Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
290 162. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. mint oly vidékeken, a hol maga a magyar faj tömör egységben lakik. Ezek azon körülmények, a melyek lehetővé teszik nekem azt, hogy a kormányelnök ur nyilatkozatára konkrét tényekkel válaszoljak. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a kormányelnök ur, hogy a legnagyobb bizonyitéka annak, hogy ő erős nemzeti politikát folytat, az, hogy a német lapok támadásainak ki van téve, és azok róla oly módon szólanak. mint a ki a közhatalmat egész drákói szigorral alkalmazza épen a nemzetiségekkel szemben; hogy őt megvádolják azzal, hogy a bíróságokat befolyásolja és ilyen útonmódon akarja elérni és illetve eló'segiteni azt, hogy a nemzetiségi agitácziók kellőleg fékeztessenek Én tanú vagyok arra, hogy a miniszterelnök ur ezt a cselekményt nem követte el ilyen mértékben, nem követte el ilyen irányban, mert a bíróságokat sohasem befolyásolta olyan módon, hogy azok túlszigoru eljárást kövessenek a nemzetiségi agitácziókkal szemben. Sőt ellenkezőleg. a marosvásárhelyi királyi törvényszék előtt lázitás stb. vétség czimén folyamatba tettek Korodi Lutz ur ellen egy külön vizsgálatot. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mi volt ezen cselekmény, erre vonatkozólag a ház szives engedelmével felolvasom azt a czikket, illetőleg azon sok czikk egyikét, a melyekért a büntető eljárást folyamatba tették. (Halljuk.' Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Megjelent ez a czikk a »Kronstädter Zeitung«-nak augusztus 29-iki 198-ik számában. Előzménye pedig az, hogy az »Astra« nevezetű pénzintézet szatmári fiókja valami mulatságot akart rendezni, a melyet rendőri szempontból a hatóságok nem engedélyeztek, mert csak bevallott czélja volt az, hogy egy takarékpénztári ülés alkalmával csinálják, de voltaképen politikai jelleggel és czélzattal birt. Már most, mert nem engedte meg a hatóság, egy czikket közölt a »Tribuna«, a mely czikkben a következők foglaltatnak (olvassa): »A legszélsőbb magyar brutalitás, az önkény jeliegét viseli magán azon két utolsó tény, I melyet ama kormánynak szolgái elkövettek, mely a »jog«, »törvény« és »igazság« kormányának nevezi magát. Szeretnők népünket az összeütközéstől megóvni, mert szenvedésünk pohara majdnem megtelt. Sok már nem fér bele, ha csak ki nem csordul, és akkor a román nép magában fog elégtételt szerezni magának azon sok zaklatásért és gúnyért, melyet azoktól kellett elszenvednie, a kik verejtékéből élnek.« — Ezek mind a magyarok — (tovább olvassa): ^Jegyezzék meg maguknak, hogy a románoknak vannak még elrozsdásodott kaszáik az erdőben ós éles fejszéik. (Nagy mozgás.) S vannak még tölgyfák a bérezés erdőkben, melyeket a román hajlékony kezével jól tud forgatni.« — Mindjárt jön, hogy Korodi ur mit csinált. Korodi Lajos: Kíváncsi vagyok. Gál Sándor (tovább olvassa): . . . »Ezt a viszontagságot is kénytelenek leszünk magunkba fojtani, mint sok egyebet, és kénytelenek leszünk azt rovásukra irni. De ha el is fojtjuk, még sem felejtjük el. Nem bírjuk elfelejteni, s jönni fog az ítélet és bűnhődés napja. Minden bizonynyal fog jönni.« (Mozgás.) Ezt a czikket Korodi Lutz ur átvette, a »Kronstädter Zeitung«-ban egész terjedelmében közölte, és pedig ezen kommentár kíséretében : (Halljuk! Halljuk!) Korodi Lajos: Az nem igaz! Gál Sándor: A törvényszéki iratokra fogok hivatkozni, és az olyan ember, a ki a való tényt megtagadja, az nem gavallér ember! (Mozgás.) Korodi Lajos. Az igaz! Az utolsó mondat igaz ! Gál Sándor (olvassa): »Osztjuk a románoknak azon meggyőződését, hogy minden emberi és tételes jognak a megvetése a magyar nép és. hatalmában lévő kormány részéről nem tarthat örökké. . . . Ép ugy, mint a románok, reméljük, hogy a jogtalanság és elnyomatás nem tarthat sokáig. Ezen iszonyú vádat tartalmazó szavakat »jogtalanság« és »elnyomatás« nyugodt lelkiismerettel ejtjük ki . . . Mert mit jelent a nemzetiségi törvénynek és egyéb törvényeknek a folytonos megsértése, a nemzetiségeknek a hátrányára és kétszeres adóval való megterhelés? Hiszen az állami adó mellett, a melynek segítségével az uralkodó törzs (Mozgás.) hevenyészve magyarosító intézeteket, de soha részünkre is iskolát, a mi anyanyelvünkkel nem létesített, —• ugyanolyan magasságú közművelődési adót viselünk. Mindez mit jelent mást, mint a nemzetiségek elnyomatását, melynél súlyosabbat alig szenvedett valaha egy karddal leigázott, még kevésbbé egy, az ország kulturális fejlődése körül nagy érdemeket szerzett, az uralkodóház irányában (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) akkor is, mikor mindnyájan, különösen a hatalom jelenlegi birtokosai elpártoltak tőle, mindig hűnek maradt nép. (Mozgás. Felkiáltások: Gyönyörű !) A románok szilaj, sőt fenyegető beszéde tehát nagyon is érthető. Ily félelmetes mennydörgés veszedelmes, nagyon veszedelmes zivatart jelent.« Ezért és több, ennél sokkalta nagyobb joggal is inkriminálható czikkért a marosvásárhelyi királyi törvényszék a bűn vizsgálatot folyamatba tette. Ki is adta Korodi urat a mentelmi bizottság, illetve a ház, de az igazságügyminiszter ur ezt az eljárást rendeletileg beszüntette. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ilyen is megtörténhetik ? Hol van az a miniszter ?) T. i. az ügyészség elejtette a vádat. Barta Ödön: Nem is érdemesítette arra, hogy a bíróság elébe vigyék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
