Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

160. országos ülés 1902 vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről.« Ezt csak azért említem fel, hogy teljesen exponáljam a témámat, hogy mig az 1899: IV. czikket ugy tüntették fel, hogy az nem rendez semmit, csak némely intézkedéseket tart fenn, tehát nem is provizórium, addig az 1899: XXX. t.-czikket ugy szabadították meg ettől az odiózus »provizórium« elnevezéstől, hogy azt mondták, hogy rendezzük vele az ügyeket. Nem szabad ebbe a törvényünkbe beleengedni semmit, a mi tágítás utján a mi jogainkat csorbíthatná, az ellenfél jogait j>edig szélesbithetné. Mikor arról volt szó, bogy a vámszövetséget hogyan és mikor lehet tárgyalni, azt mondta a miniszterelnök ur: Ezt meghatározza a törvény. Az 1899. évi országgyűlési tárgyalások folyamán a következő nyilatkozatot tette: megvan mint élő jog és megvan az ország igazai, az ország gazdasági viszonyai érdekében. T. i. jogok szerzéséről volt szó. Az ország 1907-ben sem jöhet kényszerhelyzetbe, 1901-ben sem, a következő években sem. 1903 előtt, mikor a^ vámszövetséget fogja tárgyalni Ausztriával. És itt álljunk meg egy kicsit. Az egyik kihegyezett kérdés az volt, hogy a vámszövetség 1903 előtt létesitendő. A kérdés másik része ugy volt exponálva, a t. miniszterelnök ur is igy értelmezte a törvény azon rendelkezését, hogy 1901-ben a tárgyalások kezdődnek oly czélból stb. — nem akarom a törvényt szó szerint idézni — hogy 1903-ig a vámszövetség létesül. Ha 1903-ig nem létesül, magának a t. miniszterelnök urnak álláspontja szerint az volt a tézis, hogy 1903 és 1907 közti időben a szabad forgalom minden vonalon biztosítva marad, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) és a két ország fel fogja használni ezt az időt arra, hogy mindazon előkészületeket megtegye,... Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Barta Ödön:... melyek az önálló vámterület, a vámsorompók és minden ezzel kapcsolatos gazdasági intézmény felállításához Szükségesek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Mi értelme volna a t. miniszterelnök ur ezen kifejezésének: »mikor a vámszövetséget fogja tárgyalni Ausztriával 1903 előtt.« Széll Kálmán miniszterelnök: Előtt vagy után! (Felkiáltások a szélsőbalóldalon: Ezt nem mondta!) Hiszen akkor nem kellett róla beszélni, mert akkor nem beszéltek önök erről. Barta Ödön: Kérem, mi beszéltünk erről. Majd rámutatok erre, t. miniszterelnök ur! Ez, a mit eddig idéztem, csak mtrodukeziója volt a vitának 1899. június 22-én; én hajlandó vagyok, ha óhajtja, a miniszterelnök urat elvezetni egészen június 26-áig. Hát én is beszéltem róla! Én azt mondtam: Abban a tézisben, a melyet a miniszterelnök ur az ő egészen korrekt közjogi tudásával preczize odaállított, azt mondván, hogy 1903 előtt, mikor a vám szövetséget fogjuk tárgyalni Ausztriával, . . . deczember 1-én, hétfőn. 231 Széll Kálmán miniszterelnök: Ha tárgyaljuk ! Barta Ödön : ... ebben a praeclusiv terminus, ugy, a mint mi interpretáljuk, ugy, a mint mi a törvényben látjuk, világosan meg van erősítve, Széll Kálmán miniszíerelnök: Dehogy van! Hogy lenne abban terminus? Barta Ödön : T. képviselőház ! A t. miniszterelnök ur azt is mondta, hogy a közvélemény elsöpörné azt a kormányt, mely ezt nem hajtaná végre: mondta pedig ezt akkor, mikor előrebocsátotta, hogy minden törvény meghozatalánál erkölcsi, ethikai momentumokból kell kiindulni, abból, hogy az komolyan van értve, hogy végre fog hajtatni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Fog is! Barta Ödön: Felel is érte, úgymond, hogy végre fog hajtatni, mert az ország közvéleménye elsöpörné azt,a kormányt, a melyik nem ugy cselekednék. Én nem igy fejeztem volna ki magamat, ha a miniszterelnök ur helyén lettem volna, hanem azt mondtam volna, hogy végre fog hajtatni, mert a mig én a miniszterielnöki széken ülök, minden törvénynek érvényt szerzek mindenkivel, és igy Ausztriával szemben is! (Elénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Teszem is! Barta Ödön: Nem is illett a miniszterelnök ur pozicziójához, hogy azt mondja, hogy azért fog végrehajtatni, mert különben a közvélemény elsöpörné; hanem én messzebb megyek: a miniszterelnök urnak a törvények iránti tiszteletében, a múltjában kell lenni garancziának arra, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. végre is fog hajtatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Teszem is! Barta Ödön : T. képviselőház! Nagy része volt ennek az előzménynek abban, hogy mikor az a vita megindult, hogy 1902. deczember 31-ike, illetve 1903. január 1-je kritikus nap-e másokra és a virradás napja-e végre Magyarország gazdaságára, én kizártnak tekintettem, valamint ma is kizártnak tekintem annak lehetőségét, bogy a kormány olyan lépéseket tegyen, a melyek az 1899: XXX. törvényezikk létesítésekor adott interpretáczióval, bármily vonatkozásban ellentétben álljanak. Én őszintén megvallom, sohasem hittem annak, a mikor hallottam és olvastam, hogy a t. miniszterelnök ur tárgyal Ausztriával, hogy ő azok felett a dolgok felett tárgyal, a melyeket már 1897-ben rendeztek; én nem hittem, és úgyis fogtam fel az 1899: XXX. törvényezikk rendelkezéseit — más sem foghatta fel másképen, akkor minden interpretáczió igy szólt,— hogy az 1901. év, mint a tárgyalások megkezdésére kitűzött terminus azért 1901, mert idő kell Ausztriának arra, hogy az a kiegyezés, a mely a ház asztalán feküdt, mint a két kormány közötti megegyezés, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon)mint minimuma annak, a mit Magyarország elfogadhatónak tarthat és mint maximuma annak, a mit engedhet, ha Ausztriával szövetséget akar létesíteni, hogy ez a kiegyezési komplexum, a melyet a t. miniszter-