Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
216 160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. képviselőtársam Gabányi aposztrofálására más összehasonlítást? Vészi József: Kérem, önök biztatták, hogy kiabáljon közbe. Barta Ödön: Ha a képviselőtársamnak valakivel baja van, nevezze azt meg, de ne kapcsolja azt össze az én fáradságos munkám után, három órai beszéd után azzal, hogy a másiknak nagy tudományát állítja előtérbe, mert én azt az embert tudomány nélkül is többre becsülöm, mint a legtudományosabb embert is, ha esetleg elvtelen; mert Gabányit az elvhűäég kapcsolata fűzi velem össze. Közöttünk szolidaritás van az elvek dolgában; mi az elvhűség alapján képezünk egy pártot, nem tudomány alapján, . . . Vészi József: Mi is! Barta Ödön: Mert mi nem keresünk hivatalokat, hanem elveink szerint szolgáljuk hazánkat. (Zaj jobbfelol.) Ne vegye magára, a kire nem tartozik. Vészi József: Én ugyan nem! Barta Ödön: Bocsásson meg a t. képviselőtársam ; a mi pedig azt illeti • . . Várady Károly: Hát a szubvenczió! Vészi József: Azt is czedálom Várady Károly t. képviselőtársamnak! Barta Ödön: Ezeket a dolgokat talán másutt elvégezhetik a képviselő urak. Az idő nagyon előrehaladt, nem akarom fárasztani a t. házat. Csak azt konstatálom, hogy Yészi t. képviselőtársam nagyon rossz nyomon jár, mint nem először, valahányszor az én politikai magamtartását akarja megbírálni. Nem állok én azon felül, hogy ő bírálhasson, sőt nagyon is ki vagyok annak téve, szívesen is -állom a bírálatot, de mindig csak igaz bírálatot. Én abban a küzdelemben, a melyről a t. képviselő ur olyan nagy önérzettel emlékezik meg, mondván, legalább gondolván, quorumpars magna fui . . . Vészi József: Minima, kérem. Barta Ödön: . . . egy igénytelen atom én is voltam, és ha t. képviselőtársam nem restelné, hát nézze meg az azon időbeli naplókat és nézze meg, olvassa el azokat az akkor fulminánsoknak, kíméletleneknek nevezett és borzasztóan lehurrogott beszédeimet, a melyeket a Bánffykormányzat ellen, különösen a provizóriumok ellen én itt elmondani bátorkodtam. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam akkor nem volt a háznak tagja, kívül irt, én meg bent beszéltem. A kivülirás. a hirlapirás akkor foglalkozása volt, a melyet mint pénzszerzési forrást is becsülök, tisztelek, de én abból, a mit mondtam és tettem, nem szereztem semmit. Vészi József: Én sem! Barta Ödön: Hát, t. képviselőtársam ne vádoljon, mert nincsen hozzá joga és én nem ismerem el birámul abban a tekintetben, hogy én melyik kormánynyal szemben minő fegyvereket alkalmazok. A t. miniszterelnök ur a tanúm rá, hogy én a vele szemben folytatott harcz terén is 1899 előtt és óta a mai napig mindig egy nyomon járok. A mit akkor és elődje idejében támadtam, azt támadom ma is . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igaz, elismerem ! Barta Ödön: ... a mit akkor és elődje idejében helyeseltem, helyeslem ma is. Yan és volt annyi bátorságom, hogy megmondjam, mit helyeselek. (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Vészi József: Nem vontam kétségbe! Barta Ödön : Hát akkor ne leczkéztessen a t. képviselő ur, mert én politikai leczkét nem fogadok el senkitől, a t. képviselő úrtól sem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vészi József: T. képviselőház! Egész röviden annak kijelentésére szorítkozom, hogy én semmi egyebet nem tettem, mint egy ellenem intézett fulánkot hárítottam el magamtól. Barta Ödön: De ne rám hárítsa! Vészi József: A fulánk onnan jött és oda ment vissza, a honnan kibocsátották, arról én nem tehetek, hogy arra ment vissza, a ki rám eresztette. Most annak rövid kijelentésére szorítkozom, hogy én a képviselő urat nem leczkéztettem, nem leczkéztetem. és nem is fogom soha leczkéztetni, mert az nekem, nem kenyerem, nem gyönyörűségem, nem hivatásom és épenséggel nem illenék sem hozzám, sem ő hozzá. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladván, azt hiszem, a t. ház beleegyezik abba, hogy holnap folytassuk a vitát. (Helyeslés.) Ha a t. ház ezt elfogadja, ezt határozatkép kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés 2 óra 15 perezJcor végződött.)
