Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
160. országos ülés 1902 hogy azt a törvényhozás még folyó évi deczember 31-ike előtt törvénybe iktathassa.« Ajánlom a határozati javaslatom elfogadását. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a szélsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Vészi József képviselő ur személyes kérdésben láván szólani. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Vészi József: T. képviselőház! Barta Ödön t. képviselő urnak nagytiidományu elvtársa, Gabányi Miklós ur egy közbeszólásban ... (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Elénk ellenmondások és zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Eláll! Elnök ismétélten csenget. Szűnni nem akaró nagy zaj.) Kubinyi Géza: Onnan szabad viczozet mondani, innen pedig nem ? (Nagy zaj.) Eláll ugy-e, mert nem szeretik hallgatni az igazságot! (Elnök csenget.) Ez nem helyes eljárás. Majd benne lesz a lapokban. (Folytonosan tartó nagy zaj. Elnök ismételten csenget. A szélsőbaloldal egy része folytonos »Eláll..'«-kiáltások közt kivonul a teremből.) Vészi József: Ismétlem tehát, t. képviselőház, hogy Barta Ödön t. képviselőtársam beszéde alatt egy adott jelre és pedig egy olyan képviselőtársunk által adott jelre, ki most leghangosabban tiltakozik az én felszólalásom ellen, Gabányi Miklós közölte a t. házzal, hogy annak a czikknek, a melyre Barta Ödön t. képviselőtársam hivatkozott, én voltam a szerzője. Minthogy Barta Ödön t. képviselőtársam annak a czikknek tartalmát a miniszterelnök ur által jelenleg vallott közjogi felfogással szembeállította és azt a lappangó kérdést helyezte belé, vájjon én mostani pártállásomban helytáll ok-e ama közjogi felfogás mellett, melyet abban a czikkben kifejeztem, gondolom, akár van ellene kifogása Komjáthy és Gabányi képviselőtársaimnak, a kik az előbbi jelenetet oly szépen játszották végig, akár nincs, nekem jogom megmondani, és nekik kötelességük meghallgatni az erre vonatkozó észrevételeimet. Ha ezt a kötelességet nem érzik, nagyon sajnálom, de a politikai delikatesz bizonjos mértékét t. képviselőtársaimnál mégis feltételezhetném. Legyen szabad nekem kellő tisztelettel kijelentenem, hogy senkinek e házban és e házon kivül, tehát Barta Ödön képviselőtársamnak sincs joga feltételezni, hogy, a mit én egy konkrét közjogi kérdésben, habár más politikai állásban mint ma négy évvel ezelőtt hirdettem, attól bármi okból el tántorodnám. Igenis, a mint akkor mondtam, hogy az én érzésem szerint az 1898:1. t.-czikkbe először beiktatott és azóta 1899-ben megismételt klauzulának nem fakultatív, hanem imperativ értelmezése van, ezt a meggyőződést ma is a magam részéről lentartom. De a t. képviselő úrtól mégis kérem egy méltányossági szempontnak latbavételét, s ez az, hogy akkor más volt az én politikai helydeczember l-m, hétfőn. 245 zeíem az akkori kormánynyal szemben és más ma. Ha előre nem bocsátottam volna, hogy ahhoz a közjogi felfogáshoz ma is ragaszkodom, nem volna jogom e momentum kiemeléséhez; de annak előrebocsátása után mégis figyelmeztetnem kell a t. kéjjviselő urat arra, hogy akkor oly kormány állott az ország élén, melynek közjogi felfogását én rektifikálandónak, közjogi politikáját az ország szempontjából veszedelmesnek tartottam. Azzal a kormányzattal szemben az ország közjogainak világos kiemelését, éles kidomboritását tartottam szükségesnek. Ma a helyzet az én részemre megváltozott, de a t. képviselő ur sincs ma abban a helyzetben, a melyben akkor volt és ezért lehetne méltányosabb az én megítélésemben. Akkor a legszélsőbb parlamenti fegyverekkel küzdöttek egy kormány ellen ós a küzdelemben én résztvettem. A képviselő ur pedig akkor egy ellenzéki pártnak volt tagja, de abban a küzdelemben nem vett részt, hanem annak csendes szemléletében .., Barta Ödön: Ez nem igaz! Vészi József: Abban a küzdelemben a t. képviselő ur aktiv részvétélét nem láttam. Ezért hivatkozhatik a t. képviselő ur az én akkori nyilatkozatomra, de én a t. képviselő ur nyilatkozataira abból az időből nem hivatkozhatom. Barta Ödön : T. ház ! Azon lojális helyzetnél fogva, melyben egymással szemben vagyunk. a lehetőségig kerülni szoktam, hogy képviselőtársainkat, a kik hírlapírással is foglalkoznak, ezen minőségükben aposztrofáljam. Vé9zi József t. képviselőtársam jónak látta személyes kérdés czimére alapított felszólalását ugy vezetni be, hogy »Barta Ödön képviselőtársam nagytudományu elvtársa.« Vészi József: Hát én hallgassam meg azt, hogy héberül beszélek'e házban? És mi nem mentünk ki akkor! (Helyeslés jobbról.) Kubik Béla: Ha vicczelnek az urak, értsék is meg a vicczet! Tudja! (Zaj.) Elnök: Kérem, Barta képviselő ur beszél most; ne tessék hát próbavicczeket csinálni! (Derültség.) Barta Ödön: Én a magam részéről csak a. forma ellen szólalok fel, a mely formát a t. képviselőtársam a maga szellemességének adott. Nem jött mindenki »hat ökörrel erre a világra,« és a t. képviselőtársam, ha parallelát akar vonni köztem és valamely képviselőtársam közt, engem soha sem sért meg, ha elvi alapra helyezkedve teszi ezt. De állítsa oda akármelyik esztétikus elébe azt a megszólítást, azt a bevezetést, a melylyel felszólalását kezdte és ha akad olyan esztétikus, a ki azt mondja rá, hogy ez jó ízlésű dolog volt és ez ennek a pártnak nem adott okot arra. hogy azt mondja : »Akkor nem hallgatjuk meg!«, méltóztassék megengedni, akkor én is azt fogom mondani, hogy igaza volt. De nem fog ilyet találni. Tessék csak megfigyelni! Nem tudott t.