Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

234 UO. országos ülés 1902 üekére károsak, inert a káros szerződéseket de lege lata a törvény rendelkezésénél fogva az ország jogai megvédése czéljából a kormány fölmondani köteles. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) így értelmezte ezt a t. miniszterelnök ur is, a mikor azt mondotta 1899. június 22-ikén (olvassa): »Világosan fenn van tartva, a lejárat nélküli szerződésekre kimondva egy törvényben azon joga az országnak, hogy önnön elhatározásából felbonthatja 1908-ban.« A t. miniszterelnök urnak ez a nyilatkozata szorosan összefügg azzal a ténynyel, a mit az imént emiitettem, hogy Ausztriában is interpretálták az ország ezen jogát és ennek a jognak a gyakorlatát a legnagyobb fontosságú tényezőnek deklarálták arra nézve, hogy Ausztria és Magyarország között végre a vámszövetség is létrejön. Ok t. i. ugy deklarálták, ugy fogták fel, ugy interpretálták még 1902. június havában is, hogy a szerződések egyoldalú felmondási joga biztosíték arra, hogy 1903. január l-ig létrejön a vámszövetség és létrejön a vámtarifa. Méltóztassék ennek utána nézni. Nem akarom a felolvasások zömével untatni a házat, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) de tény, hogy ottan, a honnét az imént idéztem, 1902. június 24-ikén egy, az osztrák kormányhoz nagyon közelálló, előkelő bécsi lap, mint olyant emiitette fel az osztrák kormány sakkbuzását, a mely abból állott, hogy jogával élve deklarálta, hogy felmondja a szerződéseket és az osztrák kormánynak ezt a lépését olyan hatásúnak nyilvánította, a mely egyszersmindankorra véget vet — a mint ő mondta — a bujkálásnak és mindenféle további makhináczióknak, mert 1903. januárig vagy meg kell lenni a vámtarifának és ugyancsak 1903-ban a vámszövetséguek, vagy vége mindennek. Ezt tehát nemcsak én mondom, nemcsak ez a párt mondja, hanem, mert a közvélemény kialakulásáról van szó, hát kimutattam, hogy így gondolkodott róla Ausztria közvéleménye is. Nem czáfolták meg, nem is lehet, mert igaz, hogy 1903. január 1-én fel kell mondani a szerződéseket és ha fel kell mondani, tárgyalni is kell az ujakat, tárgyalni pedig nem lehet tarifa nélkül, a régi tarifa pedig lejárt, uj közös tarifát nem csinálhattunk •csak a vámszövetség számára, egy autonóm magyar vámtarifát pedig még a t. kormány nem létesített, — erről egyébként még külön fogok mindjárt szólani, — ennélfogva olyanról, a milyenről önök beszélnek, szó sem lehet; nem lehet szó, mert a törvény intézkedései kizárják azt. Fából vaskarika; közös autonóm'tarifa vám-zövetség nélkül, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) vámegység egyesitett terület nélkül nem lehet, nem képzelhető, és ha önöknek sikerült feltalálni az önálló vámterület jogi állapotát, ezt hozzá, mint szuperabszurdumotj kitalálni még önöknek sem lehet... (Ugy van! Ugy van! a szélsiiba lolda Ion.) deczember 1-én, hétfőn. És ha ez igy van. t. képviselőház, akkor mi a kormány kötelessége? (Halljuk! Halljuk!) Hagyjuk a törvényt magára, tény, hogy a törvény jogot ad az országnak, de nézzük, mi a kötelessége a kormánynak ? Mit kivannak az ország érdekei? Az ország érdekei kívánják, hogy gazdasági téren végre-valahára ez a borzasztó, pusztító interregnum megszűnjék; (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) jobb a biztos halál is, mint egy kinzó, erőfogyasztó hosszú betegség, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) márpedig azt csak önök mondják, hogy az önálló vámterület megvalósítása halál a nemzetre, mi nem tartjuk a nemzetet alábbvalónak, mint a világ nagy területén élő kisebb nemzeteket, a melyek önállóak és mégis, vagy épen ezért megélnek. (Uqy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nagy Ferencz t. képviselőtársam nyugtalankodik; hiszen t. képviselőtársam mondta, hogy az önálló vámterület retorzió. Az önálló vámterület felállítása nem retorzió; az önálló vámterület megvalósítása a szabadságunk, megszüntetése annak a szolgaságnak, a melyben eddig voltunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nessi Pál: Nem is kell professzornak lenni ahhoz, hogy_ ezt megértsék! Barta Ödön : T. képviselőház! A közvéleményt sok tényező befolyásolja tudvalevőleg, de ilyen kiválóan gazdasági országot mégis kiváló mértékben kell, hogy befolyásolja a gazdák egyetemének a vélekedése bizonyos dolgokban. Csak a t. miniszterelnök úrral akarok egy dolgot elintézni, azért vonom ezt he a tárgyalásba ! (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur a múltkori beszédében azt mondta, hogy mikor azt az interpretácziót, a melyet a felmondás és vámtarifa kérdésének az O. M. Gr. E. a maga feliratában adott, szóvá tette itt a házban, akkor Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és pártvezérem szintén egy nézeten volt vele, később aztán konczedálta a miniszterelnök ur , . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem később, ugyanakkor! Barta Ödön: Kérem, két _ mondatot egyszerre nem lehet kimondani. (Elénk derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak sietek, hogy félreértés ne legyen ! Nem szeretem a félreértést ! Barta Ödön: Hát nyomban utána, de mégis később konczedálta, hogy itt tévedés volt és én most ehhez a kérdéshez akarok egypár felvilágositó adattal hozzászólani. (Halljuk! Halljuk !) A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy annak a javaslatnak a szerzőjét felvilágosította tévedéséről és az belátta tévedését. Tovább azután nincs. Hisz, t. képviselőház, ha a közvéleménybe egy törvényre való hivatkozással egy olyan kiváló testület bevisz valami tudatot, annak a hatását nem szünteti meg, ha a t. miniszterelnök ur a szerzővel esetleg fekete kávé mellett tisztázza a kérdést.