Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-160
244 160. országos ülés 1902 szélsöbaloldahn.) Ha az 5° /0-os típusú osztrákállamadósságot konvertálják 4%-osra, akkor csakugyan 4°/o-os típusút fognak szemünk közé vágni. Akkor sem lesz ugyan igazságuk, mert nekünk, — megint az intenezió magyarázatáról vau szó, a mely kérdést Nagy Ferencz t. képviselőtársammal szemben, azt hiszem, az imént tisztáztam, — nekünk csak annyi terhet kellett akkor elvállalnunk, arra vállalkoztunk csak, a mennyi teher alatt, ha azt is rajtuk hagytuk volna, az akkori Ausztria összeroskadt rolna. De a megerősödött Ausztrián könnyíteni ugy, hogy állandóan könnyitsünk és esetleg az egész leapadt államadósság terhét magunkra vegyük, arra nem vállalkoztunk. (Igaz! Ugy van! a széls'ibdlóldodon.) Nem szabad engednünk, hogy ilyen kontroverzia felmerülhessen, meg kell azt előznünk. Hivatkozom a t. pénzügyminiszter úrra, a kinek az a fényes sikere, a melyet a magyar államadósság konverziójával elért, adhatott bátorságot arra, hogy a magyar állam hitelét ebben a kérdésben angazsirozza. Hivatkozom reá, ki a magyar állam hitelét oly konszolidáltnak tartja, hogy ily körülmények közt nem lehet koczkáztatott dolog appellálni az ország hitelére és a magyar nemzetre. Ha volt jogosultsága valaha nemzeti kölcsönnek, ez volna igazán alkalmas objektum egy nemzeti kölcsön kontrahálására! (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) A magyar pénzintézetekben a gazdasági depresszió következtében összehalmozva, majdnem 2000 millió fekszik tétlenül. Tessék odabocsátani a magyar közönség közé apró cziniletekben ennek a becsületbeli nemzeti adósságnak jegyzését, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és biztosítom a t. miniszter urat, hogy a polgárok milliói fognak filléreikkel odazarándokolni, mint a hogy egykor a magyar nők levették ékszereiket, hogy azokból fegyvereket kovácsoljanak a haza védelmére. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Komjáthy Béla: El is lopta a német mind! Papp Elek: Azt is! Barta Ödön: Pártom nevében és megbízásából ezek után a következő határozati javaslatot van szerencséin beterjeszteni, kérvén azokat a t. képviselőtársainkat, a kik nincsenek feszélyezve abban, hogy egyes pontokhoz hozzájáruljanak, tegyék lehetővé, hogy e határozati javaslat határozattá emeltessék, és épen ennek a czélnak az érdekében a határozati javaslat konklúzióit bátor voltam önálló pontokba foglalni, hogv önállóan bocsáttassanak annak idején szavazás alá. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Határozati javaslatom a következő (olvassa): »A felhatalmazást kérő kormány nem vitte közelebb az országot — közel négy évi "kormányzása alatt — sem állami önállóságának, sem közgazdasági érdekeinek meg valósi tásához. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) deczember 1-én, hétfőn. A magyar nemzet joggal elvárhatta a kormánytól, hogy a magyar alkotmány szellemének, világos rendelkezéseinek, Szent István koronája fényének és közjogi jelentőségének megfelelően megteremtse a magyar királyi udvartartást; (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) élő és törvényeinkben biztosított jogaink érvényesítésével kiépítse és biztosítsa a közgazdasági önállóságot; elvárhatta a valuta-rendezés befejezését, mint a pénzügyi önállóság és függetlenség egyik lényeges előfeltételét. Elvárhatta, hogy korhadt, bonyolult, igazságtalan adóügyi rendszerünk helyébe, igazságos alapokon nyugvó és az egyenlő teherviselés elvének megfelelő uj adózási rendszer behozatalára vonatkozó többszörös igéretét beváltandja. Elvárhatta, hogy az 1867: XV. torvényczikk 6. §-ában az ország számára biztosított jog érvényesítésével kiküszöböli az Ausztria irányában fennálló szégyenletes és államiságunkat elhomályosító súlyos adóterhet. A magyar nemzet mindezen várakozásaiban csalódott. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Sajnosán tapasztaljuk, hogy a felsorolt nemzeti követelmények mellőzése mellett a kormány legújabban az 1899 : XXX. törvényczikkben az ország részére biztosított jogokat nem érvényesiti, sőt azokat saját hatalma megtarthatása érdekében elhomályosítja; az ország gazdasági érdekeit sújtó, káros szerződések felmondása helyett azoknak fentartásán fáradozik: a külkereskedelmi szerződések kötésénél nélkülözhetlen magyar autonóm vámtarifát és annak törvényhozási tárgyalását elő nem készíti. A kormány a nép terhét nemcsak nem könnyíti, sőt kész azoknak, a nemzet adózási erejét fölülmúló mértékben való fokozásához hozzájárulni és a militarizmusnak ujabb, elviselhetlen áldozatokat felajánlani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezek mellett lanyha, vagy kellő belátás hiányából eredő eljárásával a belbéke megszilárdítását, a nemzetiségek teljes beolvadását biztosítani, valamint a különböző társadalmi tényezőknek egymás elleni harczát az ország érdekeinek megfelelő mederben tartani nem képes. A felsorolt okokból az ily kormányzat számára a ház a kormányzási eszközöket meg nem adhatván, a beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Utasítja a ház a kormányt, hogy az országra kiválólag káros kereskedelmi szerződéseknek és ezek között főleg a Szerbiával és Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződésnek folyó 1903. január 1-én leendő felmondásához szükséges lépéseket tegye meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Utasítja a ház a kormányt, hogy a magyar közgazdaság összes ágainak megvédésére szükséges autonóm magyar vámtarifát haladéktalanul és mindenesetre oly időpontban terjeszsze elő,
