Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

22 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán. sem szabad nyúlni, hiszen mint védvonalat, mint hátvonalat, mint erősítőt fentartottam és világ­latba helyeztem a törvényben, de azt tartom, a mit tartottam mindig és órákig tartó beszédek­kel, gazdasági, pénzügyi érvekkel, nem politi­kaiakkal igyekeztem bizonyítani, hogy az ahhoz való nyúlást akkor tartom elérkezettnek, mikor nem lehet oly kiegyezést kötni Ausztriával, a mely a mi érdekeinket kellőleg megóvja. (Helyes­lés jobb felől.) Nekem feltételt senki sem tett, én feltételt nem ajánlottam senkinek sem, ezt mondhatom a t. képviselő urnak egész határo­zottan és az ország szine előtt. Ennél még kényesebb kérdést emlit fel a t. képviselő ur, azt, hogy én valakinek Ígéretet tettem, hogy Horánszky Nándor boldogult bará­tomat és minisztertársamat, a kmek az emlékét ma is a legmelegebben ápolom magamban és a kinek elvesztet én kesergem legjobban, — ki­fejezést adtam ennek a temetés előtt itt a házban, — kineveztetem egy bizonyos záros határidőben miniszternek — Pichler Győző: Belügyminiszternek! Széll Kálmán miniszterelnök: — hát bel­ügyminiszternek. Először is kijelentem, hogy soha Horánszky Nándornak eszébe nem jutott és a ki az ő önzetlen (Igaz! Ugy van! jobb­felöl.) és nagy tulajdonságait ismerte, nem is impu tálhatja neki, hogy ő csak egy szóval mondta volna, hogy miniszter akar lenni. Pichler Győző: Ez ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Én voltam, a ki azon óhajtásomat szemben vele és mások­kal kifejeztem, hogy a kabinet tagja legyen. Én óhajtottam mindig elejétől fogva. Biró Lajos: Ezt Polónyi mesélte! Pichler Győző : Én nem mesélek, Biró ur! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Már most én felvilágosítom a t. képviselő urat, el is hiszem, hogy nem mesél, el is hiszem, hogy meggyőző­dése, a mit mond: de záros határidőket ilyen kérdésekben még kérdező, sürgető, ostromló harmadik személyekkel szemben sem tüz az ember olyképen, hogy valaki a határidő meg nem tartását igéret megszegésének tekinthetné. Az megeshetett beszéd közben, mert én is óhaj­tottam, hogy közelebbi időben hittem Horánszky miniszterségének megvalósulását, akartam is, mond­tam is. De az, a mit abból következtet, nem áll. Én azt elvégeztem annak idején Hoi'ánszky akkori képviselővel és későbbi miniszterre], hogy legyen-e, vagy nelegyen belügvminiszter,és ahhoz másnak semmi köze nincsen. (Elénk helyeslés jobb­felni.) Semmiféle vonatkozása nem volt ennek a dolognak a paktumhoz, a nemzeti párthoz, sem semmihez. És ha az az ur, a kire most hivat­kozik belsőleg, gondolatában Pichler képviselő ur, ezt mondta: lehet, hogy bona fide mondta. Emlékezem is, hogy a folyosón, vagy mikor egyszer a szobámból kiment, ilyen sürgető kérdéseket hoz­zám intézett; az is lehet, hogy mondtam, hogy »minél hamarább«, »talán ekkor, talán akkor «; de, bocsánatot kérek, ezek nem oly ter­mészetű kérdések, melyeknél záros határ­időről szokás beszélni! (Igás! Ugy van! jobbfelöl,) Hiszen egy miniszteri tárcza betöltése a politikai helyzetnek és az illető személyes helyzetének a kérdése mindig! Ezt nem lehet ugy tárgyalni, hogy ez ezt mondja, amaz azt mondja; itt nincs helye privát-beszélgetések idézésének, a miknek semmi köze a publikus aktusokhoz. Nem hivatkozhatom e részben a legelső tanura, a koronatanura, mert szegény boldogult barátom volt az; de ő megmond­hatná, hogy igéi-etemet megszegtem-e, vagy nem; másnak pedig nem tartozom számot adni, mert privát beszélgetések nem tartoznak ide. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Már most a dolog érdemét kell megvilágí­tanom ; és itt ismét szemben találom magamat Komjáthy t. képviselőtársammal, a ki azt akarja bizonyitani, hogy én nem tartottam meg a paktumot, mert arra bizonyíték van, hogy ők is, én is ugy értettem az 1903-ban lejáróvá te­hető és felmondható szerződéseket, hogy azok pozítive lejárnak, és addig el kell készülnie a vámtarifának. Az ő segédcsapatainak felvonulá­sában — mert igen sok segédcsapata van, ki­sebb, nagyobb kaliberű bizonyíték, összetett bizonyíték, tanuk, közbeszólások, kijelenté­sek — az első az, hogy az 1900-dik és 1901-dik kereskedelmi miniszteri jelentés­ben az van, hogy 1903-ban lejárnak a szer­ződések. Mit bizonyít ez? Semmit. Azok lejár­nak, ha felmondatnak, csak ez volt alatta értve. Éppen előbbi interpretáczióm, mely nem eről­tetett okoskodás, hanem természetes előadása annak, hogy miként fogta fel az egész világ az 1903-ik esztendőt, mutatta, hogy ez igenis benne volt. De nem volt benne, — tessék azt kiolvasni belőle, — hogy 1902. végéig meg kell a tarifá­nak lennie. Hivatkozik a képviselő ur megint szegény boldogult Horánszkyra, ki azt mondta Szepsiben tartott beszédében, hogy a legköze­lebbi jövő teendői a vámszövetség és a tarifa megalkotása. Hiszen azt mondjuk folytonosan, de senki sem értette ugy, hogy 1902-ben mi­csoda konzekvencziái lesznek, ha meg nem lesz, hanem azt értettük, hogy azon leszünk, hogy meg legyen. Azon is voltunk, de eddig nem lehetett a helyzetnél fogva. Ebből tehát semmi sem következhetik. Azután hivatkozik ismét gróf Apponyi Al­bertre, ki azt mondta egyik beszédében, hogy ezen uj megállapodásnak két előnye van. Az egyik, hogy összeesnek a terminusok, a másik, hogy a tarifának a szerződések tárgyalása előtt meg kell lennie. Ézt mondom én is. De hol van ebben, hol mondta Apponyi, hogy 1902-ben kell meglennit:? Es ha meg nem lesz, az a követke­zése, hogy hatályát veszti a törvény ? Ezek nem bizonyítékok a t. képviselő ur mellett, hanem az én állitásom mellett bizonyítanak a maguk teljes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom