Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

242 160. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. a mely Ausztriának ezen intézmény keretében, t. i. ezen egyezkedés keretében is megengedték bizonyos előnyök szerzését, A tény ma ugy áll, hogy mi fizetünk Ausztriának évi járulék czi­mén — Ausztriának fizetjük, s ez az, a mi sérti a magyar függetlenséget; — Ausztriának, mert a hitelezők nincsenek velünk direkt összekötte­tésben — 60'6 millió koronát, a mely járulék Ausztria pénztárában segitő eszközként szere­pel a rendeltetés szerint csak arra, hogy ezzel az államadósságokból reája nehezedő évi teher meg­könnyittessék. Egyedül ez a helyes és igazságos distinkczió. így mondja azt a törvény, igy ren­delkezett az egyezmény, a mely erről létesült. Az az összeg, melyet mi ezen teherviselés megkönnyítésére Ausztriának fizetünk, a mi budgetünkben igen tekintélyes részt foglal el. Ismétlem, a terhet nem a súlyossága miatt bí­rálom, mert hiszen a törvény köt bennünket, mert elvállaltuk, és a mit elvállaltunk, azt be­csületesen teljesítjük is. Annak túlságos voltá­ról tehát nem beszélek, de megszégyenítő volta­i-ól igen, és joggal, mert én nem akarom, s nem akarhatja senki, a ki magyar érzést táplál, hogy Magyarország Ausztriának tributum fizető tartománya legyen. Beszedi rajtunk a tribu­tumot a vám- és kereskedelmi szövetség alakjá­ban elég régen; beszedi rajtunk a tributumot akképen, hogy az osztrák- álmok megvalósítá­sára kiszijja az ország vérét a hadügy terén. De nem engedhetjük — s ez nem pártügy, ez az ország függetlenségének, merem mondani az ország politikai becsületének a kérdése — hogy ki ne küszöböltessék végre az ország törvénykönyveiből és az osztrák jelentésekből, a melyekben ez mindenütt szerepel, az a szégyen, hogy Magyarország fizet Ausztriának évi járu­lékot. Én tudom, hogy érzelmi momentumokkal nem lehet politikát csinálni, de azt meg önök is tudják, t. miniszterelnök ur, hogy pénz nél­kül önök sem tudnak politikát csinálni. Hátha az érzelmi momentumok, az alkotmányjogi ér­zésre való hivatkozás, a nemzet érzékenységére való hivatkozás, a nemzet fejlődéskópességére való hivatkozás nem elég: hivatkozom a pénz­ügyi kérdésié. Ha én ugyanazt a terhet meg­könnyithetem, vagy átváltoztathatom, ugy, hogy legalább a tehernek megszégyenítő része elma­radjon, akkor abban elég erkölcsi nyereség van, és akkor is érdemes e művelettel foglalkozni. De ha még az is módomban van — s ha igaz az, hogy függetlenek a t. miniszterelnök ur és kormányzó társai más áramlatoktól és törekvé­sektől és tisztán csak a magyar állam érdeke szempontjából kormányoznak ebben az ország­ban, akkor módjukban van, hogy ezzel pénz­ügyileg is javíttassák a helyzet, akkor semmi sem állja útját annak, hogy ezt a lépést meg­tegyük. Széll Kálmán miniszterelnök: Tisztán csak pénzügyi kérdés! Barta Ödön: Én nem tartom tisztán pénz­ügyi kérdésnek, de most már átmentem arra, hogy mint pénzügyi kérdést tárgyaljam. 60'6 millió korona évi járulékkal tartozunk Ausztriának. Ausztriának fizetünk ennyit. Ennek az évi járuléknak, mint a teher egy részének, az államadósságokhoz viszonyított többi részét viseli Ausztria. Ausztria államadóssága öt százalékos; ők t. i. a törlesztéses kölcsönöket már régen meg­szüntetvén, átváltoztatták azokat rentévé és a rente öt százalékos. Igaz, hogy ők ezen járadék után szelvényadót is szednek. Ehhez nekünk semmi közünk; a szelvényadó az övék; az a köztünk és közöttük levő viszonyra semmiféle befolyással nem lehet; ez csak azt konstatálja, hogy mi a törvényt respektáljuk, mert mi ebből nem reklamálunk beneficiumot. De nem is en­gedjük, nem engedhetjük, hogy ezen a czimen Magyarország joga, a mely az 1867 : XV. t.-cz. 6. §-ában expressis verbis fentartatott, és a melyet fel is fogok olvasni, hogy mondom, a nemzetnek ezen törvénybeli joga elhomályosit­tassék, hogy a nemzet kárára interpretáltassék, vagy hogy a nemzet abban a műveletben, a a melylyel ettől a súlyos és megszégyenítő te­hertől megszabadulhat, megakadályoztassák. (Élénk helyedés a szélsöbaloläálon.) A törvény azt mondja (olvassa): »Mind a magyar korona országainak, mind ő Felsége többi országainak tetszésére hagyatik, állam­adóssági kamatjárulékukat adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni; a törlesztett adósságösszeg kamatainak megfelelő összeg ez esetben a tör­lesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tarto­zásából levonatik.« m T. ház! Ez a törvényszakasz megadja az országnak azt a jogot, hogy tőke-visszafizetés által elenyésztesse vagy pláne a részletekben is teljesítvén tőketörlesztést, időnkint apaszt­hassa azt a járulékot, (Ugy van! a szélsőbal­oclalon.) a mely járulék egy részét képezi azon tehernek, a mely, ha egészében az osztrák vállakon hagyatott volna, az alatt ők összeros­kadtak volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Világos joga volt ez az országnak 1867 óta. Volt ennek az országnak sok haszontalan kiadása; (Ugy van! a szélsöbaloläálon.) sok haszontalan beruházást tett ez az ország; ezt a beruházást megtenni elmulasztotta. Most ütött a tizenkettedik óra; most ebben a kérdésben is elérkeztünk a végső határra. Mert ha ma meg nem csináljuk azt, hogy a tőketörlesztés, illetve a tőke visszafizetése által, a melylyel nem tar­toztunk soha, a tőke odaadása által megszün­tessük az évi járulék fizetését, a mely eddig fennállott: később talán nem lehet, vagy ha le­het, csak nagy áldozatok árán lehet ezt meg­tenni. Pénzügyileg ugyanis ugy áll a dolog, hogy ennek az évi járuléknak 5 százalékos tőké­sítés mellett megfelelő tőke (Halljuk! Halljuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom