Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

236 IfiO. országos ülés 1902 deczember 1-én, hétfőn. megkötni és az általános vámtarifát megállapítani nem tudja, az önálló berendezkedésre mindent ugy előkészít, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekei az átmenet okozta nehézségeken kivül más hátrányt ne szenvedjenek.* Széll Kálmán miniszterelnök: Előkészíteni! Barta Ödön: Ne az előkészítést méltóztassék kiragadni ebből; ennek más a lényeges pontja; az t. L, a mit én bizonyítani akarok, hogy ők 1902. év szeptember havában is, a kongresszuson ugyanazon állásponton voltak, hogy ha az év végéig a kiegyezést Ausztriával megkötni és az általános vámtarifát megállapítani nem tudják, akkor az önálló berendezkedésre kell áttérni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy kell, az nincs benn! Barta Ödön: Nagyon köszönöm a t. miniszterelnök urnak, hogy ezt közbevetette, hogy nincs benn ez a kifejezés, hogy »kell.« E felett nagy vita volt, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy mit kell beletenni, és a vita abban csúcsosodott ki, és abban állapodtak meg, hogy minthogy nem akarnak a kormánynak nagy kellemetlenséget csinálni, hát csak ugy fejezzük ki, hogy »üsd agyon, de ne nagyon, csak hogy szaladjon.*: (Derültség a szélsöbaloldalon.) Hát ezt a kifejezést azután, mint kompromisszumszerü kifejezést vették be, az erősebbek és a gyengébbek kiegyenlítéseként, hogy reményt fejezzen ki, mert ugy gondolkodtak, hogy ez elég udvarias és mégis elég erős kifejezés oly kormánynyal szemben, a melyről az a közvélemény, hogy kötelességeit tudja és akarja is teljesíteni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Az volt!) Széll Kálmán miniszterelnök : Most is az! Barta Ödön : Hát ne méltóztassék szubszummálni, hogy ez csak igy van kifejezve, mert ezt ott ugy magyarázták, hogy elég erős kifejezés. De, t. ház, ne térjünk el attól, a mit mondottam, hogy t. i. bizonyítani akarok ezzel. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Én nem akarok ezzel többet bizonyítani, de azt bizonyítom vele, hogy az a testület, a mely az ország gazdaközönségének véleményét irányítja; az a kiváló fontosságú gazdatestület 1902. szeptemberében is még, a miniszterelnök ur júniusi nyilatkozata után is ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy 1902. deczember 31 ike az a bizonyos terminus, a melyen túl csak az önálló berendezkedés következhetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Az nincs benne! Bartha Ferencz: De ez az értelme! Barta Ödön: Hogy ne kelljen erre visszatérni, ugyanabból a határozatból argumentumot akarok magamnak szerezni arra is, hogy elvárhatónak mondjam azon t. tagtársainktól, a kik ezen határozattal annak idején magukat azonosították, azt, hogy azonosítani fogják magukat azon határozati javaslatunkkal, a melyet most be fogunk nyújtani, a mely a káros szerződések felmondását feltétlenül követeli; t. i. ezen határozatnak 5. pontja — nem a mi határozati javaslatunkat értem, hanem a pozsonyi kongresszusét — azt mondja, hogy (olvassa): »feltét! énül ragaszkodik a gazdaközönség azon régebbi kívánságához, hogy ha a kereskedelmi szerződések ideiglenes meghosszabbításának szüksége állana elő, az olasz és a szerb kereskedelmi szerződés csakis a határforgalmi kedvezmények elejtésével hosszabbittasék meg.« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És most benne vagyunk, t. circulus vitiosusban. Lehet-e elszomorodás nélkül látni azt, hogy a t. miniszterelnök ur az automatikus meghosszabbítást helyezi kilátásba csak azért, hogy ne kelljen tárgyalni, mert a tárgyaláshoz az ő interpretácziója szerint is kell tarifa. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem nyilatkoztam határozottan erről sem! Barta Ödön: Nem; de érzem én, t. miniszterelnök ur, nagyon ... Széll Kálmán miniszterelnök: Érezheti, az más dolog! _. Barta Ödön: Érzem én, de érezzük mindnyájan, hogy ha a t. miniszterelnök urnak módjában volna az ország megnyugtatása végett a másik nyilatkozatot megtenni, akkor azt tenné meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De nem helyes idő előtt nyilatkozni! Barta Ödön: Hiszen nincs ebben az országban semmiféle olyan alakulás a társadalomban; semmiféle alakulása a gazdasági tényezőknek nem teszi a t. miniszterelnök úrra nézve szükségessé azt, hogy amúgy, olyan rezerváltan nyilatkozzék. Széll Kálmán miniszterelnök: De az internaczionális tekintetek nem teszik tanácsossá mások részéről se, a mi részünkről se! (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Hagyjuk az internaczionális tekinteteket. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Az internaczionális tekintetek vajmi keveset tekintenek mi reánk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Az internaczionális tekintetek jóformán nem is ismernek minket, és ha mi a gazdasági önállóságra való törekvés minden törvényes eszközét legjobb meggyőződésünk szerint latba viszszük azért, hogy végre-valahára megismerjenek bennünket azok a külföldi tekintetek, akkor ne méltóztassék nekünk legalább most azt mondani, hogy internaczionális tekintetek hátráltatják a t. kormányt abban, hogy az ország jogai felett világosan és tartózkodás nélkül nyilatkozzék. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is! Csak azt mondtam, hogy nem helyes, hogy idő előtt nyilatkozzék^ az ember. Barta Ödön: Én megmondom a mi álláspontunkat és szívesen és örömmel hallgatom meg a t. miniszterelnök ur álláspontját, még