Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
162. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. 289 mányban gyökerező kijelentéseivel, mert legfeljebb csak azt mondhatná, hogy: »tör vény czikk a magyar állampolgárok egyenjogúságáról.« (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig egy népfaj, mint külön nemzetiség egy bizonyos törvényben, annak alkotmányjogi szabványaiban konstituálva nincsen, akkor, ha alkotmányos és parlamentáris értelemben és módon akarunk beszélni, nemzetiségről nem beszélhetünk, mert nemzetiség nincsen és nem létezik. (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Van Magyarországon különböző faji származására hivatkozó különböző népelem, a mely a törvény határozott kijelentése szerint együtt az alkotmány alapelvein egyesülve, képezi az egységes magyar nemzetet. Ha ez igy van, akkor nincsen nemzetiség, de van nemzet. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ezt különben csak előrebocsátottam és közbeszúrtam, azért, hogy indokolttá tegyem, miként én kifejezéseimben legfeljebb a bevett szokást követem, de ezt olyannak sohasem tekintettem és nem tekintem, a mely az alkotmány rendelkezéseivel megegyeztethető volna és a mely a parlamenti tanácskozások rendén egyáltalában jogosultsággal birna. Az ellen a bizonyos követelmény ellen, a melyet itt a most idézett törvény az egységes nemzetre vonatkozólag előirt, az ellen a követelmény ellen Magyarország különböző faji eredetre hivatkozó népelemei soha nem is vétettek, soha magát azzal maga a népelem ellentétbe nem is helyezte, de ellentétbe helyezték magukat azzal és vétenek az ellen azok a, bűnös agitátorok, a kik a nemzeti együttélést megrontják, (Igaz! TJyy van! a szélsöbaloldalon.) a kik a faji eredetet felhasználják arra, hogy a különböző és különben békésen együttélő polgárok között a jó viszonyt megrontsák (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és abba a gyűlölség és visszavonás üszkét beledobják. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur tehát, ha erről van szó, nem védekezhetik Komjáthy Béla t. barátommal szemben azzal, hogy ő neki az a princzipiuma, hogy ártatlant, csak azért, mert más faji eredetre hivatkozik, nem üldöz, mert ezt nemcsak ő tartja, de mi sem engedhetnők meg. Mint a hogy kötelessége a bűnöst üldözni, bármily nemzetiséghez tartozzék is, ép ugy nemcsak ő, de mi is megvédünk mindenkit, ha ártatlan, bármilyen nemzetiséghez tartozzék. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy azonban az ő eljárása a nemzetiségi agitáczió tekintetében mikép_ alakul, ez a kérdés ? És hogy a legeklatánsabb bizonyitványt állitsam ki a t. miniszterelnök urnak nemzetiségi politikájáról és hogy hasonló bizonyítékra hivatkozzam a nemzeti egység munkáját elősegitő törekvése felett, nem kell másra hivatkoznom, mint a t. ház képére. Mielőtt Széll Kálmán a kormányzatot kezébe vette és azt az erélyes nemzetiségi politikát folytatta, a melyet múltkori felszólalásában feltétlenül magának KÉPVH, HAPlA 1901 1906. IX. KÖTET. akart tulajdonítani, Magyarország törvényhozótestületében nemzetiségi alapon képviselők nem ültek. (TJqy van! a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Hát Miletics, Polit és Mocsonyi ! ? Gál Sándor: Azt. akarja mondani Vészi t. képviselőtársam, hogy ez annak a konstitutív törvényalkotásnak a következménye, a mely a diskreczionális jogokat kivette a kormány kezéből ? Vészi József: Nem, csak azt említem, hogy ott voltak Miletics, Polit és Mocsonyi! (Nagy zaj.) Gál Sándor: Nem állottak nemzetiségi alapon ! Pártprogramm nélkül a nemzet törvényhozó-testületébe egy párt-árnyalat sem jöhet be, ha pedig pártprogrammot állítanak fel, akkor eo ipso összeütközésbe jönnek a nemzeti és az államegység követelményeivel. Tehát, a mely pillanatban ők megjelennek itt, mint nemzetiségi alapon álló képviselők, abban a pillanatban ők a nemzet legyitálisabb érdekeivel ellentétbe helyezkednek. (Elénk tetszés a szélső/baloldalon.) Pozsgay Miklós: Bűnös a kormány, hogy ezt eltűri! Gál Sándor: És kiket látunk itt ? Lindner képviselő ur a kolozsvári egyetemen hosszú ideig a magyar közjog tanára volt, tehát a kormány diskreczionális joga folytán kimagasló állást töltött be. Ki kell azonban jelentenem azt, hogy állását oly mérvben töltötte be, hogy mindenféle hazafias kötelességeknek teljes mértékben megfelelt az alatt az idő alatt. Hogyan történhetik tehát az, hogy egyszerre az egyetemi széket otthagyja és Magyarország törvényhozó-testületébe bejön nemzetiségi, szász néppárti programm alapján? Ezt egy közjogtanár nem teheti meg a nélkül, hogy egész múltját, azt, a mit a katedrán hirdetett, meg ne tagadja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én különben a t. képviselő urnak csak politikai tényeivel kivánok foglalkozni, azokkal sem ez alkalommal, hanem most csak mint egyik jelenségre mutattam rá, a mely alkalmas arra, hogy belőle Bubinek ur Széll Kálmán miniszterelnök ur feje köré még egy koszorút fonjon. (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos : Agrárkoszorut hagymából ! Gál Sándor: De menjünk tovább ebben a kérdésben. Ha egy egyetemi tanár az egyetemi tanszéket odahagyja, s a politikai közélet szolgálatába áll, ha magát a nemzet közfelfogásával, a nemzet egysége elveivel ellentétbe helyezi, az hiba, de nem megbotránkoztató. Megbotránkoztató azonban az, hogy nemzetiségi agitátorok, mint képviselők itt megjelennek. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Én a nemzetiségi kérdést meglehetősen tövéről ismerem, mert életem bizonyos kötelességeit ott teljesítem, a hol, mondjuk, ezek a nemzetiségi törekvések inkább észlelhetők, a hol a I társadalom faji különváltsága sokkal evidensebb, 37
