Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
162. országos ülés 1902 nagy kár, hogy az nincs stenograficze megörökítve, de hogy a tárgyalás azon czéljának, hogy az szabadon, tisztán és azon feladathoz ragaszkodva történjék, hogy ott minden izében szétszedessék és analizálás alá vétessék a kérdés, hogy ott mindenki megmondja a maga legjobb meggyőződését és érvényesítse a maga legjobb tudásat,hogy ottan egymást felvilágosítsa kormány és képviselő, képviselő meg képviselő, képviselő és kormány és hogy a kérdés előkészítésének, sokszor pedig a törvényjavaslat átdolgozásának hasznára válnék, ha ottan stenografikus protokollumok felvétele mellett beszélünk: ezt én a magam részéről sohasem hittem el és ezzel én ellenkező meggyőződésben vagyok. (Mérik helyeslés jobbfelöl.) Ez, t. ház, a törvényhozás munkaképességének és a helyes előkészítésnek rovására menne, ha ezt a ház elhatározná. (Ugy van! jobbfelöl.) A ház tanácskozásai nyilvánosak, Itt nincs senki ahhoz kötve, hogy bármit, bármi oldalról meg ne kérdezzen és elő ne hozzon. Itt a házban a nyilvánosság teljes megóvását mindig elő lehet hozni. Ellenben a bizottságokban a képviselő informáltatja magát mindenről, de hogy ottan az előkészítés ugy történjék, hogy nemcsak akkor, a midőn deklaráczióról van szó, hanem akkor is, a mikor a törvényjavaslatoknak részletenkinti és szakaszonkinti tárgyalása folyik, a midőn a miniszter vállvetve igyekszik a bizottság tagjaival megállapítani a helyes szöveget, megtalálni a leghelyesebb és a legjobb kifejezést, minden ember stenografikus jegyzőkönyv felvételénél beszélhessen, alig lehetséges. Hivatkozom most a kivándorlási ügyben tartott tárgyalásokra, ugy a közigazgatási, mint az igazságügyi bizottságban. Hivatkozom különösen az igazságügyi bizottság tagjaira, a kik nekem igazat fognak adni, hogy ott vállvetve kereste minden tag, hogy miképen lehetséges minden szakaszt azon czélnak megfelelőleg, a mely minket vezet, átalakítani, módosítani, és hogy nem egyszer a szavakon és egyes kifejezéseken néha órákon át elbeszéltünk. Hogy képzeli ezt valaki, ha gyorsíró előtt kell beszélni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről tehát nem tartom praktikusnak ezt és ezért azért hiszem, hogy a tárgyalások rovására menne ez az intézkedés. (Élénk helyeslés.) Egészen más az, a mit Rátkay képviselő ur emiitett fel arra nézve, hogy a budgettárgyalások lehető megrövidítése czéljából szándékozom a házszabályok egy részének módosításával karöltve bizonyos javaslatokat tenni, a mint a múltkor kifejtettem a szesszió végén. Ha a pénzügyi bizottság tárgyalásainak vagy a ház komité-tárgyalásainak bizonyos olyan kategóriáját vagy metódusát tudnám feltalálni, vagy javaslatba hozni, a mely a budgettárgyalás megrövidítésével járna, akkor talán bizonyos módon vagy bizonyos esetekben ezt az eszmét természetesen szívesen hajlandó vagyok fruktifikálni teendő propoziczióimban. Lehet, hogy nem tudeczember 3-án, szerdán. 277, dok abba a javaslatomba ilyesvalamit bevenni, lehet, hogy tudok; de, hogy a t, ház kimondja, hogy akár a pénzügyi bizottság, akár a ház egyéb bizottságai gyorsírói feljegyzés mellett tárgyaljanak, azt sem czélszerünek, sem a tárgyalások menetének szempontjából helyesnek nem tartom és így azt el nem fogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Rátkay László képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Rátkay László: T. képviselőház! A t. honvédelmi miniszter ur kaszárnya-humorát akarta velem szemben sziporkáztatni, a mikor azt mondotta, hogy nem vagyok katonai tekintély. Hát én elismerem, hogy abban az értelemben, a mint azt a t. honvédelmi miniszter ur akarná, hogy legyen a magyar katona, én átkozottul rossz katonája volnék a t. honvédelmi miniszter urnak. Azonban legyen meggyőződve a t. honvédelmi, miniszter ur, hogy ha nem vágyakozom is ebbe a közös hadseregbe: ha olyan idők jönnének, a melyek eljövetelét nem kívánom, akkor, t, honvédelmi miniszter ur, én igen jó harczosa lennék hazámnak és szabadságának! (Éljenzés a ssélsőhaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A választások alkalmával a közös hadsereg mégis jó volt! Épen abban a kerületben! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Én^ nem szeretek semmiféle kérdést elmérgesiteni. Én azt hiszem, hogy ha igazságosan ítél a t. ház, lehetetlen el nem ismernie, hogy ez a njdlatkozat most a t. honvédelmi miniszter ur részéről velem szemben nem volt sem igazságos, sem jogosult, sem tapintatos! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Vagy perfid volt, vagy pedig nem ismeri a dolgot! Rátkay László; Mi történt én velem Pinczehelyen? Én képviselőjelölt voltam ott és küzdöttem a legtisztességesebb és legigazságosabb fegyverekkel. Tehettem én arról, t. honvédelmi miniszter ur, hogy az ellenpárt, túlmenve azon határokon, melyeket a politikai szabadság és a választási küzdelem megenged, véressé tette a választást? Tehetek én arról, hogy a választás szabadságát akarván biztosítani, önök azt a haderőt küldték oda, a mely a magyar törvények értelmében arra egyedül alkalmazható? Hát, t. honvédelmi miniszter ur, legyen róla meggyőződve, hogy azt a véres választást én sajnálom legjobban, de ezt a nyilatkozatot nem érdemeltem meg. (Igaz! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) A mi pedig a gavalléros titoktartás kérdését illeti, hát jöjjünk vele tisztába. Kis dolgokat miért tartsunk titokban? Nagy dolgokat pedig, a melyek igazán a haza sorsát és biztonságát érintik — legyen róla meggyőződve a t. honvédelmi miniszter ur — nemcsak minden magyar képviselő, de minden becsületes magyar ember, akár kötelességévé teszik, akár nem, akár
