Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-151

10 151. országos ülés 1902 november 19-én, szerdán: viselő urak, hogy a lejárat alatt azt értik, hogy azok lejárnak és csak egy uj meghosszabbítás folytán, a mi tárgyalással történnék, lehetséges azoknak érvényben tartása. Erre nézve, a mint az előbb mondottam, azt, gondolom, a szerződések szövege határoz. A szerződések pedig — itt van előttem, felolvashatom az olasz szerződést, de felolvashatnám a németet is —• azt mondják: (Olvassa.) »Ezen szerződés 1903. deczember 31-ig érvényben marad. Ha azonban a magas szerződő felek egyike sem nyilvánítja 12 hónappal az említett idő lejárta előtt a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándékát, az emiitett szerződés érvényben marad egy év lefolyásáig*. Ez magyarul világosan azt teszi, hogy ha nem nyilvánítja azt az akaratát, hogy a szerződés meg is szűnjék, az érvényben marad. Nem ahhoz kell az akaratnyilvánitás, hogy a szerződés érvényben maradjon, hanem ahhoz kell akaratnyilvánitás, ahhoz kell a megnyilatkozás, hogy megszűnjék. Egy felmondási tény kellés ahhoz kell tárgyalás, hogy a szerződés érvényben ne maradjon, nem ahhoz, hogy érvényben maradjon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát azt mondják önök nekem, hogy ha meg akarjuk hosszabbítani a szerződéseket egy évre, — arról ugyan nem beszélek most, hogy ez be fog-e következni, vagy nem, hogy lesz-e erre nézve részünkről valamely propoziczió, arról most nincs szó, — ez már tárgyalás, azt pedig nem lehet cselekedni, mert — a tarifa nincsen meg, erre én azt válaszolom, hogy ehhez nem kell semmi nyilatkozat, nem kell tárgyalás, ehhez nem kell akaratmegnyilvánitás, hogy érvényben maradjanak és le ne járjanak, hanem ellenkezőleg, ahhoz kell akaratnyilvánitás, a mi a felmondást jelenti, ahhoz kell tárgyalás, hogy a szerződések lejárjanak, hogy érvényüket veszítsék. (Ugy van ! jobbfelöl.) Mert ha nem teszünk semmit, ha nem nyilatkozunk, ha nem tárgyalunk, akkor nem vesztik érvényüket a szerződések, hanem egyszerűen érvényben maradnak tovább ugy, a mint voltak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a szerződések szövegének világos értelme. (Helyeslés jobbfelöl.) Minthogy a szerződések szövegének ez a világos értelme, azért nem lehet azt mondani, a mit Komjáthy Béla t. képviselőtársam mondott, a mikor azt állította, hogy a kiegyezésben magában az van, hogy a lejárat előtt meg kell lenni a tarifának, ergo a törvény hatályát veszti. Engedelmet, de ez sem az egyezségben, sem a törvényben nincsen benn, hanem abban az van. hogy nem a lejárat előtt, hanem, hogy a tárgyalás előtt kell meglenni a vámtarifának. Ezt meg is akarom tartani. Addig tárgyalni nem is fogok, mig a tarifa meg nem lesz. (Elénk helyeslés jobbfelöl). Minthogy pedig a törvény nem azt mondja, hogy a lejárat előtt, hanem a tárgyalás előtt kell meglenni a taniának: épen most magyaráztam meg, hogy ahhoz kell tárgyalás, hogy lejárjon és érvényét veszítse, hogy a szerződés megszüntettessék, nem pedig ahhoz, hogy az érvényben maradjon magától egy évre. (Élénk helyeslés 'a jobboldalon.) Ennélfogva ergo az sem áll, amit a képviselő ur mond, hogy a törvény hatályát veszti. Én azt mondoiOj (Igaz! Ugy van! a jobboldalon!) mert az nincsen a törvényben, a mit a t. képviselő ur mond, ergo a törvény nem veszti hatályát. És, azt hiszem-, az én »ergo«-m az alapos; hanem a törvényben az van, hogy nem szabad tárgyalni előbb, mig a tarifa el nem készül. (Elérik helyeslés jobbfelöl)

r És itt csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy egy nagyon sajátságos észrevétellel találkoztam. Talán Pichler ur mondta ... (Egy hang a szélsöbaloldalon: Képviselő ur! Mozgás a jobbr oldalon.) Bocsánatot kérek, ha már én nem vagyok udvarias, akkor senki sem az. Pichler Győző t. képviselő ur mondta, (Derültség és tetszés a jobboldalon.) és hogy ezt honnét vette, nem keresem, de azt mondotta,, hogy hiszen nem is lehet uj tarifáról beszélni, mert — azt mondja — ma tarifa tulajdonképpen nincs is, tehát ugy kell beszélni, hogy tarifát kell csinálni, mert ma tarifa nincs. Engedelmet kérek, ez abszolúte nem áll. Ma igenis van tarifa az 1899: XXX. törvényczikk értelmében, a mely a mai állapotokat szőröstől-bőröstől, czókostól-H) okostól azon bizonyos javitmányokkal, a melyek történtek e tekintetben a vámközösség szempontjából, fentartotta. (Ugy van! a jobboldalon.) De hát hogyne lenne, benne a tarifa, hogyne lenne tarifa, hogy lehet ezt hangoztatni a törvénynyel szemben, a mikor az kimondja, hogy a tarifa ujjal cserélendő fel? (Halljuk! Halljuk!) Hogy cserélhetek én fel egy tarifát egy ujjal, ha az a tarifa még nincs is meg? (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső" baloldalon.) Hiszen én csak azt cserélhetem fel; a mi már megvan. (Derültség jobbfelöl.) > Azt mondja most már harmadik argumentácziójában ugy Kossuth Ferencz, mint Komjáthy Béla képviselő ur — bocsánat, t. képviselő ur — (Derültség a jobbold álon. Mozqás és zaj a, szélsőbaloldalon.) és valamennyi előttem felszólalt t. képviselő ur . . . (Derültség a jobboldalon. Zaj a sz élsöbaloMa Ion.) Barta Ödön: Komolyabb dolgot kérünk! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én komolyan beszélek, ne szóljanak tehát közbe olyat. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják a t. képviselő urak a túloldalról — és ez lett volna a fő és harmadik argu* mentum, (Zaj a szélsöbalejldalon.) a melyet Kossuth Ferencz t. barátom hozott fel és a melyet Komjáthy Béla t. barátom is nagyon hosszasan fejtegetett, az, hogy azért sem áll, a mit a miniszterelnök mond, — hogy t. i. nem elégj