Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. 243 a szélsőbaloldalon.) kitesz 1212 millió koronát, és ennek megfelelően — miután mi 4 százalékra konvertáltuk saját adósságainkat és igy konverziónk most már 4 százalékos típuson alapulván, majdnem egész államadósságunk 4 százalékos — ha a tőketeher visszafizetésére szükséges összeget kölcsön utján 4°/

0-os alapon 95°/o-os árfolyamon számítjuk, ránk 51 millió korona évi teher hárulna. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azáltal tehát, hogy mi a 60'6 millió korona helyett a jövőben, ha a műveletet keresztülviszBzük, csak 51 milliót fizetnénk, és azt a magunk hitelezőinek, a magunk területén fizethetnők; a magunk nevében kötött adósságokért fizethetnők és nem lennénk továbbra is Ausztriának tributárusai: (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) ebben magában nagy erkölcsi érték van, de készpénzben is kifejezhető évi 9 és fél millió korona előny fekszik benne. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Most a dolog ugy áll, hogy ettől a rémtől, a melyet már volt szerencsém egyszer futólag felidézni, ugy látszik, hogy odaát nagyon fáznak. Már kezdenek kézzel-lábbal hadakozni Magyarország ezen törekvése ellen és én innen ebből a házból megerősíteni óhajtom a t. miniszterelnök urat és kormányát abban, hogy ő teljes erővel és a nemzeti önérzet teljességével vesse rá magát erre a kérdésre és szerezze vissza a nemzet önállóságát e téren és szerezze vissza az ezen utón megtakarítható milliókat is. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsl'baloldalon.) Az osztrákok szellemessége és élelmessége kitalálta azt a rossz vicczet — mert egyébnek nem nevezhetem — hogy, mert ők a hitelezőknek fizetendő kamatból levonásokat eszközölnek, az ő államháztartásuk javára és csinálták ezt a hitelezők megkérdezése nélkül azzal az Ausztriában nem ismeretlen müvelettel, a mit az osztrák hitelezők már régebbi történeti alapon ismernek, t, i. devalvácziót nem mervén direkte még egyszer csinálni, 16°/o-os adólevonás utján rövidítették meg a hitelezőket: most ők ezt ellenünk akarják felhasználni, azt mondván, hogy minthogy mi az 5°'

0-os járadékadósságból levonunk 16°/o adót és igy végeredményében csak 4*2° „-ot fizetünk, ez az adósság csak 4'2° o-os adósságnak tekintendő. Ennél . . . ('Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szemtelenebb! Gonoszabb!) válogathatnék a jelzőkben, a melyek itt mellettem elhangzanak ... Komjáthy Béla: Osztrák! Barta Ödön: ... de csak azt mondom, hogy ennél osztrákabb eljárást nem ismerek. Az adósság minőségét a czimlet határozza meg ; 5° 0-os czimlet, 5°, o-os adósság; még az árfolyam sem befolyásolja az adósság jellegét, mindegy e tekintetben, hogy lejebb áll-e a parinál vagy feljebb. Ez nem változtat a jellegen, igy tehát világos és minden más részletes okoskodás nélkül, a nélkül, hogy bővebb fejtegetésébe bocsátkoznám annak, hogy mikép hozták be azt a 16-°/

0-os adót akkor, hogyan lett belőle 16°

0-os, hogyan szedték be, miért nem szelvényérték leszállítás, kamatredukczió utján csinálták, arról nem beszélek, de világos, hogy ez az államadósság most 5°/o-os és világos, hogy a törvény 6. §-a megadja a jogot nekünk, hogy tőketörlesztés által apaszthassuk az évi járadékot. Mégis határozott jeleivel találkozunk annak, hogy ők, t. i. Ausztria érdekelt körei, jogunk eltagadása lehetetlen lévén, ezen perfid számítási alap erőltetésével törnek ujabb megkárosításunkra. Azért hozom ezen kérdést a vitába, mert a közvéleményt ezen kérdésben akármilyen csekély tehetséggel, de az igazság erejével fel akarom rázni, hogy ezt Magyarország népe ne tűrje és én hiszem is, hogy nem fogja tűrni. Hiszem azt is, hogy a t. miniszterelnök ur homloka is pírba borul, a mikor ezen összeget kiutalványozza Ausztriának, óhajtom hihetni, hogy lesü a t. miniszterelnök urnak annyi energiája, hogy, ha az országot magamellett fogja érezni, hogy ezt a szégyenletes és káros helyzetet mielőbb meg fogja szüntetni. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) •Teleztem, hogy a törvényalkotás terén ez a hires jogásznemzet mennyire nem eléggé óvatos ; most rámutatok viszont arra is, hogy az a nem jogásznemzet (Halljuk! Halljuk!) a mely más téren is rendkívül élelmesnek bizonyult, — a törvények alkotásában milyen élelmes. Az 1867-ik évi XV. t.-cz. szabályozta nálunk ezt a dolgot, a melyről most beszélek; ők később tárgyalták ezen ügyet, 1868-ban csináltak egy törvényt és abban a törvényben egy becsempészett szó fordul" elő: »effektiv« kamat. Hát, t. képviselőház, beleviszem a nyilvános vitatkozás keretébe ezt az infámiát, a mely ebben rejlik, ha ennek érvényt akarnak szerezni. Mert ha egyezményes törvényekről van szó és a másik fél későbben hozza meg a kongruens törvényt, akkor van annak mihez egyeztetnie, (Igaz! Ugy van! a szélsibaluldalon.) Nekünk 1867-ben, a mikor a törvényhozás ezt a törvényt megalkotta, nem volt mihez egyeztetnünk, de rájuk nézve kötelező volt az egyeztetés. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Komjáthy Béla: Ha becsületesek! Barta Ödön: És ha kötelező az egyesség és a megállapodás egy kétoldalú szerződésnél, mennyivel inkább kötelező az ajándékozás esetén a megajándékozott részére! (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Hiszen mi nem kaptunk semmit ebben a törvényben, mi csak adtunk. . . . Bartha Ferencz: Adunk folytonosan! Barta Ödön: Azzal szemben, hogy mi adunk, becsempésztetett az effektív szó a törvénybe és most ezzel akarnak bennünket kijátszani. Elvárom, elvárja a nemzet a t. kormány önérzetétől, hazafiságától, az ország érdeke iránti érzékétől, hogy ezt a dolgot haladék nélkül tárgyalás alá veszi és megelőzi azt, hogy osztrák részről oly lépést tegyenek, a melylyel az ő 1 perfid igyekezetük meg is valósulna. (Mozgás a 31*