Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

160. országos ülés 1902 Széll Kálmán miniszterelnök: De hisz a házban is nyilatkoztam ! Felolvastam ! Barta Ödön: A t. miniszterelnök ur nyilatkozott. (Egy hang a ssélscbaloldalon: Mások nem nyilatkoztak ám!) Én azt akarom tisztázni, hogy a t. miniszterelnök ur nyilatkozott ugyan . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Máshoz semmi közöm ! Barta Ödön: Bocsánatot kérek, de nekünk ahhoz is van közünk, mert az a sok más együttvéve teszi az ország közvéleményét, és miután az ország jogainak mikénti gyakorlásáról van szó, abból a sok másból alkotjuk meg magunknak azt a képet, a melyet az ország nyújt. Mert a t. miniszterelnök ur az ország nevében, az ország jogai alapján cselekszik, de azért az ország önállóan gondolkodik, és azt hiszem, az ország közvéleményének a gondolkodása a t. miniszterelnök ur cselekményét is némileg befolyásolja, ha a közvélemény törvényes irányban mozog. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már ugy van ! Barta Ödön: Akkor már megértjük egymást! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg? Barta Ödön: Az a bizonyos határozati javaslat, mely ennek a kis vitának kiindulási alapja, több részt tartalmaz. Én csak azokat a részeket fogom felolvasni, megjelölve a pontokat, a melyek lényegesek reánk nézve; a többieket aztán olvassa más. A határozati javaslat IV-ik pontja igy szól szó szerint: » Miután mai kereskedelmi szerződéseink ezen követelményeknek meg nem felelnek, összes kereskedelmi szerződéseink 1903. évre felmondandók.* T. ház! Ez egy óhajtás is lehet, mert hiszen ez nem deklaráczionális rendelkezés, a milyen a törvényben van, de a törvényen alapszik. Most menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon érdekes lesz, ha méltóztatnak majd az összefüggést megtalálni, miniszterelnök ur. Szatmári Mór: A miniszterelnök urnak van rá szüksége! Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs rá szüksége, hanem mégis érdekkel hallgatja Bartát, de nem a közbeszólót! Barta Ödön : »Az osztrák viszonyok — mondja tovább — és különösen az osztrák gazdasági körök ellenséges érzülete Magyarország iránt nagyon kétségessé teszik a kiegyezési egyezmények törvényerőre való emelkedését még inkább 1903-ig uj szövetségnek a kötését az 1907. évet követő időre, ha csak a magyar kormánynak elismerésre méltó erélye stb . . .« Ez megint megerősítése annak, hogy a szövetség 1903-ig megkötendő, s hogy ez a terminus prekluziv terminus a megkötésre és csak a tartam mehet tovább. De van ennek még egy másik része is. Ez a leglényegesebb, s voltaképen ezért hoztam szóba az egészet. A 12. pont azt mondja: »Ha Ausztriával legkésőbb 1902-ig nem sikerülne egy deczember 1-én, hétfőn. 235 olyan vámtarifában megállapodni, és általában a kereskedelmi szerződések megkötését és az uj vámpolitikai irányzat követését biztosítani, a mely stb«. így szólott az O. M. Gr. E.-nek az az álláspontja, a mely a t. miniszterelnök ur előtt ismeretes, s melyet hibásnak tartott. Felhoztam ezt azért, hogy konklúziómat levonhassam. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a kérdés foglalkoztatta ugyanis ezt a gazdasági testületet, és a kormányt is, mert ilyen testület nyilatkozata nagyon természetesen nem lehet közönyös a kormányra nézve. Sokkal később, sőt annál is később, hogy a t. miniszterelnök ur nyilatkozott, a mikor Kossuth állítólag helyeselte, vagy tévedésből helyeselte, az a testület, s ha nem tévedek, ugyanaz a szerző, — mert ennek szerzőjét van szerencsém ismerni — a pozsonyi kongresszuson ugy per incisum, a nélkül, hogy a tárgyat a meghívóban ismertette volna, egy határozati javaslatot tűzött tárgyalásra, világosan azzal a czélzattal, hogy _ a magyar kormány álláspontját megerősitse. Én ezeket azért vonom itt bele a vitába, mert pártom határozati javaslatának támogatásánál számitok azokra az urakra. (Zaj a szélsöbaloí dalon.) Feltétlenül számitok, mert akkora politikai inkonzekvencziát nem tudok feltételezni egyik pártnál sem, mint a minő volna az, ha ezzel homlokegyenest ellenkezésbe helyeznék magukat. Kubik Béla: Nagyfokú naivság! Barta Ödön: 1902. deczember 31-e mint végső terminus szerepel a pozsonyi gazdakongresszus elé terjesztett határozati javaslatban, a melynek szerzője Rubinek G-yula t. képviselőtársunk, a ki ennek a háznak is nagy tehetségű tagja, a ki hallja ezeket a vitákat, látja, hogy mi körül forog a kérdés, tudja a dolgot, mert kiváló szakértő, és a világért sem szól. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy: elintéztem vele, mert belátta tévedését. Hát miért nem jelenti ezt ki ? Széll Kálmán miniszterelnök: Kérdezze meg tőle! Barta Ödön: Én nem kérdezek tőle semmit, már csak azért sem, mert akkor is csak én tudnám meg, a mit mond. Én elhiszem a t. miniszterelnök urnak, a nélkül, hogy tanukra hivatkoznék. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát Rubinek intézi a dolgot? Barta Ödön; Nem Rubinek, de ezt az agitácziót ők intézik, és ennek az állásfoglalásnak ő a szerzője. S ha ő a szerzője, akkor ő van hivatva arra, hogy azt dezavuálja és nem a miniszterelnök ur. A kongresszusnak szótöbbséggel hozott határozata ez volt: »a kiegyezési tárgyalások befejezésének küszöbén is szükségesnek látja annak nyomatékos hangoztatását stb. . . .« negyedik pont: »azon reményét fejezi ki, hogy maga a kormány, számi tva azon eshetőségre, hogy ez év végéig a kiegyezést Ausztriával