Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-161
161. országos ülés 1902 deczember 2-án, kedden. 249 meg. Már most azt súgja nekem Nessi Pál barátom, liogy a túloldalról egy nagyon tekintélyes képviselő hosszasan akar felszólalni az indemnitás érdekében, azért, mert dr. Nagy Ferencz t. képviselőtársam ugy is le lett győzve, megadta magát; tehát nem folytatom tovább. (Helyeslés.) Elnök: Következik a napirend, az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189,191) tárgyalásának folytatása, Endrey Gyula jegyző: Pap Zoltán! Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Hát nem a túloldalról beszélnek? Akkor még beszéltem volna! Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mi pogányok és kuruczok nem hiszünk a szabadelvű tábor labancz igéiben, ugyanazért pártállásomnál fogva és személyes egyéni meggyőződésemből kifolyólag a szőnyegen forgó felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Szó ne essék arról, igen t. képviselőház, hogy azokban a csatákban, melyekről az igen t. kormányelnök ur annyi szeretetreméltósággal, annyi lekötelező előzékenységgel szokott megemlékezni, hogy ezekben a csatákban az ellenzék mérgezett nyilakkal lövöldözne át. Ellenkezőleg, az igen t. kormányelnök ur egyéni kvalitása előtt én is. mint előttem már e padokról többen, kardomat tisztelgésre villogtatom meg. Elismerem az ő szeretetreméltó modorát, az ő okosságát, nagy kaliberét, de akkor, t. képviselőház, a mikor ezeket elismerem, adják meg nekem a jogot ahhoz is, hogy én az ő politikai egyéniségét is birálat tárgyává tegyem. Előttem az igen t. kormányéinök ur ugy tűnik fel, mint egy békés páter familias, aki napestig dolgozik családja üdvén, boldogságán, de a kamasz fiát hagyja zülleni, ellumposodni. hogy meglegyen a családi béke. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én az ő egyéniségének vizsgálódásában tovább megyek és még egy nagy dolgot ismerek el a t. kormányelnök úrról: azt, hogy sokkal okosabb ember, mint valamennyi előde a 67-es kormányon. Sokkal okosabb, mert jobban ismeri korszakát, mint az előbbiek. Kubik Béla: Ezért veszedelmes! Pap Zoltán: 0 tudja azt, hogy minden Magyarország ellen intézett merénylet idelenn nyom nélkül tűnik el, mint Beőthy Ákos igen t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg: minden csendes, csupán felfelé vezetnek protokollumot az itt történtekről. És mert igy látom a dolgot, t. képviselőház, kénytelen vagyok abbeli véleményemnek kifejezést adni, hogy erre a labancz hitre nagyon ráférne egy kis reformáczió ; nem a formákra és paktumra épitett jog, törvény és igazság reformácziója, hanem hazafias tettekben, cselekedetekben nyilvánuló reformáczió. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX, KÖTET. Mikor Jézus Krisztus a keresztény vallást megalapított a, élete végén akként szólt Szent Péterhez: »Tc vagy a kőszikla és rád épitem az én anyaszentegyházamat.« Azonképen az igen t. kormányelnök ur ezen politikai tan Jézusának, Deák Ferencznek letéteményeseként gerálja magát. Nem tudom ugyan Deák Ferenczről, hogy a t. miniszterelnök urnak megmondta volna, hogy ő kőszikla és reá épiti egyházát, de az tény, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur Deák Ferenczet lépten-nyomon idézi, őt magyarázza. Ennek folytán engedtessék meg nekem, hogy mai beszédem fonalát e kérdés körül vegyem fel és próbáljak egy másik bitről is prédikácziót tartani. Előre jelzem, hogy a mai napra rendelt evangéliumot Deák Ferenczen kivül egy bécsi, nem tudom jogtudós-e, közjogász-e, de minden esetre intelligens ember lehetett, mert báró Offermannnak hívják, báró Offermann irta meg akként, hogy »Das Verhältniss TJngarns zu Osterreich« czimü könyvének 112. lapján, mikor a 67-es kiegyezésről beszél, azt mondja, hogy a 67-es kiegyezés nem áll annak útjában, hogy Magyarország a külügy és hadügy terén is teljes függetlenségét megszerezze, egyszersmind felhívja az osztrák császár figyelmét erre a körülményre a következőkép (olvassa): »A nemzeti állammá lett Magyarország a Reichsratban képviselt tartományok és királyságok népeinek amaz állami életműködését, mely az összesség jólétére szükséges, akadályozza, azért kötelessége az uralkodónak, mint osztrák császárnak, mindamaz előjogait, melyeket neki a 67-es kiegyezés meghagyott, arra használni, hogy velük megakadályozza azt, bogya nemzetiMagyarország a teljes parlamentáris kormányzathoz eljuthasson, mert a korona csak addig tudja a gyakori érdekösszeütközéseknél Ausztriának túlságos megkárosítását és hátratételét megakadályozni, mig Magyarországgal szemben állhatatosnak és elég ellenállásra képesnek bizonyul, az az mig a nemzeti állammá lett Magyarországnak a teljes parlamentáris kormányzathoz való eljutását hátráltatja.* Én nem várom a túloldaltól ezekre a nagyon nehéz betűkre, erre a nagy kérdőjelre a feleletet, mert ugy is tudom, hogy mit mondanak; azt mondják, hogy ez egy egyéni vélemény és még talán ezt a szegény báró Offermannt le is szólnák r ás azt mondanák, hogy bolondokat beszél. Én azonban tanúbizonyságul hozom fel báró Offermannt arra, hogy mi ezen padokról azt a vádat emeljük a túloldal ellen, hogy ilyen politikát üz, és hogy akkor, mikor ezt a politikát űzi, egyszersmind az osztrák császár szolgálatában áll, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és azt mondjuk, hogy bár papiroson megvan állami függetlenségünknek lehetősége, de nem fejlesztő irányban, hanem ellenkezőleg az osztrák császár akaratának megfelelőleg hátráltató irányban vezetik Magyarország ügyeit. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt tagadták, de 32
