozsvárt közönséges börtönben ült, ugyanazon pillanatban tisztességes dolognak tartotta egy magyar mulatságon rózsát árulni.« Hogy az a tanitó, a ki az ő hivatásának, az ő kötelezettségeinek a népnevelés érdekében ilyen módon tesz eleget, és a kit tényeiben és felfogásában ilyen elvakult nemzetiségi fanatizmus vezet, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy az tanitőnak nem válhatik be, ez nagyon természetes dolog, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) de hogy miért válhatik be Magyarországon az ilyen ember épen képviselőnek, azt valóban nem tudom megérteni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Nagy zaj balfelől és a szélsöbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Különben Korodi úrra vonatkozólag azt is megmondhatom, hogy épen ő volt az, a ki Szäszrégenben a helységnevek megmagyarositása ellen a » császár «-hoz benyújtandó peticzióhoz aláírásokat gyűjtött. (Nagy zaj ég nyugtalanság a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan! Gyönyörű dolog!) Korodi Lajos: Nem én gyűjtöttem, hanem a feleségem, de én helyeseltem. Ez nem szégyen. (Nagy zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Vészi József: A császárhoz, igaz ez? Korodi Lajos: Nem igaz, a királyhoz! (Mozgás és zaj a ház minden oldalán.) Bánffy miniszterelnöknél voltak a hölgyek, és felkérték őt, hogy bocsássa őket ő Felsége elé. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Gál Sándor: T. ház! Még csupán csak egyetlen körülményre kívánok kiterjeszkedni, mert olyan végtelen nagy halmazt képeznek ezek a bűnök,. hogy abba rendszert önteni teljesen lehetetlenség. De miután ez az egy a kormányzat ténykedéseivel függ össze, azért a többiek sorából ez alkalommal ki nem hagyhatom; (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és ez nem más, mint a szászrégeni szász gimnáziumnak a miniszterelnök ur által nagyon jól ismert ügye. A szászrégeni lutheránus egyház egy négy osztályú gimnáziumot tart fenn, a melynek tannyelve kizárólag a német; hogy szelleme milyen, azt egy példával illusztrálom. (Halljuk! Halljuk !) Egy mulatság alkalmával a kitűzött magyar nemzeti lobogót éjszaka letördelték, sárba tiporták, és ezt tanítók tették stb. stb. Ennek a gimnáziumnak fentartásához olyan módon szedik be az állampolgároktól a szükséges 6000 forint segélyt, hogy vallás- és nemzetiségi különbség nélkül minden városi lakóra kivetnek Szász-Kégenben — a melynek kürülbelül 45—46 százaléka magyar, a többi népfaj pedig román, szász és egyéb nemzetiségek — pótadót. Miután Korodi Lutz ilyen elveket, ilyen politikai irányzatot követett ott, a gimnáziumnak ezt a segélyt, mely különben is törvénytelen módon van beszedve, megtagadtuk azon az alapon, mert 15 százalékos pótadót vet ki minden városi lakosra és ilyen módon gyűjti össze ezt az öszszeget. A vármegye törvényhatóságához került ez az ügy felebbezés folytán, (Halljuk! Halljuk !) a mely ideiglenesen hajlandó volt a költségvetésnek ezt a tételét meghagyni, csupán az indokolásban emelte ki, hogy a mennyiben az a gimnázium a jövőre nézve a magyar nemzeti érdekeknek, a magyar nemzet követelményeinek eleget tenni nem akarna, nem óhajtana, többé ezt a különben is törvénytelenül kivetett és beszedett pótadót helybenhagyni nem fogja. A Landes-Consistorium, tehát egy, a községi élet körén egészen kivül álló fórum, német nyelvű felebbezéssel megtámadta ezen határozatot, azon az alapon, mert csak ilyen kautélák mellett nyilatkozott hajlandónak a vármegye törvényhatósága, hogy azt a pótadót a jövőben is helybenhagyja. így a miniszterelnök urnak