Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-160

232 160. országos ülés 1902 elnök ur beszédeiben nem egyszer ugy nevez, hogy ez a 17 javaslat, ez a kiegyezés, hogy ez ott törvénybe iktattassák, {Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon), mint a hogy az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-a alapján fennálló kötelezettség szerint törvénybe kell iktatni, t. i, kizárásával az oktrojálásnak, kizárásával a 14. §. alkalmazásának. Magyarországon ma is az lévén a felfogás, hogy, a mit a népek consensusa hoz létre, annak van szilárd alapja, de a mit múló értékű és életű kormányok oktrojálnak a nemzetekre, annak értéke nincs, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) mert a magyar nemzet, a mely a szövetség fentartásában mindig nagy áldozatokat hozott, csak ugy hozhatja meg ezeket az áldozatokat, ha azoknak politikai ellenértékét, a nyugalmat, a konszolidált viszonyokat és a fejlődési képesség biztosítékait megtalálhatja a békében és egyetértésben, a mit pedig természetesen oktrojált állapotokkal — erről a t. miniszterelnök urnak bő tapasztalatai vannak — nem lehet megszerezni. Szatmári Mór: A törvény világosan kiköti az alkotmányos képviseletet! Barta Ödön: A kérdés ez volt, — s mi igy magyaráztuk hitünk szerint, helyesen, — hogy a törvény rendelkezéseinek rácziója, intencziója az volt, — s a nemzetet eddig ért csalódások következtében más intencziója nem is lehetett, — ismétlem, hogy 1901-ben csak oly czélból voltak megkezdendők a tárgyalások, hogy a tarifa törvényhozásilag megalkottassék. Az is ki van mondva, hogy 1903-ig a vámszövetség törvénybe iktattassák. Ezt a terminust maga a miniszterelnök ur itt a tárgyalások közben elismerte. Azt mondja a t. miniszterelnök ur — »a lejárat nélküli szerződésekről« beszélvén, — hogy a lejárat nélküli szerződések egyik vagy másik félnek kívánságára felmondandók 1903-ig. Miért? Azért, hogy a terminusok összeessenek. Felmondandók tehát oly czélból, hogy a terminusok összeessenek. A t. miniszterelnök ur ezen szavainak egyedüli értelmezése, a mely konczedálható, az, hogy ha nem mondatnak föl, nem fognak összeesni a terminusok, tehát felmondandó, hogy összeessenek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Most azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy felmondandók időközben, ha egyik fél kívánja. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha vámszövetség jöu közbe, nem! A másiktól is függ! A másik terminustól! Barta Ödön: Majd beszélünk arról is, majd megbeszéljük az egész dolgot, ha a t. ház türelme és az én erőm nem fog elfogyni. (Halljuk! Halljuk!) Tehát felmondandók, ha az egyik fél kívánja. Legyen szabad itt közbevetnem egy kérdést. Azt, hogy a magyar fél kivánja-e, ki határozza meg ? A t. miniszterelnök ur-e ? En azt hiszem, hogy az országnak kell meghatároznia. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De hogy hatádeczember 1-én, hétfőn. rozhatja meg az ország, ha itt ülünk, várunk és abszolúte semmi tájékozódást nem kapunk? Hogy határozhatja meg az ország, hogy az ország jogát, a mely fenn van tartva, nem a kormány, hanem az ország számára, mikor és milyen mértékben kell gyakorolni, ha a t. kormány minket nem tájékoztat? (Ugy van! a szélsőbaloldalon). És ha ezt a kérdést megemlítettem, méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a t. miniszterelnök urnak félhivatalosára, a »Magyar Eemzet«-re — azt hiszem, ez elég hivatalos — a mely elég korán, az országgyűlés megnyitásának küszöbén, borzasztóan leczkéztetőleg rámutatott a fészkelődésekre stb., hogy micsoda nyugtalanság van a különböző gazdasági tényezők között. Azt mondja ez a bizonyára sugalmazott orgánum: »Ha a parlament összeül, látni, tudni fogja a nemzet a gazdasági egyezkedés eredményeit. A hamis hirek gyártói, a harangok félreverői, a káros izgalmak terjesztői ugy is szégyenkezni fognak e napon«. Tudniillik akkor a diadalokat fogjuk itt látni a magyar gazdasági élet javára kivívott előnyök megismerése után és ekkor szégyenkezni fognak azok, a kik azt mondják, hogy Magyarország gazdasági érdekeit nem védték meg. Kérem, t. miniszterelnök ur, én nagyon szeretnék szégyenkezni. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Itt mindnyájan óhajtva várjuk hosszú idő óta, hogy végre szégyenitsen meg bennünket ily módon a magyar kormány. Mi leszünk az elsők, a kik szégyenünkben üdvrivalgással fogjuk fogadni, ha megmutatja a kormány, hogy Magyarország gazdasági önállósága terén vívmányokat hozott. (Tjgy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) A lejáratnélküli szerződések felmondási terminusa tehát kontroverzia alapját képezi. Kell-e most valamennyit felmondani, nem kell-e felmondani, ezt nem vonom be mostani beszédem keretébe, hivatkozom a már mondottakra és általánosságban sem bírálom, melyik szerződés milyen mértékben káros az országra. De ha a közvélemény valaha valamiben megállapodott, akkor egy teljesen megállapodott közvéleménynyel állunk szemközt abban a kérdésben, hogy a szerb és az olasz szerződés nem tartható fenn. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Maga a miniszterelnök ur is konstatálta!_ Barta Ödön: Hát ha az a jog, hogy a szerződések felmondandók, ha az egyik fél kívánja, tényleg nem a kormány joga, hanem az ország joga, akkor nem is lehet a kormány játékszere. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az ország joga felett az országnak van joga disponálni és nekem lesz szerencsém a függetlenségi és 48-as párt nevében benyújtandó határozati javaslatban kérni azt, hogy legalább is a szerb és az olasz szerződések felmondassanak, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) hogy az ország gazdasági pusztulásának legalább ezen tényezői