Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-162
278 Í62. országos ülés 1902 deczember 3-án, szerdán. hivatkoznak gavallériájára, akár nem, mindig titokban fogja őrizni. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) t Elnök: Áttérhetünk ezzel a napirendre, az 1903-ik év első négy hónapjában viselendő közteihekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189, 191) tárgyalásának folytatására. Gr. Teleki Sándor jegyző: Rubinek Gyula! Rubinek Gyula: T. képviselőház! Az igen t. közjogi ellenzék a folyó vitában különös buzgalmat fejt ki. S hogy ezt a buzgalmat valami nagy siker nem koronázza, az igazán nem a felszólalókon, hanem az általuk felhozott bizonyítékokon múlik. Ha azoknak az argumentumoknak, a melyeket az igen t. ellenzék a kormány elnökével és a kormányzattal szemben felhozott, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) csak a fele is igaz volna, akkor, t. ház, ez a kormány — ha nem ennek a parlamentnek akaratából, ugy a közvélemény akaratából — tovább nem működhetnék. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rubinek Gyula: T. ház! Bármennyire egyszerűnek jelzi is a t. ellenzék a bizalmatlanság kérdésének megindokolását, ezt mégis olyan apparátussal kénytelen cselekedni, a mely apparátusból én azt az igazságot vonom le, hogy a ki sokat bizonyít, az semmit sem bizonyít. (Ugy van! jobbfelöl.) És, t. ház, hiába mondja nekem Barta Ödön t. képviselőtársam is, hogy az ő bizalmatlanságának megindokolása nagyon egyszerű és könnyű feladat: hiába mondja ezt akkor, a midőn egy négy órás beszéd kellett mégis ahhoz, hogy ő bizalmatlanságának . . . (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak; nem lehet hallani a szónokot! Rubinek Gyula: . . . kifejezését és indokát tudja adni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! Talán ennél sokkal könnyebb az én feladatom, a midőn az én bizalmamat óhajtom megindokolni, (Haljak! Halljuk ! jobb felöl és a szélsöbaloldalon.) bár nem tartozom a párt- • nak azon nagytehetségű férfiai közé, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Elénk derültség.) a kikre Barta Ödön t. képviselőtársam hivatko- / zott, nem minden czélzat nélkül, bizonyosan azért, hogy a lassankint táplálék hiányában szenvedő csendes obstrukcziónak ezen felszólalások megint ujabb anyagot szolgáltassanak. T. ház! Az én bizalmam alapja személyes és tárgyi okokon nyugszik. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Bizalmam személyes alapja az, hogy a jelenlegi kormány vezetője Széll Kálmán. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Az igen t. miniszterelnök ur múltja, egyénisége, integritása, egyéni és szellemi kiválósága különösen a jelen súlyos helyzetben, egyenesen predesztinálja őt erre a poziczióra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) És, igen t. ház, nemcsak ennek a pártnak véleménye ez, hanem áz igen tisztelt túloldalnak is; mert hiszen elég csak szemelvényeket gyüjtenem a t. túloldali felszólalók beszédeiből, hogy a legszebb csokrot kössem össze az igen t. miniszterelnök ur részére azon nyilatkozatokból, (Mozgás és ellenmmidások balfelöl.) a melyek ezt igazolják. Hiszen, hogy csak egyre hivatkozzam, itt van Kossuth Ferencz igen t, képviselőtársam, a ki a miniszterelnök úrra vonatkozólag azt a nyilatkozatot tette, hogy veszedelmesnek tartja, — amerikai példára hivatkozva — ha nagytehetségű férfiak kerülnek a kormányra. De nem kell nagyon messzire visszanyúlnom a múltba, t. ház, hogy épen ellenkező értelmű nyilatkozatokat czitáljak a túloldali igen t. felszólaló urak beszédeiből. Én részemről azt mondom, hogy épen az a szerencsénk, hogy most ilyen nagytehetségű férfiúval birunk, a ki ezen fontos politikai és súlyos gazdasági helyzetben meg fogja a kivezető utat találni. És igaz az is, t. ház, hogy épen a múltban folyó hasonló tárgyalásoknál a középszerűségek tették tönkre az országot, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Most is! Mozgás a balés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások.;_ Hát Tisza Kálmán is középszerűség volt ? Es Wekerle ?) igen t. túloldal, a gazdasági tárgyalásoknál a múltban nem bírtunk azon tudással, a melylyel az ország gazdasági érdekei megvédhetők lettek volna, akkor épen ellenkezőleg, most a legnagyobb elismeréssel kell ezen tudással szemben lennünk. Barta Ödön: Na ebben talán nincsen hiány! Rubinek Gyula: Az én bizalmamnak tárgyi okai is vannak. És itt hivatkozom nemcsak a politikai élet terén észlelhető megtisztulásra, hanem azokra a törekvésekre is, a melyek a jelenlegi kormányzatban tagadhatlanok : hogy t. i. a gazdasági élet megtisztulására is törekszik és már eddig is történtek és a jövőben is kilátásba vannak helyezve olyan törvényes intézkedések, a melyek ezen gazdasági megtisztulási folyamatot határozottan elősegítik, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De itt vannak más fontos kérdések is, mint pl. a kivándorlás törvényes rendezése, a melyek fölvétele igazolja, hogy a kormányelnök éleslátással és kellő tapintattal tudja kiválasztani azokat a kívánalmakat, a melyek a nemzet köztudatából jutnak kifejezésre. Akkor, midőn látjuk, hogy számtalan gazdasági kérdés vár megoldásra, talán rögtöni megoldásra is, én a magam részéről, különösen jelenleg, teljesen helytelennek tartom azt a csendes obstrukcziót, a melyet a közjogi alapon álló ellenzék folytat. Endrey Gyula: Zajos obstrukcziót szeretne? Barta Ödön : Ugyan mit tárgyalnának most, ha az indemnitás le volna tárgyalva ? (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök : Volna elég tárgy! Barta Ödön: Nincs semmi készen! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor lenne í
