Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-161

161. ORSZÁGOS ULES 1902 deczember 2-án, kedden, Daniel Gábor elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Napirend előtti felszólalás. — Az 1903. ér első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen varrnak: Széll Kálmán, Lukács László, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik ä. e. 10 óra 30 perczkor.) Elnök: T. ház, az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Nyegre László jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat gr. Teleki Sándor, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Endrey Gyula jegyző urak fogják jegyezni. Kérem, méltóztassanak meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Nyegre László jegyző (olvassa az 1902. deczeniber 1-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Bemutatom az erdélyi Múzeum-egy]étnek Hegedüs Sándor képviselő által beadott kérvényét, Kolozsvárott gazdasági főiskola létesitése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek más előterjesztése nincs. A napirend előtt Gabányi képviselő urnak adtam szót. (Halljuk! Halljuk! a szélsöoaloldalon.) Gabányi Miklós: T házi Tegnap az ülés végén Vészi József t. képviselőtársam azt mondta én felőlem, a mikor neki azt a közbeszólást kiáltottam oda, hogy hallod-e Vészi, midőn Barta t. képviselőtársam felolvasta azt a czikket, a melyet ezelőtt három évvel Vészi t. képviselőtársam szerkesztett, és erre azt mondta nekem, hogy én turbálom őt. Ha ezt nem mondja, nem szólaltam volna fel. De igy most kénytelen vagyok bebizonyítani azt, hogy ő turbált engem, nem pedig én őt. így kezdve mindjárt az eredetén, midőn Beőthy Ákos t. képviselőtársam a múltkor a mentelmi ügynél felszólalt volt és azt mondta a többek közt beszédében, hogy Angolországban még a képviselők cselédjeire is ki van terjesztve a mentelmi jog, ezt Vészi József t. képviselőtársam nem hagyta annyiban, hanem felállott és a mint látszott, az egész háznál visszatetszést szült ez, akkor én oda kiáltottam neki, hogy nincs igaza most az egyszer. Ha t. képviselőtársam ekkor helybenhagyja, nem történik semmi. De ő rögtön, hogy mondjak egy idegen szót is, a melylyel bebizonyítsam, hogy tudok más nyelven is, mintegy laufschrittben azt felelte vissza, hogy Gabányi t. képviselőtársam engem angol közjogra akar tanítani. Már itt turbált engem. Jött azután a második eset. Itt mindjárt kijelentem, hogy én azért nem akarom őt az angol közjogra tanítani, mert tudom, hogy ő borzasztó sokat tud már most is, és itt az a kis különbség van közöttünk, hogy mig ő állandóan mindig azt hiszi, hogy mindenből nagyon sokat tud, addig én tudom magamról, hogy mindenből keveset tudok, azért vénségemre is szorgalmasan tanulok. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ebből kifolyólag azt hiszem, hogy az angol közjogból is sokat tud, én pedig tudom magamról, hogy nagyon keveset tudok, tehát egyáltalában őt tanítani nem akarom. Tehát jött a második eset, a mikor Láng Lajos t. kereskedelemügyi miniszter ur egy interpelláczióra válaszolva, azt mondják, hogy talán francziául olvasott fel valami iratot, mert én nem érdemesítettem arra, hogy hallgassam, mert egy más fontos iratot olvastam, hogy hogyan védekezett olyan keservesen a miatt a két sürgöny miatt, a melyet Nessi Pál t. barátomnak nem volt szabad kézbesíteni, mert azt mondják, hogy a magyar Nemzeti Múzeumba kell ereklye-